Mint az előre látható volt, Tarlós István nem fogja annyiban hagyni a Szigetet. Már óbudai korában sem hagyta nyugodni, hogy pont az ő területén van egy hely, ahová az emberek azért látogatnak a világ minden tájáról, természetesen marha sok pénzért, hogy pár napig kicsit szabadabb normák között élhessenek. Akkor konkrétan a Szivárvány sátor zavarta a mi Pistánk szemét, merthogy az az ifjúságra káros hatással van, ugyanis - mint ahogy azt minden igaz bigott, szemellenzős ultrakonzervatív tudni véli - a homoszexualitás fertőző. Vagy legalábbis olyasmi, amit az ember maga választ, főleg ha bereklámozzák neki, hogy melegnek lenni milyen jó. (Ja, tényleg remek érzés lehet, ha az ember nem vállalhatja fel nyilvánosan a fél életét.) A lényeg, hogy Tarlós István a teljes intoleranciájáról és hozzá nem értéséről tett ott és akkor tanúbizonyságot, ami politikai hatalommal párosulva elég veszedelmessé vált.
Most pedig megtalálta, hogy érhetné el főpolgármesterként, amit kerületi kiskirályként nem tudott: beszüntetni a Szigetet, a maga minden devianciájával együtt. Számoljon fel olyan magas bérleti díjat, mint a fesztivál egész költségvetése, aztán majd megnézheti magát mindenki, aki mindenféle külföldi ricsajozó bandák zörejére akar táncolni, és nem az ő fütyülésére. Mondjuk Gerendai Károly sem szent, gondoljunk csak a növekedő árakra és a rövidülő fesztiválra - de ezt majd a szigetelők lejátsszák vele. Tarlós István közbelépését senki nem kérte.
Persze, ne felejtsük el, hogy a Szigettel szemben rendzseresen megfogalmazódik a hangerősség problémája is. Ezt sokan alátámasztják, sokan cáfolják - mindenesetre el kéne fogadni, hogy Budapest egy világváros, 1,7 millió ember pedig nem járhat lábujjhegyen. A zajszint sajnos, nem sajnos, de állandó tartozék, ezt az öt napot az évben pedig igazán ki lehet bírni. Pár éve a Zöld Pardonról is érkeztek panaszok, pedig ott lakóház aztán a közelben nincs. Ellenben a Zöld Pardonban a lehető legmagasabb fokú a biztonság, és bár az utóbbi években tényleg már gyerekmegőrzővé alakult át, de legalább van egy hely a városban, ahová a tizenévesek biztonságban eljárhatnak szórakozni - a zöld chipkártya bevezetése óta pedig már a szülőknek sem kell aggódniuk. De mégis volt tüntetés, amihez a körzet akkori fideszes képviselője, egy huszonéves srác is csatlakozott. Ott és akkor mindenképpen beigazolódott Churchill mondása: nincs annál nevetségesebb, mint egy fiatal konzervatív. Majd az újbudai Fidesz ott is megtalálta a fogást, szintén a bérleti díjon. Nem tudom, mi érdekük fűződik ehhez, de hogy ez nem jó sem Budapest kulturált szórakozóhelyeinek, sem a magyar ifjúságnak, az biztos.
A Sziget célközönsége már más, az inkább a külföldi turistákat igyekszik idehozni. Így a magyar fiatalnak - már akinek sikerül a kispórolnia a hetijegyet, vagy pedig szerez dolgozóit - nyelvgyakorlásnak és világszemlélet-tágításnak sem utolsó élmény. Egyes körökben mégis még mindig az az általános vélekedés, hogy a Sziget a narkósok és a buzik gyűjtőhelye. Általában ezek ugyanazok, akik a drogról azt sem tudják, hogy eszik-e vagy isszák - és akik el sem tudják képzelni, hogy bizony olyanok is léteznek, akiknek semmi bajuk nincs azzal, ha más származású, bőrszínű, vallású vagy szexuális orientációjú emberekkel bulizhatnak együtt. Nem fér bele a gondolkodásmódjukba a sokszínűség, ami egészen odáig nem is baj, amíg ezt nem akarják másra ráoktrojálni. De amikor már abba a tudatba nem képesek belenyugodni, hogy a Sziget - amiről általában szintén nem tudják, hogy merre van - igenis létezik és sikeres, akkor már nem csak saját magukat büntetik. A rengeteg fővárosi és állami adókon keresztül pedig még jól is járnak. Nem, a Szigetet nem kötelező szeretni, de el lehet fogadni, hogy ilyen is van, punktum. Ez az, ami nems zokott menni.
