Így október huszonharmadika körül hagynám a politikát a fenébe, kormánypártostól, ellenzékestől, millástól, mindenestől, és inkább megosztanám kedvenc ötvenhatos történetemet.
Moldova György: A francia mester (részlet)
III.
Kertész nős ember volt, de meglehetősen rosszul élt a feleségével. Házasságuk elején az asszony állandóan féltékenykedett rá, minden reggel egy női kombinét kötözött fel rá az ing alá – abban reménykedett, hogy Kertész így sehol sem mer levetkőzni napközben, esténként pedig minden csomót végigellenőrzött a kombinén. Később is folyton nyomozott utána, minden fillérről elszámoltatta, ha egy fél órát elmaradt, már telefonált a mentőkhöz, a rendőrségre, a tűzoltókhoz.
Kertész hamar belefáradt, ajánlotta, hogy váljanak el, de az asszony csak úgy egyezett volna bele, ha neki marad a lakás, teljes berendezéssel együtt, sőt havi apanázst is követelt – ezt Kertész mindenképpen soknak találta. A házaspár évekig élt együtt a közös lakásban, gyűlölködve és keresve az okot, hogy kimarhassa a másikat.
1956 novemberében osztatlan megdöbbenést keltett a Kiskörben, hogy Kertész eltűnt, hamarosan kiderült, hogy disszidált. Egy Bécsből érkező sofőr üzenetet hozott tőle, a feleségével Kertész azt tudatta, hogy találkozott régi üzletfeleivel, behajtotta kintlevőségeit, és már megalapozta az egzisztenciáját, de nagyon magányos, könyörgött az asszonynak, hogy menjen utána: azt ígérte: tejben-vajban fogja fürdetni. A sofőr vállalta, hogy az asszonyt átsegíti a határon.
Hosszú töprengés után Kertészné úgy döntött, hogy megéri, becsomagolt, lezárta a lakást és elindult a sofőrrel, még aznap éjszaka átjutott a határon.
Másnap reggel Kertész kissé borostásan, de makulátlanul ragyogó cipőben megjelent a Kiskör fái alatt, egy ismerős lakatost keresett, megkérte, hogy reszeljen új zárat a lakása ajtajára. Az emberek hüledezve néztek rá.
– Hát maga nem disszidált, Kertész úr?
– Én kérem?! Kispesten töltöttem néhány napot a barátaimnál, de minden percemről el tudok számolni. Sajnos, szegény feleségem megszédült, elkapta a kalandvágy és lelépett, hűtlenné vált szocialista rendszerünkhöz, ha esetleg visszajönne, természetesen nem fogadom be a lakásomba, és a független magyar bíróság nekem fog igazat adni.
Kertész alig titkolva elégedettségét, elmosolyodott, egyébként csak annyit akart még mondani az uraknak, hogy a buta ember rosszabb, mint a halott.
A Kiskör, azaz a Köztársaság tér 1956-ban
