Magyarországon nagyjából egyidőben került szóba az EU lebontása és a sorkatonaság bevezetése. Előbbiről annyit, hogy ha valaki tagja egy közösségnek, és azt látja, hogy az nem elég erős, akkor arra éppen a megerősítés lenne az adekvát válasz, és nem a tovább bontás. (Kivéve, ha az illető valami miatt abban érdekelt, és a közösség eleve részben miatta gyengült meg.) Ha meg valaki erős hadsereget szeretne, akkor arra is megvan régóta a megoldás, amit tavaly év elején Dr.Hans Peter Bartels, a német biztonságpolitika öreg rókája adta is kifejtett egy cikkében. Már régóta itt áll piszkozatban, és most hirtelen aktuálissá is vált. Érdemes rajta elgondolkodni.

(Ez az írás még hónapokkal a mostani menekültválság előtt született. Nem mintha annak lenne köze a cikk témájához, hiszen az alapvetően szociális kérdés, itt meg most egészen másról van szó. Csak szeretném megelőzni, hogy bárki arra gondoljon, hogy az erős hadseregnek a dolga a bevándorlók távol tartása kéne legyen, és a cikk sem erről szól.)

Az Európai Védelmi Unióért - 
Hat tétel a közös európai biztonság- és védelempolitika újrakezdéséhez

Eredetileg megjelent a Berliner Republik 2015. évi 1. számában

Világosan meg kell határoznunk, mi is a probléma; nem kellenek a diplomáciai formaságok és a politikai frázisok: az eddigi Közös Biztonság- és Védelempolitika (KBVP) az európai integráció leggyengébb láncszeme.  A Lisszaboni Szerződés ennél sokkal többet követel és enged meg a közös védelem terén.

Néha szükség van válságokra, hogy valóban előrejuthassunk. Jelenleg Kelet-Európában van válság: Oroszországban és Ukrajnában. Plusz egy válság délkeleten: az Iszlám Állam dzsihádista diktatúrája Szíriában és Irakban. És még egy válság Európa déli szomszédságában: az „arab tavasz” hagyatéka, például Líbiában.

Az anyagi probléma is ugyanaz: egyetlen EU-ország sem akar több pénzt a hadseregre költeni. És sokan meg sem tehetik, ha nem akarnak további adósságokat maguknak. Ezért az Európai Unió védelmét a hatékonyság terén kell erősíteni. A 28 EU-tagország összesen 190 milliárd eurót szán védelemre. Ez rengeteg pénz, háromszor akkora, mint amennyit például Oroszország költ. Csakhogy ez a pénz így 28-szorosan nem elég hatékony.

A 28 EU-tagország összesen másfélmillió katonával rendelkezik, sokkal többel, mint például az Egyesült Államok. Ám ez a másfél milliós, gigantikus hadsereg látható valahol? Gondoljuk magunkról, hogy erősek vagyunk? Gondolják mások, hogy legyőzhetetlenek vagyunk? Az őszinte válasz: nem igazán.

Éppen ezért több katonára van szükségünk? Nem. Több pénzre? Nem. Csupán nagyobb hatékonyságra – ez pedig több közös munkát jelent. Először is több együttműködést, másodszor egységes kiképzést, harmadszor egységes felszerelést, negyedszer jobban egységesített vezetést, ötödször több munkamegosztást, hatodszor több valódi integrációt.

Nagyobb hatékonyságra van szükségünk – ez pedig több közös munkát jelent.

A német kormány nagykoalíciós szerződésében is benne áll, hogy ennek a folyamatnak egy közös európai hadsereghez kell vezetnie. Németország kész rá, hogy a hadseregét fokozatosan egybeolvassza európai szomszédai, barátai és partnerei hadseregeivel.

Gyorsan fog menni? Nem. Két-három évtizedet biztosan igénybe vesz majd, akár a közös valutához: az euróhoz vezető út. És mindenki beszáll majd? Nem. Akárcsak az eurónál: sokan beszállnak, de senkinek sem lesz kötelező.

