Pár nappal Orbán Viktor két évértékelője után Gyurcsány Ferenc is megtartotta a sajátját. Hogy milyen minőségében tette, vagyis hogy jelenleg mi az ő pozíciója, arra elég nehéz választ adni. Az országgyűlési képviselőségén kívül egyetlen tisztség, amit jelenleg visel, az a Demokratikus Koalíció Platform elnöki széke, de befolyását a mai magyar politikai életre nyilván nem ennek köszönheti. Sokkal inkább majd' ötéves miniszterelnökségének, valamint személyes képességeinek, varázsának, szuggesztív lényének.
Félreértés ne essék, nem ajnározni akarom, csak a tényeket összefoglalni. Ezek a tulajdonságok Orbán Viktornak is ugyanúgy megvannak, nem is kis színvonalon - ezért is volt mindig Gyurcsány Ferenc az ő egyetlen komoly ellenfele, és láthatóan azóta sem találni olyan politikust - sem az MSZP-ben, sem máshol -, aki ilyen téren felvehetné a versenyt. (Nem is biztos, hogy szükséges - legalábbis 2014-ben a választói igény valószínűleg ugyanaz lesz, mint 2002-ben: a mindent meghatározni és uralni akaró Orbánnal szemben egy kisebb arcú, csendesebb, nyugodtabb embert látnának szívesebben a miniszterelnöki bársonyszékben. De ne szaladjunk ennyire előre.)
Mindenesetre ha Gyurcsány Ferenc ki tudja venni a Royal Szálló nagytermét, és van is rá érdeklődés (regisztrálni kellett és nem mindenki fért be), akkor ehhez minden joga és lehetősége megvan. Onnan aztán átment az MSZP Jókai utcai székházába, ahol szintén jó sokan összegyűltek és kivetítőn figyelték a beszédet. Míg előbb arról beszélt, mit kéne tenni az országgal, most arról szólt pár mondatban, mit kéne tenni a párttal? Ebben sem mondott semmi olyat, ami meglepő lett volna, vagy eltért volna attól, ami addig is egyértelmű volt mindenkinek, de egy kis bátorítás láthatóan jól esett az egybegyűlteknek. Ott osztotta meg azt is, hogy a beszédét tarthatta volna olyan helyen, ahová többen férnek be, de nem nagygyűlést akart rendezni, hanem értékelni a politikai helyzetet.
Egy különbség azért mindenképpen van Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc között: bár mindkettőnek óriási a személyes varázsa, Orbánnak más nincs a tarsolyában. Beszédei lendületesek, tele vannak lelkesítő szófordulatokkal, de ezek mögött semmi tartalom nincs. Orbán Viktor azt kérte a választóktól 2010 tavaszán, amit azóta is: ne kérdezzenek semmit, csak adják az ő kezébe az irányítást, ő majd tudni fogja, mi a jó. Gyurcsány Ferenc ezzel szemben elég világos elképzelést prezentált az ország irányítását illetően. Elmondta, ő milyen pénzeket hogy csoportosítana át, milyen konkrét programokat indítana, hogy alakítaná át az adórendszert és a költségvetést. Lehet ezekkel egyetérteni, de ugyanúgy ellenezni is. Az sem igaz, hogy ahogy ő csinálná, annál ne lehetne jobban. Hiszen csinálta, a rendszerváltás óta eddig ő a leghosszabb ideig, és meg is bukott vele. De az akkor is tagadhatatlan, hogy ő az egyetlen politikus ma Magyarországon, akinek komplex, világos és normális elképzelése van arról, hogy kéne az országot irányítani.
Egy ellenzéki beszédnek szükségszerűen első sorban a kormányt kell ostoroznia, némi személyes felháborodást is belevinni, és erre felfűznie a saját konkrét elképzeléseit. (Ez az, ami Orbán Viktor esetében 2002 és 2010 között csak félig érvényesült.) Ha ezt a kettőt együtt számoljuk, akkor kétségkívül ez töltötte ki a beszéd túlnyomó részét. A második legnagyobb blokk Gyurcsány Ferenc saját hibáinak beismerését tartalmazta, és hogy 2004 és 2009 közötti miniszterelnökségéhez képest ma mit tenne másképp. Az önkritika nagyon fontos emberi tulajdonság - kár, hogy minálunk az - nem csak a politikában, hanem a hétköznapi életben is - a gyengeség jele. A választók nagy része a váteszt, a messiást várja, aki majd itt egy csapásra Kánaánt hoz, és azt választja meg, aki ezt elég hitelesen tudja megígérni. Aztán kiderül, hogy mégse lesz itt egy csapásra hepiség-öröm-bódottá, a választó pedig a csillagot is lehazudó politikust elküldi a fenébe.
