"Ha nem Putyin ügynökeként működik Magyarország, akkor természetes, hogy a NATO tagjaként (...) a szövetség keretein belül mindenféle segítséget és támogatást megadhat Ukrajnának. (...) Ha a NATO úgy dönt, akkor akár katonait is."
- nyilatkozta Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt a Partizánban, a jelenlegi orosz-ukrán háború kapcsán. Igazából ez a minimum, amit egy NATO-tagország miniszterelnöke, vagy miniszterelnökségre készülő politikusa mondhat - mindezt a NER-sajtó természetesen azonnal elferdítette és démonizálta, miszerint ha Márki Zayn múlna, akkor holnap megjelenne a sorozóbizottság minden faluban, és vinné is a gyerekeket a frontra. Ez több ok miatt is hülyeség: egyrészt a katonai segítség nem feltétlen tűzharcot és lövészárkokat jelent. Emlékezzünk az elmúlt harminc év konfliktusaiban szintén szerepet vállaló magyar katonákra, akik - amikor a honi politika éppen nem gerjesztett hasonló feszültségeket - elég hasznos biztosítási és újjáépítési feladatokat láttak el. Afganisztán, Irak - de legjobban talán a délszláv háborúban szolgáló magyarokra voltunk büszkék, leginkább amikor a lerombolt, legendás mostari híd utolsó darabját visszaillesztették a helyére.
Másrészt van nekünk egy professzionális haderőnk (benne van a nevében, hogy HAD), ami nem túl nagy és hatékony, de azért lehet értelmesen kihasználni. Természetesen féltjük a katonáinkat, ha veszélyes helyre, háborús zónába mennek - mint ahogy a tűzoltóinkat is féltjük, amikor tüzet oltanak. De akkor eszünkbe se jut azt mondani, hogy ne menjenek, ne kockáztassanak, inkább maradjanak ki az egészből. A magyar kormány viszont látván, hogy ég a szomszéd háza, inkább úgy reagál: semmi közünk hozzá, az oltással hagyjanak minket békén, és lehetőleg a tűzoltóautó is a másik oldalról kerüljön. Különben is, minél forróbbak a lángok, és minél tovább tartanak, mi annál többet spórolhatunk a fűtésen. Vagy azt akarjátok, hogy föl kelljen tekerni a radiátort?!?
Ha jól viselkedünk, a tűz békén hagy minket, és csak a melegét élvezhetjük. De ez tévedés, sőt hazugság: a tűz már itt van. Senki nem fog minket belerángatni a háborúba, mert már bele vagyunk rángatva. Innentől csak az a kérdés, hogy a hatalom tovább játssza-e a terepszínű békegalambot, vagy belátja: ha valóban féltjük a saját házunk-hazánk biztonságát, akkor mindent meg kell tenni a tűz megfékezéséért.
Főleg annak a fényében borzasztó álságos ez a hozzáállás, hogy januárban, a doni katasztrófa évfordulóján fideszes politikusok sorra posztolták Facebook-oldalukon a régi horthysta frázist, miszerint a magyar katonák hősiesen védték a hazát a határainktól kétezer kilométerre. Akkor a magyar katonáknak semmi keresnivalójuk nem volt a keleti fronton - most viszont valóban a mindenkori magyar állam érdeke is az lenne, ha az orosz hadsereg visszavonulna a határai mögé, és nem az, hogy bátran masírozhasson a magyar határig.
Márki-Zay Péter kimondta kerek perec, hogy nem akar magyar katonákat küldeni Ukrajnába - de ha akarna, az is teljesen védhető és indokolt álláspont lenne. Ezzel szemben a jelenlegi magyar kormány hirtelen jött békepártisága elég álságos, és remekül passzol az általános nyugati putyinista diskurzusba. Hogy Putyin az agresszor, és a háború egy igazságtalan valami, teljes értelmetlenség vitatni, ezt mindenki belátja. (Persze "az ukránok lövik saját magukat viccből" szintű verzióknak is van felvevőpiaca, de őket elég nehéz komolyan venni.) Sokkal gyakoribb az, ami természetesen elítéli Putyint és a háborút, de ennek kimondása után valahogy mégis Ukrajnát, Zelenszkij elnököt, valamint a nekik segítőket (vagy segíteni akarókat) kritizálja, és vádolja azzal, hogy bele akarják rángatni Magyarországot a háborúba - mintha a tény, hogy egy velünk határos országban háború folyik, és menekültek tízezrei érkeznek hazánkba, nem lenne eleve belerángatás, ami Putyin és az orosz hadsereg lelkén szárad. Orbán Viktor persze keveset szólal meg, és akkor keveset is mond, de azért a budaigyulák és hasonló kaliberek megnyilvánulásai is elhallatszanak Varsóig és Kijevig, nem beszélve a NER-média különböző felületeiről, amik jóval leplezetlenebbül tolják a putyinista agitpropot.
Meg aztán ott az olaj és földgáz problematikája, ami valóban fogas kérdés egész Európának: hogyan lehetne az orosz energiafüggőséget csökkenteni, tán felszámolni? Eddig az atomenergia kivezetésének tervével a Föld túlélése fontosabb szempont volt, de ez most hirtelen megváltozott. Viszont minálunk az atomenergia és Paks II építése is az orosz függőséget növeli, szóval Magyarországon az ettől való eltávolodás az elmúlt tizenkét évben egy percig nem volt szempont, sőt. Most pedig az a NER jelszava, hogy "ne a magyar családokkal fizettessék meg a háborút" - pedig az orosz gázra való tapadással éppen ez történik. Az az állítólagos kijelentés Putyin részéről - amiről csak Orbán Viktor elmondásából tudunk, szóval vagy igaz, vagy nem - miszerint Oroszország olcsóbban adja a gázt, de csak ha Orbán marad a miniszterelnök, nos ez gyakorlatilag Orbán kampányának anyagi támogatása, és igen erős külföldi beavatkozás a magyar választásokba.
Hogy Magyarország ebből hogy fog kijönni? Kormányváltás nélkül semmiképpen se jól. Az ország folyamatosan elszigetelődik, ismét létrejöttek a Visegrádi Egyek (ami Orbán 2002-es bukásának is egyik közvetlen előzménye volt), "Európa vezetőjének" ("The Leader of Europe") nemzetközi érdekérvényesítő képessége pedig a padlón. Hogy április 3. után ebben lesz-e változás, azt most még nem látni - de ha másnap neadj' Isten egy ötödik Orbán kormányra ébredünk, akkor annak a gyors összeomlásában a külpolitikai tényezőnek is központi szerepe lesz.
"Elkésett a békevágy..."
