"Hogy egy ilyen ember hogy lehet nagykövet: tudjuk. Hogy egy ilyen ember milyen demokrata, azt tudjuk a levélből. De amíg élek, nem tudom megérteni, hogy egy ilyen ember hogy lehet Géza?!"

- tette föl a kérdést Hofi Géza 2000-es szilveszteri Rádiókabaréban*, annak kapcsán, hogy Jeszenszky Géza akkor még washingtoni nagykövet levélben üzente meg, hogy nem ért egyet valamelyik újságíró-díj az évi kitüntetettjeivel. Sőt mindezt még csak nem is a hivatalos ügyekben használatos követségi levélpapírra írta - nehogy bárki is azt gondolja, hogy ez valamiféle hivatalos nagyköveti vélemény - hanem annak a hátuljára, mert az már mindjárt más. Mekk mester úgy gondolta, hogy így már simán bedobhatja a "csak magánemberként" című szöveget, és senki nem fog arra gondolni, hogy esetleg nagyköveti pozícióját akarná felhasználni a nyomásgyakorlásra.

Ha máskor nem, akkor megtudhattuk: olyan emberrel van dolgunk, aki élvezi a helyét, ahová rakják, olyannyira, hogy az ahhoz tartozó játékszabályok különösebben már nem is érdeklik. Ő a nagykövet, de amikor nem az, akkor egyetemi tanár, vagy csak volt külügyminiszter, de mindenképpen van már egy neve, a szavának meg egy súlya. A közgázos tanárként a cigányságról írt jegyzet sem érdekelne különösebben senkit, ha nem éppen a Jeszenszky Géza írta volna. De ő úgy gondolhatta, hogy neki - valahol tudós ember létére - még sincs szüksége források megjelölésére, elég a homályos utalgatás bizonyos nem létező szakirodalmakra (úgy látszik, ebben a körben már csak így szokás). Ő saját magától birtokában van annak a tudásnak, amit egyébként a szociológia, a kulturális antropológia, a romológia és még jó pár tudomány foglal magába, és amelyek művelői egészen biztos nem írtak olyanokat, amiből Jeszenszky ezeket a kártékony marhaságokat vette volna.

Jeszenszky Géza nagykövetnek alkalmatlan, ez világos. Nem mert egy nagykövetnek annyi mindenhez kéne értenie. Egyvalamihez kell: szépen mosolyogjon, és viselkedjen magánemberként (ha van ilyen) is úgy, hogy azzal a hazáját és a nemzetét is képviselhesse. Norvégia különben is rengeteg társadalmi integrációs programot folytat Európa szerte, így ott erre  a kérdésre alapból érzékenyebbek, valamint a béke Nobel-díjakról is ott határoznak. A magyar külügy már azzal összesarazta a padlót, hogy ebbe az országba pont a Jeszenszkyt kellet küldenie, akit a múltkori után se kellett volna már sehová, legfeljebb nyugdíjba. Éppen ezért ugyanígy a magyar kormányzat felelőssége, hogy ha már az Európai Unióban sikerült magáról eljátszania az alpári bunkót, akkor legalább azon kívül, ezen a béke szigetén tudják-e majd azt mondani, hogy a méltatlan nagykövet visszahívásával meghozta azt a helyes döntést, ami szükséges volt a békés egy földrészen éléshez?

*A szám ezen a videón érhető el 16:10-től, a kapcsolódó rész így hangzik:

Apropó politika kultúra: ez a Wurlitzer Johnny... Ja. Hogy mondjam? Mekk mester. Na ennyire ismerik itthon. Jeszenszky. Jajajajaj. Beleszól, hogy ki milyen kitüntetést kapjon. Mi közöd hozzá, álljál már meg! Nézz oda! A választáson nem kaptak egyetlen szavazatot se, még hibásat se, és most tessék, a nagykövet úr levelet ír! Kellett védeni beszarásig, hogy hát ő nem úgy írta, meg nem mint nagykövet, nem nem nem, hanem mint a... Nem is  a követség levélpapírjára, nem, hanem a hátsó oldalára! És valami rohadt, mocskos kommunista szél így megfordította a lapot, és hát nicsak, igen. Úgyhogy ő nem tehet semmiről, sem semmiről. És már majdnem elhitték az emberek, amikor újra jött a Jeszenszky, hogy "Nem így volt! Énnekem ez a véleményem!" Na akkor én se mondom tovább a hivatalos véleményemet, hanem elővezetem írói munkásságom egy részét: hogy egy ilyen ember hogy lehet nagykövet: tudjuk. Hogy egy ilyen ember milyen demokrata, azt tudjuk a levélből. De amíg élek, nem tudom megérteni, hogy egy ilyen ember hogy lehet Géza?!