Nono. Azért még ne vegyünk mérget Schiffer András könnyes búcsújára. Hiszen egyszer már előadta a hattyúhal állát, hogy ő most lelép, visszaad minden tisztséget, a hátramaradottak meg kezdjenek, amit akarnak. Csak akkor hirtelen meggondolta magát, és inkább mégiscsak visszavette a pártját, a belső ellenzék pedig kilépett és megalapította a Párbeszéd Magyarországért (PM)-et. Bár ugyanez ugyanígy ma már nem történhetne meg, ugyanis az akkori belső ellenzék egyben az párt szürkeállománya is volt – mára viszont az LMP szinte teljesen Schiffer András one-man-show-jává változott. Rajta kívül csak Szél Bernadettet lehet látni, esetleg a gumicsizmás díszmagyarjáról híres Sallai Benedeket. Továbbá említsük meg azt is, hogy a párt EP-képviselője: Meszerics Tamás az MEP Ranking-en a magyar képiviselők között az előkelő ötödik helyet szerezte meg - de még így is alulmaradt a rivális, PM-es Jávor Benedekkel szemben. Lényegében ennyi az egész látható LMP.

Schiffer András és a mögötte álló első vonal 2010-ben, illetve 2014-ben. Csereprogram.

A három évvel ezelőtti pártszakadáskor már elég részletesen körülírtuk, hogy az LMP miért is nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és miért is nem lett tőle más a politika? A fő pontok ugyanazok maradtak, kiegészülve másokkal:

• bázisdemokrácia helyett fölülről vezényelt, egyszemélyi központú rendszer;
  (Egyszer próbáltak meg Schiffernek ellentmondani - látjuk, mi lett a vége.)
  
  
• politikai árkok betemetése helyett újak ásása (leginkább saját maga körül);
  
  
• normális politikai párbeszéd helyett összevissza vagdalkozás és jólmegaszondás;
  
  
• az „egyenlő távolság elve” alapján a demokratikus ellenzék, az önkényuralmat építő Fidesz és a simán náci Jobbik egy lapon kezelése;
  (Nem kell szeretni a ballib oldalon se senkit, de a felelős reálpolitizálás nem is a szívszerelemről szól.)
  
  
• demokratikus értékek erősítése helyett a szélsőjobb (Jobbik) legitimizációja;
  
  
• a deklarált „örök ellenzéki” szerep és az ezzel járó elhiteltelenedés;
  (Miért szavazzak olyan pártra, aminek nem célja a politikai hatalom megszerzése és a saját elképzeléseinek a megvalósítása?)
  
  
• fölvállalt ideológia hiányában konzekvens értékrend nélküli, legfeljebb innen-onnan fölkapott ügyek mentén történő pillanatpolitizálás.
  (Hacsak a folyamatos, de határozatlan szélsőbalosodást nem vesszük értékvállalásnak. A szélsőségek összeérése mindenesetre sikerült, lásd föntebb.)

Ezt hagyja Schiffer András maga után az LMP-ben. Pedig a Lehetmás az ő gyermeke volt, ám mint a rossz szülő, ő se hagyta a maga útjára lépni, és nem vette észre, mikor kell neki magának a háttérbe húzódnia. Ő lett a 2010-es évek Torgyán doktora, aki nélkül a pártja annyit ér, mint vőlegény a szerszáma nélkül. Így a többieknek legfeljebb annyi jut, hogy kihúzzák még a ciklus végéig, aztán csendben lekapcsolják a villanyt. Kár érte, több volt benne.

 "- Visszasírnak még maguk engem!
- Hát erre azért nem mernék megesküdni."