Vannak esetek, amikről már mindenki mindent elmondott, mégsem lehet róluk eleget beszélni, pláne nem elmenni mellettük, még ha már három hetes történetekről is van szó. Ilyen eset Bándy Kata borzalmas és értelmetlen halála is. A családja elvesztett egy gyermeket, az ismerősei egy jóbarátot, a rendőrség egy kiváló kollégát, a világ pedig egy kedves és gyönyörű lányt. Persze ha kövér és pattanásos lett volna, a hiánya akkor is felbecsülhetetlen veszteség lenne.
Ez éppen elég is a döbbenetre, és fölösleges ennél tovább menni, márcsak mert innen nincs is hová. Az ügyeletes fajgyűlölők már megint cigánybűnözést kiabálnak - mint mindig, aztán vagy bejön, vagy nem. Így könnyű jólmegaszondani. (Különben is, senki nem tekinthető bűnösnek a bíróság jogerős ítéletéig, szóval Pélászlót is egyelőre csak mint gyanúsítottat ildomos emlegetni.) Az állítólagosan keresztény-konzervatív kormánypárt házi sajtótermékei persze azonnal lehozták az ordenáréságokat, de már ez is megszokott. (Ezt eljátszották már Marian Cozma halálakor is, akkor is megmondtam.) Mindenesetre ha van közösség, aminek kollektíven elnézést kéne kérnie, akkor az a Fidesz. Ez nem származási alapon létrejövő közösség, hanem egy politikai párt, amelynek a tagja valaki egyéni döntés alapján lesz, és ugyanígy döntés kérdése, hogy ők kit tűrnek meg maguk között? Márpedig amíg az ötös számú párttagkönyvet nem vonják vissza, és nem pénzelik tovább a Magyar Hírlapot - magyarul: nyíltan vállalják az azonosságot - addig bizony ez a párt teljes egészében felelősségre vonható Bayer Zsolt és Apáti Miklós kijelentései miatt.
A tiltakozók másik fele már jóval szimpatikusabb: ők az eset kapcsán a nők elleni, legfőképp a családon vagy kapcsolaton belüli erőszakra óhajtják felhívni a figyelmet. Ezt bizony jól is teszik, és erre valóban minden alkalmat meg kell ragadni - még azokat is, amelyek erre önmagukban nem sok aktualitást adnának. Legalábbis Bándi Kata meggyilkolása szerencsére még mindig egyedi, elszigetelt eset, hiszen még mindig nem nap mint nap fordul elő, hogy fiatal lányokat éjszaka megtámadjanak és megerőszakoljanak. És most nem is arról volt szó, hogy egy asszonyt évekig vert a férje, míg belé nem döfte a kést, egyik a másikba, vagy fordítva. Erről igenis beszélni kell, nagyobb figyelmet kell szentelni a médiában, és igenis sulykolni kell mindenhol, hogy ez nem elnézhető botlás, nem magánügy, nem a nő hibája - de lássuk be, hogy Bándy Kata meggyilkolása nagyon nem ebbe a kategóriába tartozik. (Alapból veszélyes az elkövetők egy adott jellemzője mentén összekapcsolni több bűncselekményt. Bayer Zsolt a kenyérlopást és a brutális gyilkosságot kapcsolta össze azzal, hogy mindkettő elkövetője cigány. Ugyanazt a brutális gyilkosságot összekapcsolni az asszonyveréssel, mert mindkettőt férfiak követik el, valahol ugyanerre a logikára épül, tehát jó ezzel vigyázni.)
Végül ritka eset, hogy igazat adok Pintér Sándornak, de az bizony egy remek mondata volt, ezelőtt tizenpár évvel, hogy "Nem állíthatunk minden polgár mellé egy rendőrt." (vagy valahogy így). Persze a közbiztonság alkalmasságán és komolyan vehetőségén apró csorba, hogy Pélászlónak - már ha ő a tettes - akkor már javában ülnie kellett volna, ehelyett kint lófrált a pécsi éjszakában. De akkor most itt az alkalom a kompenzációra, és lehetőleg úgy, hogy minden bizonyosságot kizáróan elkapják Bándy Kata gyilkosát, és nem hagyják a politikát beleszólni a szakmai munkába, sem presztízsüket féltő miniszterek, sem idióta polgármesterek, sem fasiszta hordótollnokok által.
A halálbüntetés kérdése pedig megérne egy külön misét, azt tartalékoljuk máskorra.
