"Az utcán laknak-e emberek?
Nálunk csak az, aki szeret."
(Kispál és a Borz)
Gyurcsány Ferenc három napra beköltözött az Avasi lakótelepre, Orbán Viktor pedig suttyomban meglátogatott egy hajléktalanszállót. Ez nagyon szép gesztus mindkettejüktől. Gyurcsány Ferenctől azért, mert rámutatott: aki a politika csúcsán van, nem tud sehogyse megfelelni a választói akaratnak. Alapjáraton: ne ott Pesten mondja meg az őszintét, menjen le oda és nézze meg, mi van. Ha lemegy: ne csak körbenézzen és ünnepeltesse magát, hanem költözzön oda legalább pár napra, nézze meg, hogy az emberek hogy élnek. Ha meg tényleg odaköltözik, akkor meg mit játssza az eszét, pláne ha utána visszamegy a maga rózsadombi villájába, a másik negyvenezer ember (és az országban még több százezer) lakik ott tovább a panelban, ahogy addig. És ezen az sem segít, hogy életének első huszonharminc évét ő maga is lakótelepen élte le. Ő már egy másik kaszthoz tartozik. Most már politikusként nem az a dolga, hogy olyannak tűnjön, mint egy egyszerű panelpolgár a sok közül - az úgyse menne. Hanem az, hogy az Olof Palme-i igazságot, miszerint a szociáldemokrácia nem a gazdagság, hanem a szegénység ellen küzd, gyakorlatba tudja ültetni. Vagyis lett volna a saját miniszterelnöksége fél évtizedében. Sajnos aztán mégsem lett minden úgy. Lapozzunk.
Orbán Viktor atyáskodása a hajléktalanok fölött pedig arra mutatott rá: miképpen teheti magát egy miniszterelnök nem csak álságossá, hanem nevetségessé is, úgy, hogy még mindig meglegyenek a saját feltétlen hívei, akik mindenre úgy tapsikolnak, mint a csecsemő, ha sikerült bekakilnia a pelusba. Még arra is, amikor legújabban a hideg ellen hirdetett összefogást. (Ez az "összefogás" szó kezd már borzasztóan elhasználódni, pedig nem is ő az első, aki ezzel nyomult.)
Szóval Bölcs Vezérünk megkérte a kedves hajléktalan urakat és hölgyeket, hogy habár más életmódra rendezkedtek be, és más emberek, mint "mi" (mint mi normálisak?), azért legyenek szívesek a hajléktalanszállók szolgáltatását igénybe venni.
"Tehát én arra kérek minden hajléktalant – megértem, ez egy másik élet, más életfelfogás, egészen másképpen rendezték be az életüket, ebbe a rendezettség kevésbé fér bele, mint a mi életünkbe, de mégis arra kérem őket –, hogyha mód van, mindenképpen jöjjenek el onnan, és menjenek be a túlélési pontokra, a fedett helyekre."
(Kossuth Rádió, 180 perc, a nyolcadik megszólalásában.)
Merthogy nyilván ők teljesen önszántukból laknak az utcán, és a hidegrekordban sem lenne más vágyuk, mert úgy szeretnek a járdán üldögélni, ki érti ezt? Pedig tudhatnák, hogy viskókban élni "reménytelen életforma", szóval a zugló polgármester Papcsák Ferenc csak jót tett, amikor emberek saját kezűleg felépített kalyibáit ledózeroltatta. Nagy Kormányosunk azzal is többször megnyugtatta őket, hogy "ne reménykedjenek", amitől hirtelen reménytelivé váltak, akár az egész ország.
Padre Pintér Sándor belügyminiszter azt a parancsot kapta (állítólag), hogy két hónap alatt létesítsen annyi hajléktalan-férőhelyet a fővárosban, amennyi az összes hajléktalannak elég lesz. Magyarul: építsen tízszer annyi hajléktalanszállót, mint amennyi most van Budapesten. Akárcsak ahogy Sztálin parancsba adta Vorosilov marsallnak, hogy április negyedikére verjék ki az országból a fasiszta hordákat. Népünk pedig negyven évig ünnepelte ezt a napot, pedig a két hatalom katonái még utána is vagy két hétig lőtték egymást Vas megyében. Pintér Sándor láthatóan ugyanígy lejelentette, hogy a kapott parancsot teljesítette - márpedig akkor biztos úgy van.
Végre visszatértünk április negyedike rendszerébe, melyben a hajléktalanság ahogy van, nem létezik - hiszen Nemzeti Együttműködés rendszere mindenkinek biztosítja a fedelet a feje fölé. A hajléktalanság szót akár ki is törölhetjük a szótárunkból. Aki mást mond, az népünk-nemzetünk ellensége, és a baloldali imperialista összeesküvés szekértolója. Ja ott azok a lerobbant, borotválatlan, műanyagszatyros emberek a Keletinél? Ők csak passzióból hippiznek az utcán. Különben is, az ilyeneknek börtönben a helyük, pártunk jó katonái (Kocsis Máté és Tarlós István elvtestvérek - bár a Pistát lehet, hogy mégis fejbe lövetjük) meg is oldották. Addig is lesz fedél a fejük fölött, meg bilincs a kezükön, hogy véletlenül se tegyenek kárt magukban. Hát nem csodálatos ebben az országban élni?
Orbán Viktor.. Jaj nem is, inkább csupa nagybetűvel, aranyba foglalva:
O R B Á N V I K T O R ,
népünk bölcs tanítója tehát tiszta lelkiismerettel jelentheti ki: a két hét alatt megteremtett közbiztonság, a devizahitelesek megsegítése, a nyugdíjvagyon biztonságba helyezése, a Malévet fenyegető csődveszély végső megszüntetése, valamint annyi más sikeresen végrehajtott intézkedés után pártunk és kormányunk - a magyar emberek példátlan öszefogásával - egy újabb nehéz csatát vívott meg. Máris léphetünk a következő pontra, ami még nem tudjuk, hogy mi lesz (hiszen minden olyan remekül működik, mint azt a Magyar Nemzetben is dosztig olvashatjuk) - de addig is, nem akarunk tartani egy újabb békemenetet?