Talán Gyurcsány Ferenc az egyetlen, aki nem így nyert választást. Igaz, minálunk választásokat nem is megnyerni, hanem elveszíteni szoktak. Meg aztán Gyurcsány Ferenc - saját szavaival élve - szintén nem bontotta ki a valóság minden részletét, de hülye is az a politikus, aki már a kampányában beharangozza a kevésbé népszerű terveit. De azért van különbség a valósnál kicsit pozitívabb kép és könnyebb várható haladás előrejelzése, valamint az irreális csodaígérgetés között. De 2006 már a múlt zenéje - az pedig, hogy Orbán Viktor mikor fog emiatt a dísztribünről óriásit zuhanni, az a jövőé.
A Corinthia Grand Hotel Royal az Erzsébet körúton.
Épült az 1896-os milleniumra, Ray Rezső tervei alapján.
Gyurcsány Ferenc mindenesetre jól tette, hogy mindezt megosztotta a közvéleménnyel. Csak az az egy kérdés, hogy miért? A kormánynak akart tanácsot adni? Ennek semmi értelme nem lenne, úgysem fogadják meg. Vagy az MSZP-nek akart irányt mutatni? Ahhoz nem kell ilyen hepeninget összehoznia, a közeljövőben különben sem lesz sok lehetőségük ezen elképzelések megvalósításához. Márcsak azért sem, mert Gyurcsány Ferenc már soha az életben nem lesz miniszterelnök. Nem mintha nem lenne rá alkalmas - sőt Magyarországon jelenleg ő lenne a legalkalmasabb, még inkább (sajnos) az egyetlen alkalmas. De az biztos, hogy az ő nevét már nem lehet ebben az országban eladni. A stabil szavazók körében nagy tisztelet övezi, de a cél a bizonytalanok meggyőzése. Márpedig - mint utaltam rá - 2014-ben ehhez nem őrá lesz szükség.
Gyurcsány Ferenc elég világosan megmondta: nem akar új pártot létrehozni. Pedig eddig a szétválás is komoly lehetőség volt - persze azt is csak barátilag. Aztán pedig egy esetleges, MSZP által vezetett, az olasz Olajfa Szövetség alapján létrehozandó anti-fideszes népfrontban neki is meglenne a helye. De ennek a megoldásnak meglennének a hátulütői is - például hogy hiába van Gyurcsánynak személyes rajongótábora, ők első sorban még mindig MSZP-sek, és egy szakadás esetében legtöbbjük nem lépne át máshová. Így Gyurcsány kivégezné magát, míg az MSZP még mindig ad neki egy bizonyos védettséget. De akkor viszont jobban kéne alkalmazkodnia ahhoz a közösséghez, amihez önszántából tartozik.
A Royal Szálló nagyterme. Körben kis kör alakú freskókon nemzetünk nagy művészeinek (írók, költők, festők, zeneszerzők) portréit csodálhatjuk meg. Eredetileg bálterem volt, majd 1915 és 1997 között itt működött az Apollo mozi.
A tanácsaira, ötleteire mindenképpen szüksége van az MSZP-nek, de az ő minősége - mint az előbb is írtam - eléggé tisztázatlan. Leginkább önjáró entitásként, párton belüli egyszemélyes pártként működik, ami sokszor, sokaknak idegesítő is tud lenni. Nem ez volt az első alkalom, hogy rendezvényéről nem egyeztetett a pártvezetéssel, és ezzel némileg kínos helyzetbe hozta Mesterházy Attilát, akit pont aznapra hívtak meg a pápai időközi polgármester-választási kampányra. Hogy tehát erre miért van szükség, nem teljesen érthető - hiszen kinyilvánította, hogy a szocialisták színeiben akarja hosszabb távon is folytatni. A pártban egyébként is tisztelik, tisztában vannak személyes képességeivel, és bár ha 2014-ben az MSZP nyer, az új kormányban mindenképpen erős pozícióra számíthat.
Az is lehetőség lett volna, hogy jó pár évre eltűnik a közéletből, aztán 2014-ben vagy '18-ban újra berobban, és a nagy kambekk hulláma akármeddig felemelheti. De ő ehelyett azt választotta, hogy továbbra is permanensen a magyar politikai élet aktív szereplője kíván maradni és segíteni kívánja a Magyar Szocialista Pártot. Ez ráadásul mind párttagként, mind országgyűlési képviselőként elvi kötelessége. Tehát ha ő így döntött, fogadja is el a helyzetét, ne építsen maga köré személyi kultuszt és kicsit fogja vissza az egóját. Mesterházy Attila is lehetne kemény szónok és demonstrálhatna naponta erőt, akár a Fidesszel szemben, akár a párton belül - csak hosszú távon nem erre van a demokratikus ellenzéknek szüksége. Tehát ha Gyurcsány Ferenc valóban a szocialistákat akarja segíteni, jobban vissza kell magát fognia és elfoglalnia a pártban azt a kisebb mozgástérrel járó, de mindenképpen előkelő helyet, ami őt joggal megilleti.
