A fordító előszava:
Tisztában vagyok vele, hogy ha a lenti szövegben a „palesztin” szót behelyettesítenénk cigányra vagy zsidóra, az nagyban kiverné a biztosítékot. Hiszen Magyarországon is vannak hangok, akik különböző bűncselekménynél szeretik kiemelni az elkövető származását, a szociális indítékú bűncselekményeket etnikai diskurzusba helyezni, azt sugallva, hogy itt valamiféle faji háború folyik, amiben a fehér fajt támadták meg.
Csupán annyi a különbség, hogy az izraeli-palesztin konfliktusnak valóban van egy etnikai-politikai vetülete (igazából csak az van), így az ahhoz köthető bűncselekményeknél valóban releváns az elkövetők és az áldozatok hovatartozása – anélkül persze, hogy általánosítanánk a létező palesztinok részére vagy egészére. Ám ne felejtsük el: a mai értelemben vett palesztin identitás eleve csak a huszadik század terméke, és éppen a zsidók/Izrael elleni harc céljából alkották meg. Így tehát a „palesztin nép” sokkal inkább politikai közösség, mint nemzeti-etnikai. (Saját cikkeimben ezért is szeretem jobban a „palesztin(ai) arab” kifejezést használni, de fordításokban természetesen tartom magam az eredeti szöveghez, mint már korábban is.)
Miért a palesztinok az áldozatok és miért az izraeliek a bűnösök?
Warum sind Palästinenser Opfer und Israelis Täter?
Filipp Piatov
Die Welt Online, 21.10.2015
Amikor izraeliek elleni erőszakról van szó, a német média rendszeresen kiforgatja az igazságot. Mindig a palesztinok az áldozatok, a kétállamos megoldás pedig az egyetlen alternatíva. Ezzel aztán csak tovább tüzeli a zsidók elleni erőszakot.
Nem szívesen vagyok tehetetlen. Hozzászoktam, hogy az engem érintő kérdésekbe beleszólhatok és befolyásolhatom őket. De amikor a közel-keleti konfliktustról van szó, akkor mindez lehetetlen. Ha palesztin merénylők izraeli zsidókat ölnek, azt a legtöbb online médium tabuként kezeli. Nem világos, mi áll az ilyenféle hírgyártás mögött, de a hatásai mindenképpen károsak.
A legújabb izraeli terrorhullám Németországban sem maradt figyelem nélkül. Naponta jön hír támadásokról, amiket palesztinok követnek el zsidó szomszédaik ellen. Olykor kést használnak, máskor autóval hajtanak emberek közé. Csak az izraeli biztonsági erők és a gyorsan reagáló polgároknak köszönhető, hogy a halottak száma még nem szökött az egekbe.
Címek kontra igazság
 |
| Filipp Piatov szentpétervári orosz-zsidó bevándorlók gyermeke, 1992-ben jött Németországba. Közgazdászként diplomázott a frankfurti egyetemen, ma pedig egy berlini cégnél dolgozik. Hamarosan megjelenik első könyve „Oroszország mesügéje” címmel. |
„Palesztin halálos áldozatok az izraeliek elleni támadásban” – írja a Spiegel Online. „Izrael megtorlással fenyegeti a palesztinokat” – mondta be a Deutsche Welle. Mindez borzasztó viccesen hangozna, ha nem gondolnák ilyen szégyenletesen komolyan. Ezek a címek kiválóan ferdítik el az igazságot, anélkül, hogy hazudnának. Ezek az ideológiai cikkírás gyöngyszemei, amik a szerkesztőségben sem szúrnak szemet senkinek
A közösségi oldalakon előfordulnak felháborodott és megdöbbent hangok, de a média Izrael-ellenes irányultságán nem tudnak változtatni. A legrosszabb mégsem az Izrael-ellenesség – mindenkinek jogában áll Izraelt bármilyen okból bírálni. A legelborzasztóbb, ami minden reményemet elveszi: ugyanezek a médiumok fejtegetik, hogy a zsidók vajon miért is nem érzik jól magukat Németországban?
Izrael és a zsidók két különböző dolog – érvelnek sokan, hogy elválasszák az Izrael-kritikát az antiszemitizmustól. De vajon ugyanígy gondolják a nemrég alapított, berlini zsidó futballklub, a TuS Makkabi játékosai is, miután az „I Love Palestine” feliratú pólót viselő ellenfeleik nem sokkal a meccs vége előtt fenyegetőzni kezdtek? „Leszúrlak!” – kiabálták az 1. FC Neukölln játékosai, nyilván ramallahi és kelet-jeruzsálemi példaképeik nyomán.
Hogy mindez nem Ciszjordániában történt, hanem Németországban, azon nem kell csodálkozni. Hiszen ha az ember elzárkózik a palesztin propaganda befolyásától, akkor a német médiában hall meggyilkolt palesztinokról – a tény, hogy ezeket a palesztinokat éppen egy általuk elkövetett terrortámadás közben ölték meg, már mellékesnek tűnik. Némely újságírónak mindig csak a palesztin az örök áldozat. A palesztin soha nem öl. A palesztint csak ölik.
