2015 október 21-én a németországi Zöldek (Die Grünen) Rajnavidék-Pfalz-i szervezetének honlapján egy közlemény jelent meg, miszerint a párt szeretné a légdeszkát betiltani, ugyanis veszélyezteti a biztonságos közlekedést, és a környezetet is károsítja.
"A légdeszkák egyre növekvő elterjedése komoly nehézségeket okoz a gyalogos és kerékpáros közlekedésben. Az egymásra figyelés helyett a sebesség lett az úr, a szabályok helyett a káosz. Az infrastruktúránk nem alkalmas ehhez a közlekedési eszközhöz."
Továbbá "a víz fölötti száguldozás elijeszti a kotló vadkacsákat. Több helyütt tapasztaljuk a vadkacsák számának egyértelmű visszaesését. Az ő védelmüket - az ökoszisztémában betöltött fontos szerepük miatt is - tovább kell erősítenünk" - fogalmazott Pia Schellhammer, a párt tartományi szóvivője és képviselője.
Majd a nyilatkozat így fejeződik be: "Amint technikusaink megszerelik a frakció fluxuskondenzátorát, a kérdést a lehető leggyorsabban, valószínűleg már 1985-ben a tartományi gyűlés elé visszük."
Természetesen az Ifjú Unió (Junge Union - JU), az Angela Merkel vezette Kereszténydemokrata Unió (CDU) ifjúsági szervezete is gyorsan reagált Facebook-on:
Nemet mondunk a Zöldek légdeszka-betiltási kampányára!
Ehelyett:
- Légdeszka-oktatást gyerekkortól!
- Szabadságot a betiltás helyett!
- Szabad mozgást mindenkinek!
- Porsche helyett légdeszkát a biojármű-piacra!
- Csakis velünk!
Aki még nem vette a lapot: nem a német járműipar ugrott hirtelen óriásit, hanem ez a két politikai szervezet - rengeteg más internetes felülethez hasonlóan - a Vissza a jövőbe második részének állított emléket. Ugyanis amikor abban Marty McFly (Michael J. Fox) 1985-ből előrerepül a jövőbe, az időgép éppen 2015. október 21-én száll le. A harminc éve megfilmesített légdeszka (az anno elképzelt formában) máig fikció maradt, ám attól még ez a két politikai közlemény nagyon is fontos információkkal szolgál.
Például megmutatja, hogy a nyugat-európai politikai életben aktívan él az ún. humor. Nem csak a politikai humor, amiben komikusok odaböknek az elitnek, hanem maguk a politikai élet szereplői is bizonyítják rugalmasságukat. A JU közleményéből továbbá azt is megtudhatjuk, hogy egyrészt a konzervativizmus nem jelent karótnyeltséget, másrészt működik a párbeszéd a különböző oldalak között. És nem csak amikor valami hú de fontos, nemzetstratégiai-magaspolitikai jelentőségű kérdés kényszeríti őket közös asztalhoz, hanem amikor éppen valami popkulturális témában fordul egy srófra két, egyébként a világról mást gondoló agy.
Itt van mindjárt az önirónia, ami minálunk értelmezhetetlen fogalom, de a német közbeszédben remekül működik. Ezzel a betiltósdival és az ellentiltakozással mind a Zöldek, mind a konzervatív fiatalok saját magukat karikíroztzák ki - közben összekacsintanak egymással és a nyilvánossággal, és bemutatják: milyen is a normális kommunikáció amúgy politikailag egymással szemben álló felek között. (A JU például a Zöldek eredeti közleményét is tisztességesen belinkelte.) És persze az sem elhanyagolható, hogy ők - szemben például a magyar politikai pártokkal - az internetet nem csupán az aktuális álláspontok faliújságjának használják, hanem önálló terepként kezelik, kreatívan lépést tartanak a neten keringő információkkal, valamint az itt megszólítandó, leendő választókkal.
Persze itt Magyarországon ne legyünk telhetetlenek. Örüljünk, hogy van még internet. Bolsoj bátyuskáéknál már rájöttek: nem is baj, ha az ember nem idegesíti magát mindenféle nyugati hírekkel. Innen meg már csak idő kérdése, hogy a NER is mielőbb biztosítsa a magyar emberek nyugalmát. Na akkor majd sírhatjuk vissza a jövőt.
