Az Amerikai Egyesült Államok elnöke (vagyis a jelenleg ezt a tisztet betöltő figura) még tavaly decemberben kijelentette: országa elismeri Jeruzsálemet Izrael fővárosaként. Ezzel fontos szimbolikus gesztust tett Izraelnek, ugyanis a világ egyetlen szuperhatalmaként és a közel-keleti rendezés fontos szereplőjeként állást foglalt a város vitatott hovatartozását illetően. Bár a bejelentés valóban jól megkeverte a világpolitikát, a hangsúly mégis a dolog szimbolikus jellegén van, a való életben ettől abszolút nem változik semmi. Legfeljebb annyi, hogy már megint nyakig ér a córesz: a Hamasz meghirdette a harmadik intifádát (vagyis a legújabb Izrael-ellenes fölkelést), Ciszjordániában és Gázában mindennaposak a tüntetések és az összecsapások az izraeli hadsereg katonáival, és az is kész csoda, hogy a karácsonyi turizmus közepén nem történt egyetlen terrorcselekmény sem a városban, vagy a mellette fekvő Betlehemben. (Názáret arab polgármestere is emiatt mondta le a karácsonyi szerepléseit, mert ugye Trump keresztény, a polgi meg ezután nem hajlandó keresztény ünnepen részt venni. Szóval az a primitív nézőpont, ami komplett vallásokat és közösségeket a leggázabb arcai alapján ítél meg kollektíven, bizony a keresztényekkel szemben is létezik. És ugye, hogy mekkora hülyeség?)
Trump a Siratófalnál, 2017. májusában. Kép: Jerusalem Post
Izrael 1958-ban helyezte át a fővárost Tel Avivból Jeruzsálembe, amikor is fölépült az izraeli parlament: a Knesszet (magyarul simán "gyűlés"). Ekkor a város keleti fele még Jordániához tartozott, csak az 1967-es hatnapos háború során került izraeli kézbe. Utóbbiban helyezkedik el az Óváros, azon belül a Templom-hegy, vagyis az i.sz. 70-ben lerombolt második szentély romja. Az egykori szentély egyetlen megmaradt fala a Siratófal, ami azóta is a zsidóság legszentebb helye. A betemetett romokra pedig 692-ben fölépült a Sziklamecset, ami a muszlim világ harmadik szent helye, persze csak Mekka és Medina után. Jordánia ma már nem tart igényt a területre, ám most a Palesztin Önkormányzat (és a leendő palesztin arab állam) tartja Jeruzsálemet saját fővárosának, ez pedig a két fél közötti békekötésnek alighanem a leginkább necces pontja.
Persze a legszebb az lenne, ha a két (vagy több) nép normálisan élne egymás mellett, zsidók és muszlimok békében imádkozhatnának, ahol akarnak. Ha ez megvalósulna, akkor teljesen mindegy lenne, hogy ez hány állam hány határa mentén történne. És akkor akár a leendő palesztin arab állam más területein is békében élhetnének zsidók, kapnának állampolgárságot és szavazati jogot, a palesztin parlamentben pedig ülhetnének zsidó pártok és zsidó képviselők – akárcsak arabok az izraeliben. De amíg a mindenkori palesztin arab politikai elit legfeljebb csak szóban és csak kifelé támogatja a kétállamos megoldást, de valójában egyáltalán nem kívánja garantálni a békés együttélést Izraellel, hosszútávú célja pedig a zsidó állam felszámolása, addig nem számíthatunk valami hamar békére a környéken. (Nem csoda, ha így az izraeli lakosság is már egyre kevésbé hisz a békében: a hagyományosan békepárti izraeli baloldal szavazótábora elolvadt, a jobboldali, erőpárti Netanjahu-kormány hatalmát meg semmi nem veszélyezteti.)
Mike Pence amerikai alelnök beszédet tart a Knesszetben, 2017. január 22-én. Kép: Jerusalem Post
Ha itt a blogban tudnánk erre a felállásra a jó megoldást, akkor már rég megcsináltuk volna a közel-keleti békét, és mindenki boldogan élne a saját egy, két, vagy akárhány államában. Azt is megértjük, hogy a republikánusoknak régi vágyuk a hagyományosan demokrata párti amerikai zsidóság szavazatainak a megszerzése, és a fajvédő szervezetekkel (pl. a Ku-Klux-Klánnal) összekacsintó Trump tisztára mosása. De a jelenlegi helyzetben egy ilyen lépésnek, aminek legfeljebb szimbolikus jelentősége van, de semmi gyakorlati haszna, nem old meg semmit, ellenben felhergeli az eleve parázsló indulatokat, ráadásul az amerikai nagykövetséget is elköltözteti a Tel Aviv-i tengerpart mellől – szóval az ilyennek nincs a világon semmi értelme. Trump megint csak azt adta, ami tőle telik: a nagy, hangzatos, hámozott semmit, aminek az eredménye megint csak a balhé. Meg a córesz.
