Szemérmesen hallgattam eddig a kampányról, pedig már javában tart. Ma például megtartatott Orbán Viktor évértékelő beszéde. Természetesen szépen meghallgattam, hiszen hogy alkossak véleményt a másikról, ha nem az alapján, amit gondol és mond? Persze most sem okozott csalódást: az elhangzottak egyik fele nagy általános bölcsesség volt hazáról, haladásról, fejlődésről, sikerről, önbizalomról, összefogásról, népről, nemzetről, országról. Pont amiket minimum minden pártelnök és miniszterelnök-jelölt elmond egy kampány során. Pont olyan volt, mint a Fidesz jelenleg forgalomban lévő plakátja: csupa általános, pozitív, de amúgy fantáziátlan fogalom ömlesztve, közülük kiemelkedik a régi jelszó nemzetiszínnel meg narancssárgával. Hasonlít a '90-es szótáras és a '94-es banános plakáthoz, csak kevésbé szellemes. (Pedig a narancssárgát pont azért találták ki még '90-ben, hogy jól elüssön a piros-fehér-zöldtől. Vicces, nem?)
Azt viszont nem szeretem, amikor ahelyett, hogy egymással szemben álló vélemények csatáznának, ahelyett valaki az ellenfelét kriminalizálni próbálja. Előadja összeesküvés elméletét, miszerint a másik csak a saját önös érdekét nézi, és szánt szándékkal ártott az országnak. Mindezt még csak nem is konkrétumok alapján, hanem úgy nagy általánosságban. Persze, ezeket is minden választáskor elmondják mindenkire, de azért ezt a stílust mégsem kéne ilyen magas szintre emelni. Különben is, aki húsz éve permanens miniszterelnök-jelölt, az ne nagyon vádoljon másokat önös érdekű politizálással.
Meg voltak még egyéb érdekes fordulatok a beszédében. Például amikor tízpercenként megígérte, hogy ő majd rendbehozza a gazdaságot. Kár, hogy az épp most történt meg, de legalább Viktorunk ismét előmelegített helyre ülhet be, akárcsak 1998-ban. Igaz, a piacgazdaság dicsérete majdnem kellemes meglepetés volt tőle, de valós tények (meg egyáltalán tények) nélkül ez a rész is csak lógott a levegőben. Ellenben az állam gazdasági szerepvállalására bővebben is kíváncsi lettem volna. Meg a szabadság és rend összefüggésének taglalásában is volt egy pont, ahol teljesen beleszaladt a csőbe. De tök mindegy, ha ennek az ellenkezőjét mondja el, a többiek akkor is ugyanúgy tapsolnak neki.
Kicsit érdeklődve néztem akkor is, amikor újból előhozta az elszámoltatás témáját. Nem lesz bosszú, csak mindenki jól megkapja, ami jár, a jelenlegi fővárosi vezetés meg rács mögé kerül. Ekkor még a Millenárison is kisebb moraj futott át. De legalább a beszédnek ez a része állt legközelebb a konkrétum fogalmához.
Ám leginkább akkor néztem nagy szemekkel, amikor elítélte a szélsőségeket. Természetesen ezt is a jelenlegi kormányra és annak pártjára értette, persze teljesen nem odaillő szövegkörnyezetben. Míg a szélsőjobbot elintézte annyival, hogy túl erőszakosak - tulajdonképpen elítélés helyett csak nyugalomra intette őket. Hiába, ha kell az a kétharmad, szüksége lesz a Jobbik külső támogatására is. Ezért kellettek a "területi követeléseink vannak" és hasonló gesztusfoszlányok. Pedig jómagam jobban örülnék egy Fidesz-Jobbik kormánynak. Ugyanis ha a Fidesz egyedül neadjviktor bukna, akkor nevető harmadikként a Jobbik futna be. Mondjuk akkor legalább ingyen utazhatnék vonaton - igaz, csak állva és csak oda. Egy koalíció során viszont egyszerre utálnák meg őket, és a zblorgok végre könnyedén átvehetnék a hatalmat. De szép is lenne, Istenem..!