Nem terveztem írni a mai Budapest Pride felvonulásról, hiszen már mindent megírtam korábban, amit tudtam, és mások is megírtak mindent, amit én se tudtam volna olyan jól. De amíg hazánk kormányzó politikusai ekkora csőlátású sötét bunkók (Fónagy János ígéretesen indult, de aztán ő is beleszaladt a csőbe - Turi Kovács Bélán nagyon látszik, hogy nem tudja értelmezni a körülötte lévő világot - Gulyás Gergely droid viszont komolyan meg tud rémíteni), addig nem lehet elégszer hajtogatni, miről is szól ez az egész. Nem, nem fogok itt most semmi újat elárulni, aki valami nagy okosságot vár, a saját érdekében most játsszon inkább egy Atari Breakout-ot. Egyszerűen csak vannak dolgok, amiket ezek szerint még 2014-ben sem lehet elégszer elmondani, szóval ez csak egy pluszegyedik próbálkozás lesz, persze minden az irányú remény nélkül, hogy ez eljut akár egyetlen címzetthez is.
Pillanatkép (innen) a 2013-as Rio de Janeiro-i Pride felvonulásról.
Most mondja bárki, hogy nem szép a szerelem! :)
Szóval a mai Budapest Pride felvonulás nem más, mint egy jogvédő tüntetés. Nem arról szól, hogy a melegek egyszer egy nap szabadon mutogathassák a melegségüket - hanem arról, hogy az év minden napján mutogathassák a melegségüket (vagy mást, ami beltartozik az LMBTQ-ba), ahogy a heterók a heteróságukat. Ja hogy a heterók nem is vonulnak ki azzal, hogy heterók? Én speciel rengeteg embert ismerek, akik bőszen mutogatják mindenkinek férjüket/feleségüket és gyerekeiket, tehát bátran vállalják mindenki előtt, és büszkék is rá - teljes joggal. Senki nem akarja őket ebben megakadályozni, sőt az ilyen embereket én is biztatom pár kedves szóval, még akkor is, ha a feleségük szerintem ronda, a gyerekük meg segghülye. A meleg büszkeség napján vonulók is csak olyan világban szeretnének élni, ahol ők is bárki felé szabadon büszkék lehetnek a saját párjukra, és szeretnének ők is gyereket nevelni közösen, hogy arra is büszkék lehessenek. És persze szeretnének házasodni is, mint bárki más. Elvégre a család szent és sérthetetlen, mi jogon fosztana meg az állam bárkit is?
Hogy mindez nem normális? Hogy mi a normális és nem normális, azon lehetne sokat vitatkozni - mindenesetre az egyes földi halandó ahhoz túl kicsi, hogy efölött pálcát törjön. Amíg meg valaki szabadsága nem sérti más szabadságát, addig azt más mi jogon korlátozza? De oké, lehet azon is rengeteget vitatkozni, hogy az elfogadás és a békés együttélés mit jelentsen - ám amíg egy kormánypárti politikus kereken kimondja, hogy nem érzi, hogy neki ott kell lennie egy olyan helyen, ahol kiállnak az ország polgárainak jogaiért, és büszke, hogy ez még csak gondolat szintjén se merül föl benne, ott nagy bajok vannak. (Ja mert - valakinek ez is új - a Pride-ra nem csak melegek és leszbik vonulnak, hanem olyan egyszerű, tök átlagos heterók is, akik csak szeretnek kiállni mások jogaiért.)
A büszkeség itt nem azt jelenti, hogy aki büszke, az a többieknél jobbnak gondolja magát. Lehet úgy is büszkének lenni, hogy az ember bátran vállalja nemiségét, vallásosságát, nemzetiségét vagy szexuális irányultságát. Az még nem jelenti, hogy magát attól jobbnak gondolja - egyszerűen úgy érzi, hogy az a személyiségének a része, akkor nem akarja senki elől eltitkolni. Ha a valaki megjelenésében vállalja a melegségét, az pont olyan, mint amikor meg valaki a nyakában vállalja a vallását, mondjuk egy kereszt formájában. (Oké, ez a kettő teljesen más dimenzió - de éppen ezért egyszerre is hordhatóak.)
Attól, hogy valaki bátran vállalhatja magát, sőt házasodhat, annak minden következményével, attól még másnak nem lesz rossz. A heteroszexuális többség továbbra is házasodhat kedvére és alapíthat családot, és ő továbbra is lehet büszke rá. Attól, hogy egy kisebbségnek jobb, attól a többségnek nem lesz rosszabb. Nem akarja senki senkire ráerőltetni az akaratát, kivéve aki saját maga akarja kiosztani, hogy ki kivel párosodjon. Akinek meg az diktatúra, hogy neki saját magának kell megválasztania, hogy hogyan és kivel akar élni, az tényleg menthetetlen. Vigasztal a tudat, hogy ő zavartatja magát mások életén, ő teszi tönkre magának a saját idegeit, - én meg közben örülök, hogy engem nem kötnek fölösleges korlátok és büszkén tudom élvezni a saját szellemi szabadságomat. Mindenki eldöntheti, kihez akar hasonlítani. Én ajánlom magamat. :)