Nézem Devecser és Kolontár képeit, és egyszerűen nem tudok napirendre térni. Nem tudni, lesz-e ennek felelőse, lesz-e még ott termőföld, egyáltalán emberi élet - de ha esetleg egyszer minden visszatérne a régi kerékvágásba, egyvalami örökre megmarad: a falakon a rozsdavörös. Az mindig emlékeztetni fogja az ott élőket erre a hétfőre.
Már ha tényleg lesznek még ott élők. Bár tíz éve is eltemették a Tiszát, aztán egy éven belül minden visszaállt rendesbe. Ott az ár levitte a ciánt, de itt hová folyjon a vörös iszap? Ha az eső el is mossa, akkor is beissza a föld, és ki tudja, mennyi idő, amíg lebomlik. Lehet, hogy lesz két szellemfalu, vagy talán le is bontják a házakat? Vagy épülnek újak, merész új életet kezdőkkel? Vagy maradnak a régiek, és beköltöznek azok, akiknek az életük annyira nyomorúságos, hogy még az iszapnyomos ház is megfelel nekik - és létrejön egy körzeti cigánygettó? Vagy van még más jövője ennek a két falunak?
Én meg ma egész véletlenül éppen az azbeszttel foglalkoztam. Hogy miből van, hogy néz ki, mire és hogyan használták, hányféle halálos betegséget okoz, és ha azonnal és teljeskörűen betiltják, amikor felfedezték a valódi hatásait, akkor azzal mennyivel több ember élhetett volna még. (A legkorábban 2045-ig tartó azbesztmentesítésről és a rá költött összegekről nem is beszélve.) Félelmetes, hogy az emberi hanyagság és - többnyire rövidtávú haszonvágy táplálta - gondatlanság mekkora károkat képes okozni. Hiába írnak róla ezer történetet, készítenek róla millió filmet, ez az, ami úgy látszik, mindig jelen lesz közöttünk valahol.