A Mikor? Melyiket? blog, teljesítve permanens kultúrmisszióját, idén is számba veszi az Eurovíziós Dalverseny indulóit, és maga is elkészíti saját slágerlistáját. Az idei felhozatal a tavalyinál mindenképpen erősebb. Egyre többen próbálnak eltávolodni az átlagos pop-takonytól, és kísérelnek meg hangszereken ún. zenét előállítani. Olyannyira, hogy még közülük is lehetett szelektálni, így a montenegrói vagy a ciprusi produkció végül föl sem került a listánkra.
Magyarországról is indulhatott volna valami eredeti és igényes, mint Petruska Andris, a Mushu vagy a Parno Graszt - ehelyett ismét sikerült valami semmilyen, silány fost kiválasztani. Jó hír viszont, hogy az Eurovízión ez eddig se volt akadálya a győzelemnek. Így Freddie úttörődalához sok sikert kívánunk, de a Mikor? Melyiket? listáját ő sajnos messze elkerüli. (Ha viszont esetleg mégis megnyerné, akkor mi is együtt örülünk a magyar sikernek, és nem kezdjük az ilyen-olyan származását firtatni, csak hogy letagadhassuk a győzelemmel járó, óriási szégyent.) Alant lássuk viszont a felhozatal említésre érdemleges hányadát:
1 point goes for:
Nagy-Britannia: Joe & Jake - You're Not Alone
Vannak számok, amiknek az egyszerűségük az erősségük. sokszor elég csak egyetlen jó témát egymás után számtalanszor eljátszani, és már az is kellően fülbemászó és emlékezetes marad. Még akkor is, ha az a téma kissé sablonos, vagy már mintha mászott volna a fülünkbe korábban is. Az automatikusan a döntőben kezdő "Big Five" országai közül idén csak ez a két brit srác ütötte meg a Mikor? Melyiket? blog ingerküszöbét, így kezdődjék velük a sor.
2 points go for:
Bosznia-Hercegovina: Dalal & Deen - Ljubav je
Jó kis energikus, dallamos nóta ez, kis balkáni és komolyzenei beütéssel (villanycselló büntet). Bár az éneklő szőrös görögdinnye kissé riasztó, és csellistával üvöltöző favágó is nélkülözhető lett volna - de maga a dal egyértelműen a mezőny elejéhez tartozik. A klip helyszínéül szolgáló épület pedig nem zsinagóga (mint ahogy arra elsőre én is tippeltem), hanem a szarajevói központi könyvtár. (A görögdinnye amúgy már volt Eurovízión, 2004-ben, de akkor még máshol hordta a fején a szőrt.)
3 points go for:
Szerbia: Sanja Vučić és a ZAA - Goodbye (Shelter)
A lány hangja rendben van, és bár az állandó rángatózása kicsit idegesítő, a dal meg van úgy csinálva, hogy felkívánkozzon a tízes listánkra.
4 points go for:
Grúzia: Nika Kocharov & Young Georgian Lolitaz - Midnight Gold
Az idei verseny legnagyobb kihagyott ziccere a grúz szám. Nagyjából olyan, mint amikor a csatár egyedül tör előre, mindenkit kicselez, majd amikor a tök üres kapu elé ér, elfelejti, miért is ment oda. Ez a dal is az első pillanattól magával ragad, dinamikusan épül, majd amikor jönne a frappáns, ütős refrén, az egyszeri zenefogyasztó rájön, hogy olyan itt nincs. Pedig odáig még elnézné, hogy az énekes hangterjedelme csak három hangot fog át, az angol szövegíró alapfokú nyelvtudással dolgozik, egy normális hangszeres szólót meg mikrofonzajjal bekkelik ki. A kiteljesedés tehát elmarad, ez így meg csak egy félkész valami. Nagyon nagy kár érte.
Versenyen kívül:
Ukrajna: Jamala - 1944
Franciaország: Amir - J'ai cherché
Mindig vannak produkciók, ahol maga a dal nem túl magas színvonalú, de a politikai mondanivaló van olyan erős, hogy föl kelljen rá figyelni. Ukrajna részéről egyértelmű jelzés, hogy egy krími tatár lányt küldenek, hogy senki el ne felejtse a félsziget valós hovatartozását. A klip meg a második világháborús szovjet invázió (pontosabban felszabadítás-visszafoglalás) és a krími tatárok deportálásának a képeit pörgeti újra, már-már szájbarágós aktualitással.
Franciaországnak pedig a Charlie Hebdo és a Bacatlan után szintén nincs másra szüksége, mint békére és egységre. Azt meg ki testesíthetné meg jobban kifelé, mint olyasvalaki, aki francia, zsidó és arab egyszerre? Riszpekt a francia közönség döntéséért.
