 |
| Kép: 444.hu |
Az a baj Tarlós Istvánnal, hogy nagyon nem vágja, hogyan is kéne egy világvárosnak kinéznie a XXI. században.
Kezdjük ott, hogy annak nem erős kezű vezetőre van szüksége. Ha engem majd vezetni kell, akkor is inkább veszek majd egy arra trenírozott kutyát, de nem Tarlós Istvánt. Ez a tekintélyelvűség egyébként is teljesen messze áll Budapest történelmétől és szellemiségétől. A történelem során minden lázadás, rebellió, szabadságharc, forradalom innen indult ki, és lám, a Fidesz most sincs többségben, és soha nem is volt. (Már 2010-ben is csak 46 százalékot ért itt el, s ez a szám azóta is csökkent.) Persze vannak, akiknek ez bejön, és a befogadó szellemű fővárosnak természetesen ők is részei, de ez a nagy átlagra egyre kevésbé jellemző.
Ezzel az erőskezűzéssel a másik baj, hogy Tarlós István nem az. Már korábban is volt itt arról szó, hogy a Fidesz miért nem szereti Budapestet (már a fentebbi okon kívül is). Minden üveg- és acélmonstrum, amit a kormányzat ide épít, minden beépítés, fakivágás, lebetonozás és térkőtenger másról sem szól, csak a kormányzati erőpolitika demonstrálásáról. Kossuth tér, Városliget, és még lehetne sorolni. A nagy beruházások mind állami beruházások, Tarlós Istvánnak pedig ezekbe nincs beleszólása - de a hangját ettől függetlenül sem emelte föl egyszer sem. Ami pedig (még) nem valósult meg, az sem (Észak-Csepel beépítése, vagy a monumentális MOL-felhőkarcoló) sem az ő fellépése miatt maradt el. A Városliget teleépítését azonban nem is akarta megakadályozni, és akik az ő városa fáinak a védelme közben lettek az állami erőszak áldozatai, azok mellett sem állt ki, sőt. Tarlós István nem védi meg sem a saját városát, sem annak lakóit. (Ez az "erős kezű vezető" toposz főleg akkor vicces, amikor kiderül, hogy neki igazából sem fogalma, sem ráhatása nincs még a saját újraválasztási kampányára se.)
Gyengeségét pedig mindenféle szimbolikus odacsapásokkal akarja kompenzálni. Kezdődtek a teljesen fölösleges utcaátnevezésekkel (ezek között több okból a legfájóbb a Köztársaság tér lesmirglizése), és folytatódott a főváros zászlajának az eltörlésével, aminek a piros-sárga-kék trikolórja Buda hagyományos vörös-arany és Pest kék-sárga színeinek, valamint a magyar (és nem a román) nemzeti lobogó elrendezésének a fúziójával jött létre. Ehelyett alkottak egy jellegtelen "fehér alapon címer" típusú valamit, amihez még a '48-as farkasfogakat sem tudták rendesen átvenni. Az egyetlen pozitív, amit az eddigi két ciklusából el lehet mondani, az a Várkert bazár felújítása. Ha azzal a rothadó romhalmazzal nem csinálnak semmit, csak kívülről kitatarozzák, már azzal is nagyságrendekkel javult volna a budai rakpart képe. Ám szerencsére abban most működik egy kulturális helyszín, meg Schmidt Mária Terror Háza Kettője, ami tartalmilag olyan, amilyen, de legalább nem üresen kong, és később lehet még másra is használni. Dicséret: pipa.
 |
 |
| A szépen elkészített Várkert bazár és a térkősivataggá változtatott Kossuth tér. |
Ám a főpolgármestersége többi része leginkább csak csillámporral leszórt trutymó. A tömegközlekedés, ami talán a leginkább fókuszban lévő téma, kábé stagnált. Ebben sikereként szokták emlegetni az új buszokat, amik vagy a garázsban állnak, vagy nem működnek rendesen. Ott van még a CAF villamos az 1-es vonalán, oké, az pozitív. Azzal szemben viszont a négyes metró annak az iskolapéldája, hogyan lehet egy előző főpolgármestertől megörökölt, hasznos és szükséges beruházást igazán elcseszni. Mert így az a metró ebben a formájában teljesen fölösleges. Max a Kálvin tér és Keleti közötti szakasznak van értelme, vagy ha valaki célzottan Zuglóból Kelenföldre akar eljutni. De a tömegközlekedési fővonal funkcióját egyáltalán nem tölti be. Dél-Buda közlekedését direkt úgy rendezték át, hogy az ott élők lehetőleg rá legyenek kényszerülve a használatára, különben a kutya nem ülne föl rá. Eredetileg úgy tervezték, hogy kiviszik a Bosnyák térig, és akkor tényleg mentesíthetné a Rákóczi-Thököly úti, túlzsúfolt buszokat (amire eredetileg kitalálták). Ám jelenlegi formájában erre is alkalmatlan, és a tervek között sem szerepel, hogy ezt pótolnák. Ellenben ahelyett találták ki, hogy újraindítják a 44-67-es villamost, ám egyelőre ezzel sincs semmi előrehaladás. Meg a pesti fonódóval se, ami összekötné a Deák teret a Lehel térrel, és ami tényleg hiánypótló lenne. (Persze még ezen kívül is rengeteg terv jelent meg gondolatban, és került be a "majd egyszer hátha" mappába.)
Kerékpáros közlekedés terén valóban sok fejlesztés, elsősorban bicikliút valósult meg, ám az igazán fontos és zsúfolt útvonalakra továbbra sincs megoldás. A Blaha Lujza tér elkészült látványtervén se látni még igyekezetet se, hogy ezt meg akarnák oldani. A Lánchíd autómentesítése elmaradt, emellett nem cél, sem a belvárosi autópálya, sem általánosságban a fél évszázada megbukott autóközpontúság elvének a felszámolása. Persze mit várjunk egy olyan főpolgármestertől, aki saját elmondása szerint nem érti, mi értelme egymás mellett bicikliútnak és az úttesten biciklis buszsávnak? (Reméljük, azt nem fogja megkérdezni: mi szükség a Nagykörúton négy sávra, ha az autók csak két irányba mennek?) Persze ezeken kívül is volt még sok ostoba megjegyzése (büfékocsi, szellemi fogyatékosok, satöbbi), ami szintén nem arról tanúskodik, hogy akár a magáról hirdetett "erős vezetőként", akár csak felelős főpolgármesterként kifejezetten a városban élő és/vagy naponta megforduló, kétmillió ember együttélését szeretné megkönnyíteni.
Meg aztán ott a patkányügy, ami az egész eddigi kilenc évének a legnagyobb csődje, Nem csak azért, mert a világszinten elismert patkánymentességet sikerült tönkretennie, hanem mert remek példája annak, hogy a pártpolitikai hátterű, pillanatnyi mikrogazdasági érdekek felülkerekedése rövid távon is mekkora károkat tud okozni egy ekkora fővárosnak. Ez az, amire nem lehet ráfogni, hogy legalább épül valami szép. Ez a Fidesz-központ utasításainak a legtisztább megnyilvánulása volt, ami után minimum le kellett volna mondania, az egész sleppjével együtt. Ám ő inkább belesimul a Fidesz neohorthysta, urambátyámos világába, amiben ő - némi képzavarral - éppen Budapest földesurának érzi magát. De összességében is egy bármiféle párbeszédre, modern gondolkodásra, innovációra vagy érdekérvényesítésre képtelen emberről van szó, akinek az is valami újkeletű, rebellis eszme, hogy a főváros szolgálja a lakóit, és ne fordítva.