A 28 EU-tagállam közül 22 a NATO-nak is tagja. Az európai védelem feljavítása egyidőben a transzatlanti szövetség hitelességét is javítaná. A NATO és az EU védelmi politikája nem ellentétesek egymással, és nem egymás konkurenciái. Nem is szabad annak lenniük, hiszen a NATO és az Egyesült Államok sem versenyeznek egymással, és semmi esetre sem szabad ezt tenniük.

Az Egyesült Államok és az EU a NATO-n belül is segíthetik egymást. Vannak feladatai az USA-nak, amik nem NATO-feladatok, például Kelet-Ázsiában. Vannak Európának is feladatai, amik nem NATO-feladatok, például Afrikában. És vannak Amerikának és Európának közös feladatai a NATO-ban. Ezekben a feladatokban a  NATO is erősebb lenne, ha az EU erősebb lenne.

Létezik egy teljesen buta szólam, egy igazán idegesítő alapelv, ami sokáig gátolta hatékonyságunkat itt Európában. Mégpedig, hogy kerüljük a párhuzamosságot. Ezt az ésszerű takarékosságra hivatkozva szokták hangoztatni, de éppen ez a hatékonyság fő gátlója. Vagyis ne legyen az EU-nak saját védelmi központja. Azaz védelem terén a NATO minden, az EU semmi – vagy csak egy alárendelt segédszervezet. A NATO-t Brüsszelben az USA egy négycsillagos tábornoka vezeti, az amerikai hadsereg mégis létesített egy központot az európai egységeinek.

Védelem terén a NATO minden, az EU semmi – vagy csak egy alárendelt segédszervezet.

Ez a főhadiszállás szintén Európában fekszik, ezen belül Németországban, Stuttgartban, és az USEUCOM névre hallgat. Ez is egy párhuzamos struktúra lenne? Nem: egy amerikai főhadiszállás Európában éppannyira ésszerű, mint egy európai főhadiszállás Európában, Európának. Amíg ez a főhadiszállás nem létezik, addig a 28 tagország párhuzamos működését sem tudjuk felismerni és megszüntetni. Ebből adódik a következő hat javaslat:

Először: létesüljön egy közös katonai EU-főhadiszállás Európában, Brüsszelben, most! (Mint ahogy azt már 2003-ban is javasolta Gerhard Schröder akkori német kancellár és Jean Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök.) Aki beszáll, az benne lesz.

Másodszor: legyen egy külön védelmi biztos az Európai Bizottságban, legkésőbb a 2019-től.

Harmadszor: az Európai Unió hozza létre a védelmi miniszterek tanácsát (ezt a funkciót átvéve a külügyminiszterek tanácsától).

Negyedszer: Európai Parlament hozzon létre önálló védelmi bizottságot (a külügyi bizottság albizottsága helyett).

Ötödször: az egyes országok hadseregei kössenek több megállapodást egymás között – a közös holland-belga haditengerészeti központ, az eindhoveni európai légiszállítási parancsnokság, a holland ejtőernyős brigád és a német gyorsreagálású erők együttműködése, valamint a német-lengyel katonai egyezség mintájára. Nem a nullán állunk, már elkezdtük.

Hatodszor:  létesüljön egy közös európai biztonsági stratégia, ami mindezt összefogja. A 2003-as Európai Biztonsági Stratégia mérföldkő volt, ugyanis azzal a sokoldalú Európa felzárkózhatott az egyoldalú USA mellé. Akkor került az Európai Biztonság- és Védelempolitika is a közbeszédbe. Európa akkor bejelentette, hogy önálló szereplő kíván lenni, ám azóta túl kevés előrehaladás történt. Azóta kaptunk új válságokat, új Európai Bizottságot és egy új esélyt.

A cikk a Berliner Republik 1/2015 számában jelent meg, 2015.05.19-én.

Írta: Hans-Peter Bartels
Fordította: Tucker Dávid

Fordítói apdét: Most fedeztem fel, hogy van itt ilyen, hogy lehet közönséget szavaztatni. Hát lássuk: