Bizonyára emlékszünk még Markos-Nádasék kortársszínház-paródiájára: a tűzoltó locsol a színpadon, a portás megkérdezi, miért locsol, a tűzoltó megbünteti, mert dohányzik - szóval minden megy magától. Az Artus Műhely produkciója, az Ulysses nappalija is nagyjából erre a koncepcióra épül: egy-egy (vagy akár egyszerre több) ponton, kis epizódokban folynak a jelenetek, amiknek általában nincs kezdetük, nincsvégük, csak egy-egy alapötletük, amelyek ebben a formában is remekül megállják a helyüket. Vagy mint a címből is kiderül: ahogy Odüsszeusz (latin nevén Ulysses) is körbehajózta az akkor maximálisan elképzelhető világot, úgy ez a darab is egy sok kis állomásból álló utazás a színpadi kreativitás szigetvilágában.

Ám itt a közönség - a fent említett kabarészámmal ellentétben - nem, hogy zavaró tényező, hanem az előadás szerves része. Az Artus Stúdió állandó terme a kelenföldi Sztregova utcában (a Fonó mögött), nem más, mint egy régi gyár hangárja, telepakolva ikeás kanapékkal, bennük nézőkkel, lámpákkal, asztalokkal, borral, ropival - mint egy óriási nappali, ahol bennünket vendégül látnak, miközben körülöttünk folyik a játék. De a színpad és nézőtér közötti fal nem csak fizikailag omlik le. Maga a darab is rendkívül extrovertált, direkt a közönségnek szól, mintegy bemutatva egy kis besztofot a fel nem használt és/vagy legújabb ötletekből, szkeccsekből, a komoly művészek színfalak mögötti baromkodásából, hogy azokból se maradjon ki senki. Nem akartak belepasszírozni semmilyen komplex, magvas,súlyos mondanivalót, ebből pedig egy, a műfajban is szokatlanul szabad, laza, humoros előadás kerekedett ki.

Ma este még adják a XI. Sztregova utca 7. alatt, szóval jó lesz igyekezni.