5 points go for:
Fehéroroszország: Ivan - Help You Fly
Ez az a dal, amit állítólag majd odakint élő farkasokkal fog előadni. Bár farkasokat repülni tanítani nem éppen egy állatbarát hobbi, de majdcsak sikerül. Egyébként meg a zúzós máz mögül hamar előbújik a nagyon is popos lényeg, de az a jobbik fajtából. Kár, hogy ennek a kis nyüzüge szöszinek nincs hozzá hangja. Meg szerintem máshoz se. A dal jó, a produkció kevés.
6 points go for:
Albánia: Eneda Tarifa - Perralë
A szkipetárok mindig valami naggyal próbálnak végre betörni, de sajnos soha nem értékelik őket eléggé. Ez a mostani, reméljük, már csak félig lesz ilyen. Igaz, kicsit hajaz a Led Zeppelin Kashmir-jára, ami nem baj, csak talán a refrénből hiányzik egy plusz akkord. De az igazi élőzenés előadás, ideértve a vonószenekart is, ott van a helyén. Megsüvegelendő, hogy itt még komolyan veszik az "emberek játszanak hangszereken" elvet. (Sajnálatos módon Stockholmban angolul fog elhangzani, de mi az eredeti nyelvű előadásokat jobban szeretjük.)
7 points go for:
Belgium: Laura Tesoro - What's the Pressure?
Jó kis funky-szám, az előadó tinilány pedig már a személyes kisugárzásával lehengerli komplett Európát. Igaz, még nagyon kislányos, a mozgása is még túlságosan betanult, a hangjának meg még sokat kell érnie, hogy ne énekelje le bármelyik vokalistája.
Versenyen kívül:
Izrael: Nofar Salman - Made of Stars
Ebben az országban valahogy sikerült elérni, hogy a helyi döntőben ugyanaz a dal kétszer szerepeljen, két különböző előadótól: egy nyálgép pophuszártól, valamint egy tehetséges énekeslánytól, aki a hangjával remekül ötvözi a közel-keleti népzenei hagyományokat a popzenés alapokkal. Ha kettejük közül ő nyert volna, akkor simán fölkerül a slágerlistánkra, de így sem hagyhatjuk, hogy említés nélkül maradjon. Ofra Haza újra él.
(Valami olyasmi történt, hogy a végén a négy döntős három dalból választhatott, így elkerülhetetlen volt, hogy az egyik dal minimum két embernek jusson. Ezek szerint itt a dalok az előadóktól külön indulnak, és esély sincs saját dallal indulni. Szóval nem lesz már több Push the Button. :( )
8 points go for:
Szlovénia: ManuElla - Blue and Red
Így a csúcs felé haladva már lényegében bármelyik induló megérdemelné a győzelmet. A női szólószámok közül például kétségtelenül ő a legjobb produkció. Energikus, muzikális, technikás, kellően karakteres énekeslánnyal. Nem bonyolít túl, ellenben kellően elmés a dallam, szöveg és színpadi kivitelezés egysége. Jár a dobogó.
10 points go for:
Románia: Ovidiu Anton - Moment of Silence
Ha az Eurovízió úgy gondolja, hogy Románia mégsem vehet részt a versenyen, akkor szóljanak jó előre, vagy tolják át 2017-re. De hogy egy fellépő művésszel megtegyék, hogy csak hetekkel a fellépés előtt zárják ki, ráadásul önhibáján kívül, ez teljességgel méltatlan és elfogadhatatlan. Ráadásul ez egy nagyon jó kis metálkeringő (ezért is lett nálunk ezüstérmes), ami megmutatja, hogy a műfaj nem a kakofon zúzásról szól, hanem igenis meg lehet adni neki a kellő méltóságot. Nagy kár, hogy Stockholmban nem fog elhangzani, de itt akkor is igen.
12 points go for:
Hollandia: Houwe Bob - Slow Down
Na végre valami, amiben vannak rendes hangszerek, akkordok, zenészek, kizárva minden fölösleges gépzajt. Jó kis country-szám ez, szimpatikus, szívmelengető. Amszterdam idén sem okozott csalódást.
||: Hm E A Adim7 Hm E A :|| A7
C Em C Em C Em A D
||: G Em C D-G :||
Apdét: Az első elődöntőben kétségkívül ennek a színpadképe volt a legmenőbb, plusz csináltak egy olyan, 360 fokos(!) videót is (mozgatni kell közben), amin a svéd tengerparton adják elő unplugged. Na EZ az, amit csak igazi zenével és zenészekkel lehet, és amire gépre tátogó, popipari embertermékeknek esélyük sincs.