Igazából nem történt semmi extra. Legfeljebb annyi, hogy a 2014-es magyarországi európai parlamenti választáson az MSZP a vártnál jóval rosszabbul szerepelt, az egykori Összefogás két másik pártja, a DK és az Együtt-PM pedig a vártnál sokkal jobban. Az MSZP hiába őrizte meg kisebb testvéreivel szemben az előnyét, ez a tizenegy százalék valóban vérciki. Ettől persze a magyar belpolitikai életet továbbra is nagyobbrészt a kormány és a Fidesz fogja meghatározni - kisebb részt pedig a Magyar Országgyűlés, ahol az ellenzéknek mostantól se lesz sok szerepe, de megjelenési lehetősége annál inkább. Márpedig ott az MSZP-nek huszonnyolc képviselője van, a többi négynek pedig összesen kilenc. Tehát a demokratikus ellenzék vezető ereje továbbra is az MSZP marad, és neki lesz a legtöbb lehetősége ezt demonstrálni.
A 2014-es magyarországi európai parlamenti választások eredménye - forrás: Wikipédia
Másrészt pedig egy párt ereje és nagysága nem csupán pillanatnyi népszerűségi mutatóktól és választási eredményektől függ, hanem sok mástól is, mint például infrastruktúra, erőforrások és aktivista-hálózat. Persze ezek is egymással nagyjából összefüggenek - általában. Ám ez a választás megmutatta, hogy nem feltétlen, hiszen a DK és az Együtt-PM töredék annyi erőforrással a háta mögött ért el majdnem olyan eredményt, mint az évek, sőt évtizedek óta kiépített hálózattal rendelkező MSZP. Az meg, hogy Budapesten és jó pár településen mindkét kispárt beelőzte a szocialistákat - még ott is, ahol sem az Együtt, sem a DK egy darab aktivistával nem rendelkezik - rámutat (Első Nagy Tanulság): a személyes jelenlét egyáltalán nem feltétele egy párt jó szereplésének. Ehelyett (Második Nagy Tanulság) leginkább az országos médiában való jelenlét az, ami számít. Azt lehetne elemezni, hogy melyik párt mennyi időt + felületet kapott az állami, a kereskedelmi és a bulvármédiában, és hogy a médiumok ezeket az időket + felületeket saját döntés alapján adták-e meg, vagy a kispártok valóban ügyesebbek voltak az ingerküszöb megugrásában, mint a szocialisták - mindenesetre aktívan jelen voltak, és úgy látszik, ez volt a fontos.
Persze voltak még egyéb szempontok is, amik miatt tévesek azok az állítások, miszerint hiba volt az áprilisi Összefogás, hiszen a DK és az Együtt-PM így is simán bekerültek volna a Parlamentbe, sőt talán még nagyobb arányban is, hiszen a három lista most összesen többet ért el, mint áprilisban az egy közös. Ez leginkább azért téves, mert ez a plusz két listás százalék nyilván kevesebbet ért volna, mint az így megnyert, tíz egyéni körzet. Továbbá egy európai parlamenti választásra egy euroszkeptikus Fidesz- vagy Jobbik-szavazót nehezebb elcibálni, mint azokat, akik valóban meggyőződésesen kiállnak Magyarországnak az Európai Unióhoz való tartozása mellett, és ez nyilván az utóbbiak javára billenti az arányt.
(Hogy Franciaországban és Nagy-Britanniában miért nyertek mégis az Unió-ellenesek, miközben az otthoni belpolitikában jóval kisebb mértékben vannak jelen, ez egy külön tanulmányt érne meg. Ja egyébként ők Németországban is feljöttek 7 százalékra, sőt ott a küszöb eltörlésével hét másik kispárt is bekerült egy-egy képviselővel - érdemes őket is majd figyelgetni. Ami még így első ránézésre újdonság: eddig az európai szocialista S&D frakció volt az egyetlen, amelyikben mind a 27 tagállamból volt képviselő, Nos ez az ír Labour Party kiesésével ezennel megszűnt. További érdekességek - hol is? Hát a Wikin.)
A másik lehetséges ok pedig, hogy a kispártok szavazói valóban aktívabbak, főleg a mi tekintélyelvű társadalmunkban, ahol (Harmadik Nagy Tanulság) a választók ragaszkodnak a vezéralakhoz. Az MSZP Gyurcsány Ferenc után úgy döntött, hogy mostantól neki nem vezére lesz, hanem elnöke. Ez sokkal elegánsabb, demokratikusabb, és még a belső békét is jobban szolgálja - ám ezek szerint választási szempontból nem túl hatékony. Meg azt se felejtsük el, hogy az Összefogás áprilisban valóban kormányváltásra készült, és ehhez képest sokkal nagyobb volt a pofára esés, mint 2010-ben, amikor csupán a tisztes helytállás volt a cél. Az MSZP az Összefogásnak magának vindikálta a vezető szerepet, így a bukásért a felelősséget is ő vitte el a választók szemében, és ettől sok baloldali szavazó keresett magának alternatív politikai menedéket.
Az MSZP támogatottsága az idei 10,9 százalékával az 1990-es országgyűlési választásokon elért eredményére esett vissza. Ám az akkori szavazatokat (a jelenleg is használatos, d'Hondt-féle számítással) jelenlegi EP-mandátumokra váltva láthatjuk, hogy kiegyenlítettebb arányok között ez az MSZP-nek is a mainál eggyel több (3) mandátumot adott volna. - forrás: Wikipédia
De ez az eredmény a hazai belpolitikát érdemben nem fogja befolyásolni, legfeljebb az önkormányzati választások előkészületeit. Ha ismét összefogásra kerül a sor (ami a legtöbb településen és budapesti kerületben több mint valószínű), a körzetek leosztásában megszűnik az MSZP túlnyomó fölénye, ehelyett inkább egyenlő(höz közelibb) megállapodás várható.. De az MSZP helyi politikusai továbbra is jóval beágyazottabbak a településeken és a budapesti kerületekben, ráadásul régebb óta készülnek az októberi választásra, mint ahogy az Együtt vagy a DK egyáltalán megalakult volna. Nem vitás, hogy azt a választást is fölényesen a Fidesz fogja nyerni - a demokratikus ellenzék számára az állampárt legyőzése ismét olyan távolságba került, mint a patkánynak a féllábú házmesterkislány, és amíg a fideszes önkormányzatok a saját kényükre-kedvükre rajzolgatják át a körzeteket, addig egy aránylag jó szereplés is némiképp lehetetlen. De a fentebb említett személyes jelenlétben akkor sokkal nagyobb szerepe lehet, mint most. Persze ez már egy másik meccs lesz, egyelőre játssza le mindenki a maga belső meccseit, és azután majd rátérhetünk erre is.
