Az iskolai szegregáció törvényesítését ellenző, vasárnapi tüntetésen senki nem hívott föl a színpadra, utána a fórumon meg már nem voltam ott (ellenben a budai várban tartott Táncválasztó Párválasztón sokakat láttam, akiket előtte a vonuláson is). De azért közben elég tökös kis beszéd fogalmazódott meg bennem. Tudom, hosszú, talán nem is mindenhol érthető könnyen, meg nem is került bele minden szempont és részprobléma, és hogy fogok én ezért észrevételeket és támadásokat kapni minden oldalról, teljesen helyesen, már ha valaki elolvassa. Leginkább, arra a vádra készülök fel, hogy mentegetni akarom a rasszistákat (és/vagy a cigányokat) - ami még igaz is lehet, hiszen amikor emberi és intézményi motivációkat keresünk, akkor nagyon nehéz megtalálni a határt a megértés és a mentegetés között - mint ahogy ez a szóban forgó törvény alkotóinak sem sikerült. (Csak a "bunkó pesti nem tuggya, hogy nálunk vidéjken mi van, külömmben ugyanolyan rasszista állat lenne, mint én" tartalmú hozzászólásokat kéretik mellőzni, mert az sehova nem visz. Köszönöm.)
Kedves Barátaim!
Örülök, hogy ennyien eljöttünk, dararam, dararam [a kötelező kezdőköröket majd máskor kidolgozom].Nyilván akik itt vagyunk, azért jöttünk el, mert ellenezzük roma és nemroma magyar gyerekek külön oktatását. De lássuk be: erről nagyon sokan másképp gondolkodnak, és itt is elég kevesen vagyunk ahhoz képest, mint amennyi a változáshoz kellene, vagy mint amennyit ez a téma Nyugat-Európában vagy az Amerikai Egyesült államokban megmozgatna. Mi tehát az oka a passzivitásnak, és főleg annak, hogy a Jobbik is legalább ennyi, ha nem több embert tud megmozgatni a rasszista intézményszervezés érdekében?
Ez az ok bizony az, hogy valóban létezik egy társadalmi tapasztalat arról, hogy a cigány és nemcigány tanulók egy iskolába járatása csakis konfliktusokkal járhat. A társadalmi tapasztalatokról márpedig tudjuk, hogy sok esetben tévesek, de mégis kell lennie alapjuknak. Hiszen a Kurucinfó és a Barikád.hu, bármennyire is általunk gyűlölt médiatermékek, körülbelül naponta adnak hírt egy-egy problémás, agresszív, vagy már kiskorú bűnözővé vált cigánygyerekről, aki-k miatt a tanítás lehetetlenné, az iskola pedig pokollá válik. Ezeket az eseteket nem hagyhatjuk figyelmen kívül, és még azt a tényt sem, hogy az kezelhetetlenség sok esetben valóban összefügg a gyerek cigányságával. No nem genetikailag, hanem a kisebbségi létből, a kirekesztettségből, a lenézettségből adódóan, ami valóban különböző indulatokat képes elindítani. Ám a primitívnél is lebutítottabb rasszista gondolkodás erre csak két választ tud adni:
- egyrészt emiatt az összes cigány tanulót megbélyegzi és elkülöníti, függetlenül az egyéni képességektől és hozzáállástól;
- másrészt a problémás gyerekeket örökre leírja.
Mintha a gyerek magától, sőt saját szándékából lenne olyan, amilyen. Mintha a faji szembenállást nem a felnőttek ültetnék a gyerekekbe. Egyrészt akik már eleve nem akarják, hogy a gyerekük cigánnyal tanuljon - és melyik szülő ne szeretné a gyerekét biztonságban tudni az iskola falain belül? Másrészt meg akik szerint az iskola a többségi társadalom által rákényszerített valami, ahol a gyerekbe beleverik, hogy csak egy cigány, nem fogja vinni semmire - mint ahogy ezt annak idején a szülők, nagyszülők generációja is megtapasztalata. Így nem csoda, ha már az iskolában is sok esetben kialakul egy cigány-nemcigány ellentét, amiből azok a gyerekek sem tudnak kibújni, akik otthonról semmilyen negatív szülői ráhatást nem hoznak. Így sokszor az iskola sem tud már jobbat kitalálni, mint a cigány és nemcigány diákok elkülönítését, ám ezzel éppen konzerválja a kialakult és nyilvánvalóan tarthatatlan helyzetet. Hiába nyomja rá a kormányzat az "integráló iskola" plecsnit: szegregációban nem lehet integrálni. Ez pont olyan,mint amikor a kormány azt híreszteli magáról: a jogállam lebontásával erősíti a demokráciát, vagy az egyre fokozódó nyugatellenességgel válik majd még európaibbá.
A jövő tehát mindenképpen az integrált oktatásé, de ne essünk tévedésbe: az nem azt jelenti, hogy összeeresztünk minden gyereket, az otthonról hozott és/vagy már kiskorban beidegződött előítélettel, hogy fiúk-lányok, játsszátok le egymás között. Azt sem, hogy odaállítunk egy rendőrt, és minden elcsattanó pofonnál jegyzőkönyvet vetetünk fel vele. Észre kéne venni, hogy az iskola a gyerek második otthona és másodlagos szocializációs közege. Ha megutáltatjuk vele, akkor semmilyen normát nem tudunk elfogadtatni, értve ezalatt elsősorban a normális együttélés és kölcsönös tolerancia normáját. Gyerekek között mindig van konfliktus, és mindig vannak problémás gyerekek is, még ott is, ahol senki nem cigány. Szociálisan problémás környéken pedig még nehezebb problémamentes iskolát létrehozni, elég csak annyit mondani, hogy Harlem, NY vagy Forest Gate, London (utóbbiról minap az iLL Manors nyújtott a mozikban lesújtó keresztmetszetet). A hangsúlyt tehát ezen problémák kezelésére kellene fektetni, és arra, hogy a megfelelő rendezési módokat idővel a gyerekek maguktól is elsajátítsák.
De a legfontosabb: megtanítani őket, hogy bárki tett ellenük bármit, természetesen álljanak ki magukért és egymásért, csakis a megfelelő eszközökkel, iskolán belül és kívül egyaránt - de mindeközben vonatkoztassanak el a másik származásától és bőrszínétől. Ha valaki a lábukra lépett, bunkó volt velük, szurkálta a pad alatt a körző hegyével, joggal védhetik meg magukat - de nem azért, mert az cigány vagy mert nem az, hanem mert olyat tett, ami retorziót érdemel. (Persze csak mértékkel: elvégre a "szemet szemért, fogat fogért" elv is eredetileg azt jelenti, hogy a megtorlásnak arányban kell állnia a megtorlandó tettel, anélkül, hogy a harag elborítaná a fejünket.) Ám azt is csak a végső esetben szabad alkalmazni: a legjobb megoldás a konfliktusok erőszakmentes lekezelése, és azok legközelebbi elkerülése. Ha már itt az erkölcstan-oktatás, erre kiválóan alkalmas lenne - persze arra szakszerű mediátorrá kiképzett pedagógusok közreműködésével.
A lehetőség tehát adott, a kormányzatnak - és Balog Zoltán miniszter úrnak - el kell döntenie, hogy milyen irányban kívánja továbbvinni az országot. Ehhez kívánok nekik is sok sikert. Ha meg nem megy, a lemondási nyilatkozat még mindig egy értelmes megoldás.
Köszönöm a figyelmet.