Tarlós István elsősorban az ilyen embereknek a kiszolgálója. Az '56-osok terén álló emlékművet is lebontatná, mert neki az neki túl modern, ezért ő azt képtelen értelmezni. (Pedig annál egyértelműbb alkotást a modern képzőművészet talán még az életben ki nem termelt.) Melegfelvonulásról pedig ne is álmodjunk. Kormányzati kultúrpolitika szintjén ugyanez mutatkozik meg a Nemzeti Színház ügyében: nekik túl alternatív, túl elvont - ahelyett, hogy éjjel-nappal a Bánk bánt játszaná, persze azt is szigorúan a százötven évvel ezelőtti koncepció szerint. Vagy ott van Magyar Mozgókép Közalapítvány megvágása - de az elvont pénzből majd biztos készülnek a Sacra Corona-szerű csilivili szörnyűségek, amik a nemzet nagyságát hirdetik, nem is baj, ha minden mögöttes mondanivaló, elgondolkodtatás vagy hitelesség nélkül.
A konzervativizmus dolga az, hogy a haladás kerekét fékezze, csupán folyamatos korrigálás céljából - de a legkevésbé nem az, hogy megállítsa, főleg, hogy visszafordítsa. Igen, az új ingerek befogadása és értelmezése időigényes, de ami még rosszabb: gondolkodást igényel. Ez a fajta rugalmatlanság és kulturális bezárkózás az, ami gondoskodik a magyar nemzet periférián tartásáról. De nem csak a szűk értelemben vett kultúra terén, hanem en bloc az egész gondolkodásuk, társadalmi fejlődésről alkotott képük alapján. Képtelenek észrevenni az előremutató haladási irányt, ehelyett minden erejükkel a szükséges változások ellen küzdenek, nem törődve ennek a hosszú- de akár rövidtávú következményeivel sem. Ugyanez a látásmód jellemezte a magyar arisztokráciát száz éve is, ugyanennek köszönhetjük két elvesztett világháborút és nem utolsó sorban Trianont is. Az európai konzervativizmus, a többi modern politikai áramlathoz hasonlóan, a XIX. századi demokratikus átalakulás gyermeke. Ám a Fidesz (pláne a KDNP) gondolkodásmódja a maradi, többszörösen túlhaladott, a feudalizmust mesterségesen életben tartó arisztokráciáéhoz hasonlít. Ennek volt a folyománya az, amit Bibó István zsákutcás társadalmi fejlődésnek hívott, és most is efelé tartunk. A lényeg, hogy amit jelenlegi kormánypártjaink vallanak és elképzelnek, az semmiképpen nem egyeztethető össze semmivel, amiről a XXI. századi Európa szól.
A nemzet fővárosa - ahogy kétszázharmincnyolc éve folyamatosan - még midnig Budapest. Mindig sokszínű, olyanniyra, hogy még azokat is befogadja, akik éppen ezt utálják benne. Amíg ez az utálat csendes, és csak az utáló tesz magának rosszat vele, de a békés egymás mellett élést nem sérti, addig nincs baj, De amikor az utálkozók átveszik a hatalmat, akkor felborul az egyensúly, a város békéje, és a város lakossága mindent megtesz annak érdekében, hogy az helyreálljon. Tarlós István meg leverhet ezer szemüveget, ellehetetlenítheti a Szigetet, befagyaszthatja a négyes metrót, betilthatja a nevetést nyilvános helyen vagy elrendelheti a gyászruhában járást - a budapestiek ezt nem fogják sokáig hagyni.
Ezt először jövő szerdán, január 19-én, 15:30-kor mutathatják meg, a Főpolgármesteri Hivatal (Városház u. 9.-11.) előtt.