Egyik kedvenc filmem A Cassandra átjáró, amiben egy robogó vonatot egy fölkerült veszélyes vírus miatt vegyvédelmi ruhás emberek menet közben (!) megszállnak és hermetikusan lezárnak, majd vigyáznak, hogy senki ne szökhessen le - utóbbira a nyakukban lógó gépfegyverrel is egyre gyakrabban nyomatékot adnak. Majd egy lövöldözésben a rádiójuk is tönkremegy, így a vírust vizsgáló laborból nem tudják őket értesíteni, hogy időközben rájöttek, mi az ellenszer: az oxigéndús, friss levegő, vagyis ha a vonat megállhatna és mindenki szabadon mehetne, amerre akar. Ehelyett az utasokat karantén gyanánt egy második világháborús koncentrációs táborba szállítják, ám ehhez a vonatnak egy használaton kívüli, romos viadukton: a Kasszandra átjárón kell átmennie, amivel a bezártságban és terrorban tartott utazóközönség már végképp nem ért egyet.
Szerencsére mi Magyarországon itt még nem tartunk, sőt még a felfegyverzett katonák sem azért grasszálnak még, hogy lesújtsanak a kijárási tilalom megszegőire. (Bár a nagy mozgósítás és "biztonságérzet-növelés" óta egyet se láttam az utcán. Nem mintha annyit járnék odakint, de egy-két naponta egyszer azért ki kell menni valamiért.) Igaz, a határainkat már lezárták, csak lehetőleg ha majd vége, ne felejtsék el újra kinyitni. Az ilyenkor is értünk dolgozóknak járó taps szép gesztus, kár, hogy csak némely kerületben működik. Igazából attól félek, hogy itt is majd kiállnak random emberek az erkélyre és elkezdenek kurjongatni, persze mindenki a maga zenéjét, rosszabb esetben csutkára nyomott alappal.
A szomorú ezzel az egész karanténnal, hogy nem tudjuk, meddig fog tartani, sőt pont akkor csinálják jól, ha minél tovább - ugyanis a vírust megállítani nem lehet, csak lelassítani és lecsökkenteni az egyszerre megbetegedők számát, de akkor értelemszerűen hosszabb ideig is tart. Közben pedig emberek vesztik el a munkájukat, vállalkozók a bevételüket, ágazatok a fenntarthatóságot, a gazdaság az alapvető stabilitást. Így ami utána jön, az talán még súlyosabb lesz: amikor már nem azért fog pangani az ország, mert hatóságilag le lesz zárva minden, hanem mert nem lesz se pénz, se ember, ami és aki itt bármit működtetni tudjon. Kínában kb. három hónap alatt lett vége a járványnak - legalábbis a hivatalos pártállami bejelentés szerint. Ha ez igaz is, az sem jelenti a betegség végét, csupán az újabb megbetegedések egy kritikus szint alá süllyedését. Ám ehhez az is kellett, hogy emberek haljanak meg az utcán, amit Európában el akarunk kerülni, és ehhez elvileg már az eszköztárunk is megvan. Ebből kifolyólag újabb pár hónap múlva, amíg az európai gazdaság még csak örül, ha önmagát összetartja, addig a kínai ismét ezer százalékon fog pörögni.
Bár lehet, hogy mégsem az általános, önkéntes karantén vagy kötelező kijárási tilalom a jó megoldás. Különben is, felnőtt emberek vagyunk, mindenki tisztában van a kockázatokkal, a különösen veszélyeztetett idősek is, innentől mindenki el tudja dönteni, mennyire akar vigyázni magára. (Bár jelenlegi állás szerint a hóesés mindenkinek elintézi a homoffiszt.) Hollandia például más utat jár, és lehet, hogy éppen ők jönnek ki belőle jól. Ám az biztos, hogy az eddig ismert piacgazdaságnak vége. A környezetszennyezés csökkenésével a Föld talán kicsit fellélegezhet, és ha végre először tanulunk a saját történelmünkből, akkor nem állunk vissza a 2020 előtti, önpusztító pazarlásra, a légkörünk se megy teljesen tönkre, és akkor talán a hétévenkénti márciusi, combig hóban gyaloglást is megspóroljuk magunknak.
