I.
A második világháborúban rengeteg zsidó halt meg azért, mert bár sikerült elmenekülniük a biztonságos Nyugat-Európába, onnan hazatoloncolták őket. Ugyanis Nagy-Britannia és Franciaország a kémveszély megelőzése érdekében - ti. mert a menekültek között kémek is elvegyülhettek - az ellenséges országok állampolgárait hazaküldte, származásra és politikai helyzetre való tekintet nélkül. Voltak náci kémek a nyugati országokban? Persze, hogy voltak. A menekültekkel érkeztek? Biztosan volt olyan is, de nem az volt a jellemző. Jó döntés volt a vélt, vagy akár valós fenyegetettségre hivatkozva a biztos halálba küldeni több ezer embert? Semmiképpen sem, ugyanis így éppen azoknak váltak bűnsegédjévé népirtásban, akik ellen harcoltak.
Ma az aktuális szólamok nem kémveszélyről, hanem terrorveszélyről szólnak. Van terrorveszély? A kérdés föltevése is fölösleges, különösen a múlt éjszakai, párizsi események után. Akadnak terroristák a menekültek és/vagy bevándorlók között? Biztosan akadnak. Arra van most szükség, hogy az ártatlanok védelme helyett - legyenek ők európaiak, arabok, afrikaiak, eszkimók, akárki - most az idegenellenes hangulatot korbácsoljuk, mert nem volt még elég az agresszióból? Ezt mindenki válaszolja meg magának és cselekedjen aszerint.
forrás: internet
Borzalmas, ami Párizsban történt: a 129(?) halálos áldozattal járó, sátáni aggyal, aprólékosan kitervelt és összehangolt terrortámadás-sorozatot kár is tovább ragozni. Ugyanígy borzalmas, ami Bejrútban történt, borzalmas, ami az egyiptomi orosz géppel történt, borzalmas, ami Szíriában, Izraelben, a Hamasz által uralt Gázában, Nigériában, Dél-Szudánban vagy Észak-Koreában történik nap mint nap. A francia mellett még egy hosszú sor olyan zászló van, amit akár naponta Facebook-profilképre lehetne tenni - és annál is több olyan érintett közösség, akiknek még zászlójuk sincs.
II.
A terror elleni küzdelem minden civilizált állam feladata. (És most küzdelemről beszélek, nem ostoba, uszító plakátkampányokról.) A terrornak lehet az oka vallási fanatizmus, de vallás soha. Még az iszlám sem, különben már fél évezrede retteghetnénk a távolabbi szomszédságunkban élő bosnyákoktól vagy albánoktól. A terrornak sok formája is lehet: a lényeg, hogy egyik ember a másik ember szabadságát erőszakkal, akár az ő életének az árán akarja elvenni: kényszeríteni valamire, amit nem akar, vagy meggátolni valamiben, amit viszont de. Terrort alkalmazni nem csak fegyverrel lehet, és nem is csak ököllel, hanem szóval, tekintéllyel, státusszal, pozícióval ugyanúgy.
Igen, máskor is létezik iszlamista terrorizmus Európában: például amikor némely családok úgy adják-veszik a lányaikat, mint a haszonállatokat. Amikor pedig a családvédelem próbál beavatkozni, akkor az érintettek a magánélet és a vallásszabadság tiszteletben tartását kérik számon az adott európai államon. (Persze ez alig száz éve még egyes keresztény családoknál is ugyanígy gyakorlatban volt.) Vagy a tavaly nyári wuppertali sária-rendőrség, ami esténként az utcákon járőrözött és zaklatta a járókelőket. (Annak a vezetője speciel nem bevándorló, hanem egy muzulmán hitre tért, és azt kissé túltoló német pasas volt.) Vagy hogy Franciaországban ma már nem ajánlatos kipával az utcán végigmenni, ha az ember meg akarja úszni atrocitások nélkül. (Magyarországon meg soha nem is volt az - innen is látszik, hogy nem muzulmán sajátossággal van dolgunk.)
A metro.co.uk idén nyári, európai nyaralási tanácsadása, biztonsági szempontból.
Vagy elég csak körülnézni, hogy akár Magyarországon, akár egész Európában mennyien vannak, akik képtelenek a szabad világban élni, tiszteletben tartani a másik kultúráját, vallását, történelmét, nézőpontját, szexuális irányultságát, véleményét, tulajdonát, személyes szabadságát - és úgy gondolják, hogy az övéktől eltérő meggyőződések ellen jogos az agresszió és a nyers erő használata.
A megoldás tehát nem a démonizáció és a kollektív bosszú meghirdetése, hanem az integráció. A bűnöket természetesen meg kell torolni - de csakis az államnak és csakis a bűnösökön. Senki másnak, senki máson. Az önbíráskodás és az indulat-vezérelt, beszűkült gondolkodás sosem vezet jóra. Hosszú távon viszont a jövő nem a kirekesztésé, a lövészárkoké, a konfliktus bebetonozásáé, hanem az integrációé. És nem csak a muzulmán bevándorlóké: a civilizált, európai normák elsajátítása mindenkire vonatkozik. Jó esetben a család ezeket időben átadja, kevésbé jó esetben ez a feladat teljes egészében az iskolára vár. Elsősorban a történelem- és az irodalom-oktatásra, de az ének-zenére és a rajz-művészettörténetre is, melyek a kulturális örökségünket adják át, és egyúttal megtanítják tisztelni másét. Nem a bevándorlók ellen kell harcolni, hanem az olyan ordas eszmék ellen, mint a nácizmus, bolsevizmus, iszlamizmus - és most már tényleg el kéne kezdeni.
III.
2001-ben egy öngyilkos merénylő felrobbantotta magát egy jeruzsálemi pizzériában. Másik tizenöt ember is meghalt vele, köztük heten gyerekek. A pizzéria konyhája egy óra múlva ismét működött. Nem mert annyira kellett az aznap esti bevétel, hanem hogy megmutassák: nem hagyják magunkat megfélemlíteni, a terror nem állítja meg az életet. Az idén októberi késelések idején is az utcák Izrael-szerte megteltek zászlókat lobogtató, éneklő és táncoló emberekkel, hogy mindenki lássa: "itt vagyunk, nem félünk, és a jókedvünket sem tudja senki elvenni."
Ha ezek közül bármelyiket is kiengedjük a kezünkből, azzal a terror már betette a lábát a lelkünkbe és az agyunkba. De mi sem tesszük meg neki ezt a szívességet - ugye, Európa? Ugye, ugye nem fogjuk?
