Nem új hír, de még midnig aktuális: Mesterházy Attila bejelentette, hogy az MSZP nem vesz részt az új alkotmány vitájában. Amíg ez a döntés meg nem született, rengetegszer átrágták párton belül, a pártelnök-frakcióvezető még a fészbúkra is feldobta, ahol a rá kommentelők túlnyomó többsége is ellenezte a részvételt. Sokan viszont azt vetik az MSZP szemére, hogy ezzel ugyanazt a ki-be vonulgatást játssza el, mint amit a Fidesz az előző ciklusban. Csak annyi a különbség, hogy a Fidesznek akkor minden lehetősége megvolt, hogy részt vegyen a parlamenti munkában, sőt sokszor át is vitte az akaratát. Ez az, amire az MSZP-nek most nincs lehetősége. Szijjártó Péter persze rögtön megint elmés akart lenni és javasolta, hogy akkor az MSZP-s képviselők ne vegyék fel arra a hónapra a fizetésüket. Ám arra a kérdésre, hogy ők mikor fogják a kivonulgatásukkal kiesett munkaórákat visszafizetni, azt válaszolta, hogy a Fidesz valójában akkor is részt vett a munkában, mert a frakcióvezető ott maradt. Ez alapján Navracsics Tibornak valóban nem kéne visszafizetnie, de a maradék százhatvanhárom képviselőt ez az érv nem nagyon érinti.

Az MSZP-nek a döntés előtt két lehetősége volt: vagy kivonul, vagy bent marad (értelemszerűen). Mindkettőben van ráció, lehet érvelni egyik vagy másik mellett is, de mindkét álláspontot konzekvensen kell képvisleni.

Sokak szerint az lett volna a jó megoldás, ha az MSZP tudomásul veszi, hogy nem sokszor rúghat igazán labdába - de éppen azért, mert nincs semmi vesztenivalója, bent marad és folyamatosan hallatja a hangját. Ha kell, a képviselők a cipőjükel verjék az asztalt, mint Hruscsov az ENSZ-ben. Az MSZP-nek sok hírekbe kerülési lehetősége úgy sincs, de ami maradt, azt mind ki kell használnia. A választóik is azért szavaztak rájuk, hogy dolgozzanak teljes bevetéssel és tegyenek meg mindent, amit tudnak. Ám az MSZP ezt a verziót azért vetette el, mert nyilvánvaló: a Fidesz nem valódi vitát akar, hanem továbbra is csak a saját terveit átnyomni a törvényhozáson, ehhez meg az MSZP nem akar biodíszletként asszisztálni.

Arról nem is beszélve, hogy a Fidesz valószínűleg megjátszotta volna a csali-taktikát is: bedobott volna egy vagy több olyan javaslatot, amit ők sem gondolnak komolyan, és tudják, hogy nettó hülyeség. Azt is tudják, hogy az MSZP az ilyenekre azonnal ugrik, mire a Fidesz azokat visszavonja, majd lekommunikálja, hogy ugye, hogy a kormányoldal milyen jó fej? Készséggel befogadja a szocialisták javaslatait is, és lám, így amazok is aktívan hozzájárulhatnak az új alkotmány kidolgozásához - innentől fogva pedig egy szavuk nem lehet ellene. Ez az, aminek az MSZP-nek véletlenül se lenne szabad belegyalogolnia, ezért minden ilyen lehetőséget el kell kerülnie.

A kivonulás mellett szól tehát, hogy a Fidesz gyakorol hatalmat az egész Országgyűlés fölött, az MSZP pedig a jelenlétével ezt a működési struktúrát gyakorlatilag elismeri. Ám ez nem csak az alkotmányozásra igaz, hanem az egész országgyűlési munkára is, hiszen a Fidesznek nem csak most lesz kétharmados többsége, hanem tavaly április óta az van, és még lesz is minimum 2014-ig. Tehát az MSZP részéről a konzekvens válasz az lenne, ha nem csak erre az egy hónapra vonulna ki, hanem bejelentené: az MSZP képviselői mostantól nem vesznek részt a parlamenti működésben, és visszaadják a mandátumukat - vagy csak egyszerűen nem járnak be és a fizetésüket sem veszik fel.

Erre kiváló alkalom lesz az, ha elkészül az új alkotmány, mert arra a képviselőknek újra fel kell esküdniük. Annak nem sok értelme lesz, hogy az MSZP képviselői elvből nem ülnek bent, amikor a Parlament tárgyal róla, de aztán minden további nélkül elfogadják a létezését. Sajnos van egy olyan sejtésem, hogy mégis ez fog megtörténni, még akkor is, ha az MSZP a magának ásott gödörbe sétál bele és még inkább hitelét veszti. 2014-ig tartó kivonulás viszont nagy valószínűséggel úgy jönne le az egyszerű választónak, hogy az MSZP megsértődött arra, hogy a Fidesz van kormányon, és egyszerűen nem akar dolgozni.

Jó megoldás tehát egész egyszerűen nincs. Magyarországon a következetes, erkölcsi alapokon álló politizálás és a népszerűség két különálló fogalom. Sőt sokszor még ütik is egymást, főleg amikor a népszerűség várható alakulását figyelembe véve kell meghozni bizonyos döntéseket. A jelenlegi politikai helyzet különben is olyan, hogy a Fidesz bármit tehet, a népszerűsége csak nő (ez részben a biztos pártválasztók csökkenésének is betudható), az MSZP pedig fizikailag is képtelen úgy működni, hogy az gyökeresen változtasson a megítélésén. De ne szaladjunk előre, várjuk meg először, ez az alkotmányozási cirkusz hová fog kifutni.

