Jövök haza, hát egy kis cetlit találok az ajtóban: két mosolygós arc, egyikük polgármester akar lenni, másikuk önkós képviselő, felettük nagy betűkkel:
"ITT JÁRTUNK!"
Majd a hátoldalán kisebbekkel:
"Sajnos nem találtuk itthon, ezért mi vagy önkántes munkatársaink még keresni fogják Önt. Ha mégsem sikerülne találkoznunk, ajánlószelvényét.." blabla. Szóval jó tudnom, hogy itt jártak, és szerény hajlékom bekerült a látókörükbe. Eddig ilyesmiket hatósági végrehajtók, vízszámlások és hasonló kedves emberek hagytak hátra, de most már tudom, hogy más is vetemedik erre. Ezen felül pedig kedvesen figyelmeztetnek, hogy ne reménykedjek, nem lesz nyugtom tőlük. Hogy mondjuk nem is akarok velük találkozni, az meg se fordul a fejükben. Nekik okvetlenül tudatniuk kell velem, hogy nem volt elég, tovább fognak nyüstölni.
Ha ezt a cetlit a csíkosabroszosok hagyták volna itt, valóban nem lennének kétségeim afelől, hogy még fognak engem keresni, végül is közel van a Duna. De ezektől (akik ezt valójában itt hagyták) csak azt nem értem, hogy mi a francért nem kérdezték meg a Kubatovot, hogy a listáján én melyik oszlopban ("velünk" vs. "ellenünk") vagyok rajta? Akkor nem kéne rám ilyen kártyácskákat pazarolniuk. Azt készséggel elhiszem, hogy ez tisztán pártpénzből készült, de akkor is költhetnék értelmesebb dolgokra.
