David Cameron lemond...

...Nigel Farage pedig örül.

Optimista forgatókönyv: Eltelik pár hónap, mire megállapodnak egy időpontban, amikor a tárgyalások elkezdődhetnek. Addig megint eltelik pár hónap, majd ameddig megállapodnak a kilépés (értsd: a csatlakozási szerződés, valamint a többi együttműködési megállapodás felbontása) menetéről, megint eltelik pár hónap, és addig is még hónapokig fognak azon veszekedni, hogy milyen területeken milyen szintű együttműködés maradjon mégis? Nagy-Britannia nyilván olyan forgatókönyvet szeretne, ahol a kötelességeknek nem kell megfelelni, de az előnyöket megtarthatják, és mivel az EU érdeke Nagy-Britannia bennmaradása lett volna, a veszteség-minimalizálás elve alapján még bele is fog menni. De amíg ebből valami, akármi valóban lesz, évek fognak eltelni, a kint élő és/vagy dolgozó magyarokat még sokáig nem érinti, és mire igen, addigra talán már idehaza is túl leszünk egy kormányváltáson, és lesz miért hazajönni.

Pesszimista forgatókönyv: Mostantól minden egyes kis populista hordószónok kiharcolja a saját kis népszavazását, és mivel a világpolitika manapság nem az észérveknek kedvez, főleg nem Káeurópában, egyenként mindenki végre is hajtja a saját kis kilépését, az Európai Uniónak meg azzal vége is lesz. Vagy visszaminősül öt-hat gazdag ország bennfentes klubjává, megint lesznek gazdag és irigyelt nyugati országok, és lúzer, leszakadó, ezúttal már a maguk építette vasfüggöny mögé beszoruló féldemokráciák. Sőt még az sincs kizárva, hogy maga az Egyesült Királyság is felbomlik. A két maradás-párti országrész: Skócia tart egy új függetlenségi népszavazást, Észak-Írország pedig egyesül Írországgal (erre az 1998-as békeszerződés is ad lehetőséget, amennyiben ez lenne a többségi akarat). A 96 százalékban maradáspárti Gibraltárról nem is beszélve. Egyébként meg visszasüllyedünk a történelem előtti korokba: nem lesz többé Erasmus, vámunió, vízummentesség, csökkentett roaming, kohéziós támogatások, fogyasztóvédelmi irányelvek, génmanipulált élelmiszerek kontrollja, szén- és acélközösség, garantált béke. Mindezt a kisnemzeti irigység és a körzeti hatalomféltés miatt. Ha Európa végül emellett dönt, akkor valóban megérett a civilizációnk az elsüllyedésre.

Tetszenek emlékezni, hogy a 2003-as, magyar csatlakozási kampányban az volt a (végül 17 százalékot összekapart) szkeptikusok - Bayer, Bencsik - egyik fő érve, hogy az EU-ból nem lehet majd kilépni? Most legalább az ő arcukba bele lehet ordibálni, jó közelről, tepertős-hagymás lehelettel, mert megérdemelnék, hogy

NA UGYE?

 (Bár ettől senki nem fogja mondani, hogy "Jé, mégis ki lehet lépni? Ez esetben inkább maradjunk.")