Nem új hír, de még midnig aktuális: Mesterházy Attila bejelentette, hogy az MSZP nem vesz részt az új alkotmány vitájában. Amíg ez a döntés meg nem született, rengetegszer átrágták párton belül, a pártelnök-frakcióvezető még a fészbúkra is feldobta, ahol a rá kommentelők túlnyomó többsége is ellenezte a részvételt. Sokan viszont azt vetik az MSZP szemére, hogy ezzel ugyanazt a ki-be vonulgatást játssza el, mint amit a Fidesz az előző ciklusban. Csak annyi a különbség, hogy a Fidesznek akkor minden lehetősége megvolt, hogy részt vegyen a parlamenti munkában, sőt sokszor át is vitte az akaratát. Ez az, amire az MSZP-nek most nincs lehetősége. Szijjártó Péter persze rögtön megint elmés akart lenni és javasolta, hogy akkor az MSZP-s képviselők ne vegyék fel arra a hónapra a fizetésüket. Ám arra a kérdésre, hogy ők mikor fogják a kivonulgatásukkal kiesett munkaórákat visszafizetni, azt válaszolta, hogy a Fidesz valójában akkor is részt vett a munkában, mert a frakcióvezető ott maradt. Ez alapján Navracsics Tibornak valóban nem kéne visszafizetnie, de a maradék százhatvanhárom képviselőt ez az érv nem nagyon érinti.

Az MSZP-nek a döntés előtt két lehetősége volt: vagy kivonul, vagy bent mara (értelemszerűen). Mindkettőben van ráció, lehet érvelni egyik vagy másik mellett is, de mindkét álláspontot konzekvensen kell kévisleni.

Sokak szerint az lett volna a jó megoldás, ha az MSZP tudomásul veszi, hogy nem sokszor rúghat igazán labdába - de éppen azért, mert nincs semmi vesztenivalója, bent marad és folyamatosan hallatja a hangját. Ha kell, a képviselők a cipőjükel verjék az asztalt, mint Hruscsov az ENSZ-ben. Az MSZP-nek sok hírekbe kerülési lehetősége úgy sincs, de ami maradt, azt mind ki kell használnia. A választóik is azért szavaztak rájuk, hogy dolgozzanak teljes bevetéssel és tegyenek meg mindent, amit tudnak. Ám az MSZP ezt a verziót azért vetette el, mert nyilvánvaló: a Fidesz nem valódi vitát akar, hanem továbbra is csak a saját terveit átnyomni a törvényhozáson, ehhez meg az MSZP nem akar biodíszletként asszisztálni.

Arról nem is beszélve, hogy a Fidesz valószínűleg megjátszotta volna a csali-taktikát is: bedobott volna egy vagy több olyan javaslatot, amit ők sem gondolnak komolyan, és tudják, hogy nettó hülyeség. Azt is tudják, hogy az MSZP az ilyenekre azonnal ugrik, mire a Fidesz azokat visszavonja, majd lekommunikálja, hogy ugye, hogy a kormányoldal milyen jó fej? Készséggel befogadja a szocialisták javaslatait is, és lám, így amazok is aktívan hozzájárulhatnak az új alkotmány kidolgozásához - innentől fogva pedig egy szavuk nem lehet ellene. Ez az, aminek az MSZP-nek véletlenül se lenne szabad belegyalogolnia, ezért minden ilyen lehetőséget el kell kerülnie.

A kivonulás mellett szól tehát, hogy a Fidesz gyakorol hatalmat az egész Országgyűlés fölött, az MSZP pedig a jelenlétével ezt a működési struktúrát gyakorlatilag elismeri. Ám ez nem csak az alkotmányozásra igaz, hanem az egész országgyűlési munkára is, hiszen a Fidesznek nem csak most lesz kétharmados többsége, hanem tavaly április óta az van, és még lesz is minimum 2014-ig. Tehát az MSZP részéről a konzekvens válasz az lenne, ha nem csak erre az egy hónapra vonulna ki, hanem bejelentené: az MSZP képviselői mostantól nem vesznek részt a parlamenti működésben, és visszaadják a mandátumukat - vagy csak egyszerűen nem járnak be és a fizetésüket sem veszik fel.

Erre kiváló alkalom lesz az, ha elkészül az új alkotmány, mert arra a képviselőknek újra fel kell esküdniük. Annak nem sok értelme lesz, hogy az MSZP képviselői elvből nem ülnek bent, amikor a Parlament tárgyal róla, de aztán minden további nélkül elfogadják a létezését. Sajnos van egy olyan sejtésem, hogy mégis ez fog megtörténni, még akkor is, ha az MSZP a magának ásott gödörbe sétál bele és még inkább hitelét veszti. 2014-ig tartó kivonulás viszont nagy valószínűséggel úgy jönne le az egyszerű választónak, hogy az MSZP megsértődött arra, hogy a Fidesz van kormányon, és egyszerűen nem akar dolgozni.

Jó megoldás tehát egész egyszerűen nincs. Magyarországon a következetes, erkölcsi alapokon álló politizálás és a népszerűség két különálló fogalom. Sőt sokszor még ütik is egymást, főleg amikor a népszerűség várható alakulását figyelembe véve kell meghozni bizonyos döntéseket. A jelenlegi politikai helyzet különben is olyan, hogy a Fidesz bármit tehet, a népszerűsége csak nő (ez részben a biztos pártválasztók csökkenésének is betudható), az MSZP pedig fizikailag is képtelen úgy működni, hogy az gyökeresen változtasson a megítélésén. De ne szaladjunk előre, várjuk meg először, ez az alkotmányozási cirkusz hová fog kifutni.