Ugyanis bizonyos dogmák megkérdőjelezhetetlenek az önjelölt közelkelet-szakértőknek: a terrortámadásokért az izraeli telepespolitika a felelős, és csakis egy kétállamos megoldás hozhatja el a békét. Hogy maguk a terroristák vallásos-nacionalista okból követik el tetteiket, és hogy ők akarják a Templom-hegyet „megtisztítani” a „zsidó betolakodóktól” , úgy tűnik, nem megy át mindenkinek.
„Hogyan küzdhetnénk az antiszemita tendenciák ellen, ha a palesztin propaganda-csatornákból naponta áradó antiszemitizmust sem vesszük észre?” |
A leendő palesztin állam melletti elköteleződést is enyhén szólva megdöbbentőnek találom. Hogy miért éppen a saját történelmével tisztában lévő Németország áll ki egy olyan képződmény mellett, ami mindenekelőtt etnikailag tiszta szeretne maradni, nem okozhatna nagyobb csalódást. Politikai tabu lett a kétállamos megoldás ellenzése. Pedig mi sem lenne egyszerűbb: természetesen minden olyan államot ellenzek, ami az etnikai tisztaságot alapkövetelményül tűzi ki. Ilyen egyszerű.
Németország zsidó közössége rendszeresen elképed, ahogy az iszlamista és baloldali antiszemitizmust idehaza kezelni szokás: sehogy. Akkor tehát hogyan küzdhetnénk a saját hazánkban tapasztalható az antiszemita tendenciák ellen, ha a palesztin propaganda-csatornákból naponta áradó és erőszakra buzdító antiszemitizmust sem vesszük észre?
Ugyanis semmi más nem tapasztalható a palesztin társadalomban: az alig nagykorú öngyilkos merénylők és zsidó életeket kioltó küldetésük beteges ünneplése. Már egy olyan társadalom is gyanús lenne, ami mindezt csendben tűri. De a ma létező Palesztina egyszerűen rémisztő. És ezt a nagyszerű társadalmi fejlődést már a németek is feltétlenül egy állammal akarják jutalmazni.
Két fegyveres palesztin hatolt egy iskolabuszba és megsebesítettek egy zsidó utast.
A rendőrség az egyik merénylőt lelőtte, a másikat súlyosan megsebesítette.
Természetesen nem a frusztráció és a reménytelenség az, ami az emberből vérszomjas szörnyeteget csinál – mint amivel a legújabb terrorhullámot magyarázzák sokan. Ez alapján egy németországi menekült-intifáda is bármikor kitörhetne. De valahogy csak palesztinoknak adatik meg a jog, hogy a feszültséget késeléssel vezessék le. Míg az itthoni menekült-szállók elleni támadásokon felháborodunk, addig a palesztinok esetében hozzá vagyunk szokva, hogy tőlük nem is lehet mást elvárni.
De egyáltalán hogy jutottunk ilyen szalagcímekig? Miért éppen profi újságírók ferdítik el – finoman szólva – a tényeket, mikor azok világosak? Miért helyezik a palesztinokat automatikusan áldozati szerepbe, miközben az izraeliek magától értetődően csak a tettesek lehetnek? Miért ráncolják a homlokukat Netanjahura, miközben Abbasz uszító szövegeit még csak le sem fordítják? Igazából tökmindegy.
Németország tovább töpreng
Nem Izraelt kéne másképp kezelni, hanem újságot kéne másképp írni. Amíg a tudósítások mindig csak az első izraeli lövéssel kezdődnek, addig ennek még a közelében sem vagyunk. Csak sorra születnek a kabaréba illő szalagcímek.
Mindeközben olyan muszlim szólamok is megjelennek, amik Németországban buzdítanak a zsidó betolakodók elleni védekezésre – hiszen az itteni média szerint ez teljesen rendben van. A gonosz cionistákat természetesen a szemközti focicsapat zsidói között találják meg. Az egyetlen olyan csoportot támadják, ami az ő áldozati szerepükről másképp vélekedik. Miközben Németország tovább töpreng: vajon mi is állhat az oly gyakran emlegetett zsidó reneszánsz útjában?
Fordította: Tucker Dávid
Izraeli választási reklám 2015-ből: Miért mindig annak kell elnézést kérnie, akivel folyton kibabrálnak? - teszi föl a kérdést Naftali Bennet, a Zsidó Otthon párt vezetője, jelenleg izraeli oktatási miniszter.
A blogger utószava: Az író kérdését, miszerint Izrael miért támogatja egy faji tisztaságra épülő állam megteremtését, volt szerencsém feltenni egy nyilvános fórumon Peer Steinbrück egykori német pénzügyminiszternek, Németország Szociáldemokrata Pártja (SPD) 2013-as kancellár-jelöltjének. Ő röviden azt válaszolta (mint minden hasonló jellegű kérdésre), hogy az 1991-es oslói megállapodást Németország is aláírta, onnantól kezdve pedig támogatnia kell a független Palesztina létrehozását.
