Amíg tart a pünkösd, addig gyorsan elmondom, hogy én bizony megszüntetném ennek az ünnepnek a munkaszüneti nap jellegét. Tudom, nem túl népszerű ötlet, hiszen akkor ma is mehettünk volna dolgozni mindahányan - persze van elég más nap az évben, amit ezzel szemben ünnepnappá tennék, de most nem azokról lesz szó. Ezt a kezdeményezést valószínűleg a keresztény kis- és nagyegyházak elleneznék a legjobban, hiszen így az ünnepet tartók nem tudnának teljes nyugalomban ünnepelni mindkét nap. Ez teljesen jogos is lenne, hiszen minden egyháznak nyilván feladata védeni a híveik érdekeit - még akkor is, ha ők egyébként a társadalomnak a töredékét teszik ki.
És mi van a többi jó pár millió emberrel? Ha megkérdeznénk mindenkit egyenként, hogy tudja-e, mit ünneplünk pünkösdkor, tíz emberből legfeljebb egy ha egy tudná a helyes választ. A maradék kilencből legfeljebb öt vallaná be rögtön, hogy fogalma sincs, másik négy meg előbb még bepróbálkozna a feltámadással mint válaszlehetőséggel, majd amikor eszébe jutna, hogy ja az a húsvét, akkor szintén beismerné, hogy fogalma sincs. (Mi nem fogjuk most elmesélni az egész Újszövetséget. Aki kíváncsi, az majd rákeres magának. A Wiki különben is mindenki barátja.) Szóval ők csak élvezik az ünnepnapot, anélkül, hogy halvány dunsztjuk lenne, hogy miért is kapták ezt. Ez bizony az egyházi ünneppel való visszaélés. Nem súlyos visszaélés, hiszen ezt a szóban forgó többség anélkül kapta, hogy kérte volna, szóval nem hibáztatható, hogy él is a szabadnapjával. De ha keresztény egyházi vezető lennék, én magam szorgalmaznám, hogy az állam vegye el az ünnepnapi státuszt, és ne hagyja már, hogy mindenféle hitetlenek, más vallásúak vagy netán ateisták élvezkedjenek szent pünkösd hétfőjén - hanem inkább vegyék észre, milyen is, amikor nincs, és akkor talán elgondolkoznak, hogy eddig mit is kellett volna jelentsen? Ha meg azután is semmit, akkor az azt jelenti, hogy tényleg nincs a pünkösdre társadalmi igény, szóval akár GDP termelésével is megünnepelhetnénk.
Most mondjátok, hogy nem jó ötlet.