Tegnapelőtt volt Nagy Imre és mártírtársai újratemetése is. Vagyis annak az évfordulója, kerek huszadik. Ennek alkalmából a királyi leadta a húsz évvel ezelőtti élő felvételt, egy az egyben. Elég tanulságos volt végignézni, több szempontból. Kezdve az "erről is lemaradtam" érzéssel. Aztán a tömeg és az arcok megvizsgálása után nyugtáztam, hogy az emberek húsz éve is pont olyanok voltak, mint ma, kiváltképp a férfiak, akiknek még frizurájuk és öltözködésük se változott. A jelen lévő tizenévesek viszont tényleg mintha egy Bonanza-koncert közönségéből vagy Magenheim Julcsi baráti köréből kerültek volna ki.
Visszatérve a politikai-történelmi vonzatra: bizony nagy dolog volt az akkor. Ma már egy efféle tömegmegmozdulás teljesen természetes, de valljuk be: 1957. május elseje óta nem tömörült annyi ember össze a Hősök terén. Nem csoda hát, ha az állambiztonságiak ügyeltek rá, hogy ne fajuljon rendszerellenes tüntetéssé, ami egyébként nem csak a párt, hanem a temetés és az ország nyugalma érdekében is fontos szempont volt. Ma már az sem tűnik fel, ha valahol felbukkan a nemzetiszínű trikolór, közepén a ma használatos, koronás címerrel. Ám amikor még az se volt (mindenkinek) világos, hogy lesz-e rendszerváltás és mikor, akkor az pláne nem volt magától értetődő, hogy Magyarországnak nemsokára új címere lesz, és pont ez lesz az.
Meg aztán ne feledkezzünk el a résztvevőkről se. Érdekes, hogy akkor rengeteg ember, szervezet és párt neve hangzott el. Ma már tudjuk, ezek közül ki maradt meg az utó- sőt a mostani jelenkornak és ki tűnt el a süllyesztőben, de azon a napon még mindenki egyaránt a változás reménysége volt. Így például egyik tanárom, aki akkor még farmerkabátban, hosszú hajjal koszorúzott; "Rainer János fiatal történész", akinek a kivégzettek névsorának összeállítása volt az áttörő munkája; a Fidesz nevében megjelenő Deutsch Tamás és Fodor Gábor (ők kinézetre azóta se sokat változtak); az MDF-től Für Lajos és Csurka István; a kormány részéről jelen volt Németh Miklós miniszterelnök, Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes, Pozsgay Imre és Zűrös Mátyás, akik azóta szintén szétszéledtek; vagy említhetném Gyurcsány Ferencet is, aki csak a virágot elhelyező tömegben tűnt fel pár másodpercre.
A beszédekben is akkor elég furcsa dolgok hangzottak el. Leginkább csak volt '56-osok beszéltek, illetve ez volt "a magyar ifjúság nevében" Orbán Viktor első nagyobb szabású szereplése is, ami közvélekedés szerint az országos hírt hozta meg a számára. Ma már sokan visszasírják az akkori borostás, hosszúhajú, tornacipős srácot, de most, hogy végighallgattam a beszédét, hát eléggé hasonlított a mostaniakra - persze azzal a lényeges különbséggel, hogy abban volt tartalom is, ráadásul új tartalom. Viszont a fekete-fehér nézőpont, az elmúlt rendszer minden tartozékának egységes elvetése, démonizálása, a baloldal egységes elküldése és a megemlékezés kisajátítása már ebben a beszédben is benne volt. Tehát Viktorunk legnagyobb előnyét még mindig a Budesliga-frizura elhagyásában látom, az maradjon is meg ilyennek még sokáig!
