A Lehet Más a Politika szombati kongresszusa döntött a párt legkésőbb 2014-re befejeződő önfelszámolásáról és a második Orbán-kormány újabb négy évéről. Na jó, ők ennél azért cizelláltabban fogalmaztak:

22:30 A kongresszus a következő döntést hozta:

Az LMP nem vesz részt az Ellenzéki Kerekasztal munkájában. Az LMP a programját azokkal a civil és szakmai szervezettekkel, parlamenten kívüli mozgalmakkal, pártokkal kívánja megvitatni, amelyek maguk is tiszta lappal igyekeznek hozzájárulni az országunk megújulásához, és az Orbán-kormány kritikája mellett, hozzánk hasonlóan, napirenden akarják tartani a hozzá vezető út kritikáját is. Az LMP önállóan készül a soron következő parlamenti választásra. A parlament jelenlegi pártjai között nem látunk olyan partnert, akivel a ciklus hátralevő részében rendszeresen egyeztetett ellenzéki együttműködésnek értelme lenne. (forrás: lehetmas.hu)

Röviden: az LMP elszigeteli magát az MSZP-től és az ellenzéki összefogástól. Így pedig a baloldalt is elszigeteli, hiszen a bent maradt szervezetek közül nyilván az MSZP lesz a legjelentősebb politikai erő, ezzel pedig egypólusúvá válik. Lesznek tehát olyan civil szervezetek, amiket az LMP-hez lehet majd kötni, másokat meg az MSZP-hez, de a legtöbben minden bizonnyal azok lesznek, akiknek most megy el a kedvük az egésztől.

Január másodikán, az Opera előtt úgy nézett ki: a hőn áhított ellenzéki egység megvalósul. A szekeret két ló húzza, bár nyilván nem ugyanabba az irányba, de a két vektor összege mégiscsak vitt valamerre: az Orbán-kormány leváltása és a demokrácia helyreállítása felé. Ezt pedig más szervezetek és polgárok is szívesen tolták, hiszen nem jelentett elköteleződést egyik vagy másik párt mellett. Ám ennek most vége: a demokratikus ellenzék a maradék két évre kettészakadt. És mindez azért, mert az LMP kongresszusa szerint nincs a demokratikus ellenzéki pártoknak és mozgalmaknak közös céljuk. Ha ez így van, akkor az Opera előtti és a két Szabad sajtó úti tüntetés visszamenőleg is hitelét vesztette. Emellett pedig a "politikai hontalanok" - azaz akik sem az MSZP-re, sem az LMP-re, sem a DK-ra nem szavaznának szívesen, de egy laza Fidesz- és Jobbik-ellenes szövetségre már csak szükségből is - elvesztették leendő poliitkai alternatívájukat. Főleg, hogy azt látják: ezek még a közös, világos céljaikért sem képesek összefogni.

Itt aztán tényleg nem voltam ott, 
ezért megint csak az Indexről tudok képet lopni.

Érthető az LMP igénye az önállóságra, és ezt senki nem is akarja tőlük elvenni. Ám amíg a párton belül azok a hangok vannak túlsúlyban, amelyek egy demokráciákban szokásos, meghatározott célú, alkalmi összefogást összetévesztenek az önállóság feladásával, addig az Lehetmást sem lehet együttműködésre érett pártként kezelni. Míg az MSZP-nek éppen az a problémája, hogy kormányzása nyolc évében stigmatizálódott a közvéleményben, és neki éppen egy efféle széles összefogás lett volna a bizonyítási alkalom, hogy megmutassa: képes megújulni és a politikai mező legújabb szereplőivel is gyümölcsözően együttműködni. Márcsak mert ahogy az LMP szeretné elkerülni az SZDSZ-esedést, úgy ma már a szocialisták jó része sem gondol már túl jó szívvel a liberálisokkal közösen töltött időkre, ezért ma már egy kormánykoalíciót is másképp kötnének meg.

Igen, kormánykoalícióról van szó, hiszen nem elég a választást csak közösen megnyerni, azután kormányozni is közösen kell. És bár még sok víz folyik le a Dunán 2014-ig, és az egyéni körzetekben a kölcsönös visszaléptetésekről lehet akár közvetlenül a választás előtt is dönteni. De mindenkinek sokkal jobb lenne, ha már most megindulna erről az elképzelések összesítése - és nem csak akkor, amikor már minden párt nyakig lesz a kampányban. (Gondolom, az nyilvánvaló, hogy ha lesznek is külön listák, közös egyéni jelöltek nélkül csak az Orbán-kormány betonozódik be egy újabb ciklusra.)

Az LMP nyilván nem azért utasítja el az ellenzéki összefogást, mert kriptofideszes lenne, hanem csak egyszerűen túl büszke és túl tapasztalatlan (ergo túl beképzelt) ahhoz, hogy észrevegye a politikai realitásokat. Márpedig az efféle magatartásnak gyakran éppen az önbizalom-hiányosság az oka. Az LMP sem bízik a saját kommunikációjában, vagyis abban, hogy a választóinak el tudja magyarázni: ez miért szükséges a jelenlegi helyzetben? Nem bízik abban, hogy valóban tanult volna az SZDSZ hibájából, és éppen ezért tudna-e olyan koalíciót kötni az MSZP-vel, vagy egy bármilyen, nála erősebb párttal, amiben nem veszti el az önállóságát és keményen meg tudná húzni a saját határait. És abban sem bízik, hogy a kormányrúdhoz kerülve is meg tudja majd őrizni azt a fiatalos, civiles, outsider imidzsét, amibe most is két kézzel kapaszkodik. Éppen ezért inkább továbbra is vállalja a Parlamentbe tévedt kispárt szerepét, ugyanis attól tart: ha ebből kilépne, az a halála lenne. Így pedig éppen a fejlődésképtelenség az, ami a párt vesztét okozhatja, és ezzel a magyar politikai életnek egy valóban fontos színfoltja távozna. Ám hiába van tele nagyon jó szakpolitikusokkal, amíg képelenek szembenézni a felnőtté válás nehézségeivel, a doing politics világában nem lehet rájuk számottevő tényezőként számítani.