A parlamenti ellenzékben van egy régi párt, aminek a legfőbb feladata, hogy önmagát újra összeszedje, és két új, amelyek egyelőre a helyüket keresik az országos nagypolitikában, ezen belül pedig próbálják önmagukat definiálni az ellenzékben és - mert nem ugyanaz - a Fidesszel szemben.

Az Lehet Más a Politikának sok tekintetben nehéz a feladata. Hogy ők a legkisebb frakció, és a parlamentben is lehetetlenül ülnek, ez a legkevesebb. Az már annál nagyobb probléma lehet, hogy a politikában amatőrök, és sok szituációt nem tudnak megfelleően lereagálni. De ebbe is bele lehet jönni (pl. 1990-ben is majdnem mindenki az volt), és vettek azért be annyi kipróbált politikust, hogy ne érje őket meglepetés. A legnagyobb baj az lehet, hogy nincs minden kérdésre kiforrott válaszuk, így sok helyzetben nem tudnak mit mondani.

Izland példáján is láthatjuk, hogy most a protestpártok korát éljük. Persze az LMP annyival jobb helyzetben van, hogy környezetvédelmi és szociális téren van némi koncepciója, valamint az Európai Zöld Pártnál betöltött megfigyelői státuszuk valamennyire belövi a párt haladási irányát. De azért láthatjuk, hogy ahány tag, annyiféleképpen helyezkednek el a bal-jobb skála megannyi pontján, és annyi módon viszonyulnak a többi párthoz. Tekintve, hogy nincs és nem is lehet egységes ellenzék, a legfontosabb kérdés a Fideszhez való viszonyulás. Egyelőre próbálnak nála jó pontokat elérni, de látható, hogy egy - akármennyire is tagadják - gazdaságilag bal felé hajló, de alapvetően liberális szellemiségű pártnak előbb-utóbb egyre határozottabban kell fellépnie majd ellene.

A kormányprogram vitájában az LMP-s felszólalások nagyjából így néztek ki: illető elmondta, hogy itt meg itt ez elfogadhatatlan, nem működhet, és egyáltalán hülyeség - de ha itt megváltoztatják, akkor teljesen és maximálisan és minden más tekintetben beállnak mögé és támogatják és szeretni fogják. Talán ez a kettősség az LMP külső-belső bizonytalanságának a legfőbb jele.

A másik: a Jobbikhoz való viszony. Ennek leginkább köztudott példája Nagy Tímea, a párt harmadik embere, akiről kiderült, hogy férje a Jobbik országos jogi kabinetjében foglal helyet. Ily módon potenciális veszélyforrás a párton belül, mégse lett ennek semmi következménye. A másik pedig Karácsony Gergely kampányfőnök azon kijelentése, miszerint a jelenlegi pártok közül az MSZP áll tőlük a legtávolabb. Amiben nem az a baj, hogy nem szereti az MSZP-t, hanem az, hogy nem a Jobbikot jelölte meg akként a pártként, amitől minden tekintetben el kíván határolódni. Ez pedig nem éppen jó pont a demokratikus pártok klubjában.

Persze az MSZP-vel mint az ország második legnagyobb pártjával való viszonyuk sem lehet utolsó szempont. Az teljesen természetes, hogy a kampányban élesen támadták, és hogy nem kívántak visszalépni nekik. Az is érthető, hogy miután az MSZP őket írva-íratlanul a Fidesz zsebpártjának tartja, amelynek egyedüli célja a szocialistáktól való térnyerés és a volt SZDSZ-szavazók elszipkázása, és a két választási forduló között is - az visszalépések ide vagy oda - erősen egymásnak feszültek, az LMP sem igazán szíveli a szocikat. De azt is látni kell, hogyha valóban európai típusú zöld párttá kíván válni - amire azért némi tisztulás esetén minden esélyük meg is lenne - akkor markánsan kell fellépnie a tekintélyelvű Fidesz és a fasisztoid Jobbik ellen. Így pedig előbb-utóbb egymásra kell találniuk az MSZP-vel. Ennek viszont következménye (vagy előzménye) a Gyurcsány-kormányt Ivádról kitiltó Ivády Gábor és a demagóg módon antibalos Karácsony Gergely eltávolítása (vagy legalábbis háttérbe szorítása) lenne.

Az LMP-t sokan SZDSZ-utódpártnak tartják, nem teljesen alaptalanul. Az mindenképpen igaz, hogy a magyar politikai palettában átvették a fővárosi központú, fiatalos, szabaelvű, értelmiségi, országosan a parlamenti küszöb, de Budapesten 15% körül mozgó párt szerepét. Ám az SZDSZ-nek nagy hibája volt a Janus-arcú kettősség: egyik bázisuk az alteros, kispálos, gödörklubos, füvezgetős, melegfelvonulós ifjúság volt, másik pedig a piaci szabadelvűség haszonélvezői, a milliárdos üzletemberek, akik a sarki boltba is helikopterrel járnak. Ennek a két szférának sok köze nem volt egymáshoz, a végén ki is ütötték egymást. Erre a legjobb példa talán a Kultiplex bezárása volt, amely éppen a már említett ifjúsági rétegnek adott otthont, mígnem Gegesy Ferenc, Ferencváros ex-SZDSZ-es poogármestere - Demszky Gábor főpolgármester hátszelével - le nem dózeroltatta, egy szállodaépítkezés ürügyén. Az LMP viszont ezt a fiatalságot felkarolta, és a zöld- és szolidaritáspártiságában hozzájuk sokkal konzekvensebb politikájával jobban is meg tudja tartani.

Ám amit eddig az LMP-ből láthattunk, hogy kiforrott véleményük egyelőre nem nagyon van, viszont a politikai sárdobálásba és pozícióharcba már aktívan beszálltak. Márpedig ebből egyelőre nem az látszik, hogy a politika pont tőlük lenne más. A minden elleni tiltakozás és a sárga labdák dobálgatása már nem elég, az önkormányzati választásokra nem ártana magukat összeszedni, ha hosszú távon is talpon akarnak maradni. Én drukkolok nekik, csak lássam már az eredményt.