Kezdem magam úgy érezni, mint egy félbarbár országban, ahol a lakosság törzsekbe tagozódva él. Csak míg Afrikában sok helyütt a politikai pártok a törzsi hovatartozás alapján szerveződnek, nálunk éppen a politikai pártok és egyéb szervezetek hívei és aktivistái szerveződnek törzsi társadalomba. Aztán ezek néha felsorakoznak, megrázogatják dárdáikat, hogy mindenki lássa megdöbbentő erejüket, és hogy igenis képesek megküzdeni a szavanna vadjaival. És bár néha a sok törzs együtt vonul fel és jár közös törzsi táncot, a saját vadászatukba már nem szívesen vonnak bele mást. Mert akor hová lesz a dicsőség, hogy ők, ŐK aratták a fényes győzelmet? Meg még csak az kéne, hogy a harmadik törzs azt kezdje dobolni, hogy ők ketten összeálltak. Ők? Összeállni? Amazokkal, akiknek még csak rendes dárdájuk sincs? Csak a mi erőnket akarják felhasználni arra, hogy aztán a zsákmányból nekünk annál kevesebb jusson! Tartsák csak távol magukat a mi oroszlánvadászatunktól, vagy keressenek maguknak másik oroszlánt. Ez a vadászterület a miénk!
Ha az ember a demokratikus ellenzéki mozgolódást figyeli, akkor nagyjából ez a kép tárul elé. Mindnyájuk fő célja az oroszlán elejtése, azaz a Fidesz leváltása és a demokrácia helyreállítása, míg közben mindenkinek megvannak a másikkal szemben a maga fenntartásai. Ami önmagában még nem baj, hiszen a demokrácia az egészséges versengés színtere - de ugyanúgy a közös célokért történő alkalmi összefogás is, még ha más ügyekben teljsesen mások is a résztvevők elképzelései. Ám előbb az LMP deklarála, hogy nem kíván semmilyen átfogó ellenzéki együttműködés része lenni, tegnap meg a Hallgatói Hálózat (HaHá) határolódott el a politikai pártoktól, és felszólították őket - elsősorban az LMP-t - hogy tartsák magukat távol a rendezvényeiktől.
Pedig a HaHá szerdai tüntetése - amit az új felsőoktatási törvény ellen tartottak - már tényleg új fényt hozott a magyar civil ellenzékiségbe. Egyrészt visszahozták kicsit 1968 Nyugat-Európáját és 1980 Magyarországát (amikor is a lengyelországi eseményeket az ELTE és a JATE diákjai szintén spontán gyűlésen akarták megbeszélni), és a teremfoglalással bebizonyították: az egyetem a diákoké, és senkitől nem kell külön engedélyt kérniük, hogy használhassák. Másrészt a szervezők is úgy remekül megoldották a feladatukat, amikor a Közgáz rohamozása helyett inkább átvonultak az ELTE jogi karának épületébe, gyűlést tartani. Harmadrészt meg az ELTE Hallgatói Önkormányzatának (EHÖK) elképesztő közleményére tett karakán, világos, öt perc alatt megírt válasz mutatta meg: egy tárgyalóképes és érdekérvényesítésre alkalmas szervezetről van szó, ami az EHÖK-ről ezek után már nem mondható el.
A civil szerveződések már korábban is tettek le nálunk nagyot az asztalra. Először a rendszerváltást megelőzően, az elmúlt egy évben pedig például a Milla százezres tüntetésein - amin a HaHá szintén ott vonult - vagy a Szolidaritás múltheti Munkát, kenyeret! menetén megmutatták: össze lehet hozni különböző szervezeteket egy közös ügy érdekében, anélkül, hogy egyfolytában azt kérdezgetnék egymástól, hogy a másik mit keres ott? Ha mindenki eldönti, hogy milyen keretek között akar működni, akkor az is kirajzolódik, hogy ki, hol, miben gondolkodik hasonlóan, és esetleg segíthetik is egymást. És akkor talán a szakadék is megszűnik a civil szervezetek és politikai pártok között. Nyilván civilek nem járnak nyíltan pártrendezvényekre, de az nagyon is elképzelhető, hogy egy-egy civil elképzelés mögé egy vagy több párt is beálljon, és azt képviselje a törvényalkotás szintjén. Ráadásul az ilyen monstre ellenzéki civil megmozdulások arra is alkalmat adnak, hogy számos szervezet (civil vagy párt) együtt, egyszerre mutassa meg, hogy bizony tudnak ők egyesült erővel is akaratot érvényesíteni.
Egy normális demokráciában ennek így kéne működnie. De amíg minálunk a még azonos oldalon álló szervezetek is csak a rosszat és a hátsó szándékot tudják a másikról feltételezni, addig ez nagyon nem fog eredményesen működni. A Parlamentben egyébként is van két párt, amelyik harcol az új felsőoktatási keretszámok ellen, és éppen ezért szívesen támogatnák a Hallgatói Hálózat küzdelmét is. De ha amazoknak ez zsenáns, akkor majd boltolják le Hoffmann Rózsával. Amíg ez így működik, addig a demokráciát nem csak a politikai intézményrendszerben kell végre normálisan meghonosítani, hanem a fejekben is. És nem csak kormányoldalon, hanem az egész magyar társadalomban, politikai és civil, bal, jobb, zöld és semleges oldalon egyaránt.
