4. MDF-SZDSZ
Sokan kutya-macska házasságnak tartják ezt a szövetséget. Mondván, hogy férhet meg egy liberális és egy konzervatív párt, akik ráadásul tizennyolc évig mindig ellentétes oldalon ültek. Szerintem az ilyen kétkedőknek nincs igazuk. Egyrészt a politikai szövetségek első feltételük a kölcsönös érdek. Márpedig most mindkettejük fokozottan kereste a szövetségeseket, hiszen az MDF, bár 2004 óta (mióta ismét önállóan indul) minden választáson megugrotta az 5%-ot, mindig mást kellett ehhez kitalálnia. Így van ez most is, és úgy tűnik, ez volt a kulcs. Az SZDSZ meg nem akar eltűnni a süllyesztőben, így neki meg kellett egy erősebb jóbarát, akinek felkérezkedhet a listájára, viszont nem fog benne elnyelődni. Egy-másfél százalék pluszt mindenképpen hozhat, ami azért egy parlamenti küszöb elérésénél nem mindegy.
A szövetségek másik feltétele a közös nevező, ami a politikai helyzettel együtt változik. Márpedig ebben a helyzetben a közös nevező az MSZP, a Fidesz és a Jobbik elutasítása, ehelyett egy mérsékelt, középutas, kinyilvánítottan városi értelmiség- és középosztály-barát politika. Nyilván ezen belül még mindig az MDF képviseli a konzervatívabb, az SZDSZ a liberálisabb vonalat, de ezek csak nálunk tűnnek ennyire összeegyeztethetetlennek. Hiszen Németországban is már vagy negyven éve a kereszténydemokraták (CDU) hagyományos szövetségesei a szabaddemokraták (FDP), és még számos helyen Európában. (Persze ezeket az európai politikai fogalmakat nem szabad keverni a magyarországi használatukkal.) Meg a konzervativizmushoz hagyományosan liberális gazdaságpolitika társul, de ezt se magyar mércével kell mérni. Ám valószínűleg itt sem véletlenül Bokros Lajos a fő közös kapocs.
Az MDF és az SZDSZ között ráadásul egy furcsa Billy the Kid-Sheriff Garrett viszony is kialakult. Hiszen húsz éve még ők voltak az ország két legerősebb pártja, aztán nagyjából egyszerre olvadtak el, és bár a rendszerváltás óta sosem voltak egy platformon, azért mindketten őrzik a régi szép idők emlékét. Mondhatni egymásra találásuk 1988 óta majdnem töretlen, leszámítva egy röpke húszéves megszakítást. 1990-ben sem az érdek, sem a helyzet nem tette szükségessé a szövetséget, ki is jelentette mindkét fél, hogy nem akarnak egymástól semmit. De most más szelek fújnak, az MSZMP helyett már három nagy, közös ellenféllel kell megküzdeniük. Öt százalék erejéig talán sikerülni fog nekik is.
