Bravó, született egy döntetlen, amit most majd évekig lehet lobogtatni a hazai foci sikerének bizonyítékaként. Persze ez az eredmény is szép, akkor is, ha tudjuk, hogy a franciák ezt nagyon ellazázták, de ne ünnepeltessük magunkat úgy, mintha a végeredmény 1:0 maradt volna, és azt az ifista szintű gólt nem kapjuk be spontán.
Mint ahogy a portugálok ellen is szép volt, hogy 84 percig 0-0 volt az állás, akkor is ha ugyanezzel a portugál csapattal öt éve 3-3-at játszottunk, és kétszer is vezettünk.
A realitás meg továbbra is az, hogy csoportutolsóként fogunk kiesni, ami ebben a csoportban tényleg nem szégyen, de nem is olyan siker, amit ennyire ünnepelni kéne, mint ahogy most a legnagyobb hazaffyak.
2016-ban én is örültem, mert volt minek, most ezt annyira nem érzem. És ezen az se változtat, ha az objektív tények figyelembe vételétől egyeseknek már (megint) nem vagyok elég jó magyar.