Zupasta országgyűlési képviselő felszólalása a Nemzeti Összetartozás Napján, 2012. június 4-én:
Elnök úr, köszönöm a szót.
Tisztelt Ház, tisztelt Elnök Úr, képviselőtársaim!
Teljes mértékben üdvözlendő, hogy a kormányzat június negyedikét egy önmarcangoló, önsajnáltató gyásznap helyett a nemzeti összetartozás napjaként kezeli, és ezt anapot arra kívánja felhasználni, hogy köldöknézegetés helyett a jelen kérdéseit állítja a középpontba, korszerű és előremutató választ keresve rájuk.
De hogy egy huszonegyedik századi, haladó nemzetfelfogást kialakítsunk és nemzetpolitikát folytathassunk, ahhoz le kell számolni a régi dogmákkal és tévhitekkel. Először is azzal, hogy a történelmi Magyarország szétesése csupán a nagyhatalmak azon l'art pour l'art szándékának eredménye, hogy a magyarokkal minél jobban kiszúrjanak. Ki kell mondjuk: Trianon oka a nemzetiségek azon elidegeníthetetlen joga volt, hogy ők is saját nemzetállamban éljenek. Márpedig ha értékek és nem érdekek mentén politizálunk, akkor a nemzeti önrendelkezés és önállóság elvét akkor is tiszteletben kell tartanunk, ha más nemzetek önrendelkezéséről és önállóságáról van szó. Csak ekkor várhatjuk el, hogy ők is tiszteletben tartsák a mi hasonló igényeinket és jogainkat, ideértve elsősorban a határon túli magyarság jogait.
A határon túli magyarság helyzetében tehát az igazi tragédia már 1920-ban sem maga a határok megváltozása volt, hanem hogy az új országokban - különösen Romániában - ugyanolyan soviniszta és fasisztoid hatalom vette át az irányítást és a fennhatóságot a határokon túlra került magyarok fölött, mint amilyen a mi Horthy-rendszerünk is volt. Ennek előzménye pedig a korabeli magyar, arisztokratikus politikai elit viselkedése volt, ami nem vette figyelembe a kisebbségek igényeit, és a magyarságot az egyenlőbbnél is egyenlőbbként kezelte, ezzel gerejesztve a nemzetiségi ellentéteket. Ezt a magatartást pedig az új országok politikai elitjei Trianon után azokon a magyarokon bosszulták meg, akik az egészről nem is tehettek.
Az egyetlen, aki akart még valamit tenni Károlyi Mihály volt, aki Jászi Oszkár "keleti Svájc" elméletét akarta volna a gyakorlatba ültetni, az ország népeinek egyenlő jogokat biztosítva - így tartandó egyben az történelmi Magyarországot. Azzal, hogy a kormányzat az ő szobrát elszállította, a konszenzust és megbékélést kereső nemzetpolitikát tüntette el az Országház mellől. Míg minden egyes Horthy-szobor, tábla, tér vagy park avatásakor, vagy Tisza István sztárolásakor ismét teszünk egy visszalépést ahhoz az állapothoz, amiből mindnyájan csak vesztesen kerülhetünk ki, elsősorban határon túli nemzettársaink. A cél az, hogy a Kárpát-medence népeinek békés együttélését segítsük, bármely határ bármely oldalán is éljenek.
Nem az a nemzeti összetartozás ismérve, hogy nyilas írók hamvai fölött parádézunk, közben sikerként könyveljük el, hogy kijátszottuk a román hatóságokat. Az sem, hogy elmotorozunk határon túli területekre, feltüzeljük a helyi szélsőjobboldalt, akik nyilván ismét a határon túli magyarságon fognak revansot venni. Az előremutató, XXI. századi nemzetfelfogás és összetartozás csak az szomszédainkkal való együttműködés mentén képzelhető el. És természetesen az sem utolsó szempont, hogy a határon túli magyar szervezetekkel is partneri viszonyt ápoljunk, és ne pedig a fennhatóságunkat akarjuk rájuk oktrojálni.
Végül pedig ha már nemzeti összetatozásról van szó, a határon túli magyarok mellett essék szó a határainkon belüli, nemzeti, etnikai és vallási kisebbségekről is, akik még a jelenlegi, ideiglenes alaptörvény szerint is a magyar nemzet részét képezik. Velük sem a történelem, sem pedig a magyar államhatalom nem bánt kesztyűs kézzel a XX. század folyamán. Emlékezzünk meg az elgázosított vagy Dunába lőtt magyar zsidóságról, a háború után hasonló jelszavakkal kitelepített szlovák és német kisebbségekről, valamint a magyar cigányságról, amely ma is rendszeresen bőrén érzi a kirekesztést és a kollektív bűnösség vádját.
A nemzeti összetartozás napja szóljon tehát a történelem tanulságairól, a sovinizmus elvetéséről, valamint a Kárpát-medence nemzeteinek és lakosainak békés egymás mellett éléséről! Köszönöm.
