Szemfülesebbek észrevehették, hogy az idei eurovíziós válogatás valahogy elmaradt. Ennek egyik oka, hogy a mostani felhozatalból elég nehezen tudtam (volna) tíz olyan dalt összekaparni, amire a "hallgatható" jelzőt rá lehet sütni. Másik oka, hogy amit sikerült, azok közül is van egy, ami annyira kiemelkedik, hogy mellette fölösleges bármelyik másik számot megemlíteni. Pedig zeneileg nem túl bonyolult, végig egy Em-G-Am-C kör váltakozik, mondanivalójában is egy jól ismert témát boncolgat, de mégis egyszerre elvont és (akár konyhafranciával is) érthető szöveggel ("Ma reggel születtem és kegyelemnek hívnak"). Az énekesnő hangja sem valami kiemelkedő, külsőre meg kábé ő az Evita a Madonnából (vagy fordítva). Összességében a szám nagyszerűsége az egyszerűségében rejlik. Abban a pluszban, amitől a madzagból és a paprikából koszorú lesz, a letisztult énekből, szövegből, és minimális zenei alapból pedig egy jól felépített eurovíziós sláger. A Mikor? Melyiket? blogtól tehát a 12 points go for
Franciaország: Madame Monsieur - Mercy
Apdét: A franciáimon a pontozók nem nagyon kegyelmeztek, ellenben az izraeli Netta Barzilai személyében idén is az a versenyző nyert, aki - legalábbis a külsőségekben - leginkább tért el a nagy átlagtól. Zeneileg, leszámítva a szám eleji kotkodácsolást, nem volt valami különleges: ugyanaz a zajos poptechno, mint amivel minden évben dosztig van a képernyő. De az üzenet: a tolerancia és az elfogadás, ezúttal a túlsúlyos embereké, ismét átjött. Ha meghallgatjuk Netta történetét arról, hogy őt a külseje miatt mennyi megalázás és megkülönböztetés ért már a popszakmában, akkor kijelenthetjük, hogy nem ment azért rossz helyre az az első díj. Izralenek meg most különösen remekül kapóra jön, hogy jövőre (harmadszor is) a kiújult nemzetközi vitákat generáló Jeruzsálemben rendezheti az Eurovíziót. A győztes dal tehát:
Ja nem, bocsánat, ez:
(És ha már alapvetően belpolitikai ÉS kulturális blog vagyunk, essék pár szó a magyar indulóról is: ha valaki csak három akkordot ismer, és beleokád a mikrofonba, attól az még nem lesz metál. Jövőre talán küldjünk olyasvalakit, aki csak letolja a nadrágját és odacsinál a színpadra. Ha elég halkan teszi, az már élvezetesebb lesz annál, amit az AWS nevű zenekar botfülű, ízlésgyilkos galeri művelt.
Ja és még pár szó a "köztévé" műsorvezetéséről: na az valami botrányosan szar volt. A két ember - nevüket nem tudom, már ha van - abszolút semmit nem tett hozzá a közvetítéshez. Semmi érdekesség vagy háttérinformáció, csupán csak a képernyőn látottakat próbálták értelmezni, azt is elég kevés sikerrel. A férfi tudott valamennyire angolul, hogy részben megértse az elhangzottakat, de erre tényleg fölösleges volt két embert beültetni a stúdióba. Talán nem kellett volna Gundit kiszekírozni.)