Egy külhonba szakadt ismerősöm szerint Magyarország olyan, mint egy rossz menza, ahol mindig csak tökfőzelék és kelkáposzta közül lehet választani. Aki meg egyiket sem szereti, annak nem megoldás, hogy azt válassza, amelyiket kevésbé utálja. Az meg nem válasz, hogy ha mást szeretnél, akkor fogd meg te a fakanalat és főzd meg - hiszen akinek megvan a maga végzettsége és hivatása, nem annak a dolga ellátni a szakács feladatát. Ellenben elvárhatja, hogy a munkájáért cserébe megkapja, ami az igényeinek megfelel. Mert ha nem kapja meg, akkor egyszerűen keres egy másik menzát, mondjuk a La Manche-csatornán túl. Ezt én annyiban helyesbíteném, hogy az országgal per pill az a baj, hogy még csak kettőből sem lehet választani, mert itt mindig tökfőzelék van, és most minimum három és fél évig biztosan csak az lesz. Vagy inkább tarhonya, mert ugye nem ehetjük meg az aranytyúkot. Az ország egyik felének meg a tarhonya teljesen megfelel, a másik fele meg egy szakácsról sem hiszi el, hogy tudna jól is főzni. Talán mert már a másik szakács főztjét is ette, és bár a mostanihoz képest nem volt vele különösebb gond, azért a desszertnél olykor-olykor kiderült, hogy valaki mégis kakit töltött a palacsintába.
Na ennyit a szóképekről. Az tény, hogy a tegnapi, kb. negyven százalékos részvétel erősen azt mutatja, hogy a választók objektív többsége egyik pártot sem akarja a helyi hatalomban látni, így tehát ez az önkormányzati választás senki számára nem lehet siker. Persze áradozhatnék, hogy az ellenzék meg a baloldal mennyire megerősödött a négy évvel ezelőttihez képest, de az kábé olyan lenne, mint amikor Fodor Gábor beszélt úgy a liberális két százalékról, mintha az valamiféle tisztes helytállás lenne. Talán az ő példájuk mutatja a legjobban, hogy az összefogásból kilépés nem vezet sikerre. Meg ezek szerint a benne maradás sem. Bár az összefogás (ami télen kezdődött és vasárnap éjjel lett vége) nem oka a rossz szereplésnek, hanem inkább következménye annak, hogy a benne résztvevő pártok 2014-re nem tudták magukat annyira fölépíteni, hogy üzembiztosan indulhassanak egyedül is. Ez főként az MSZP esetében ciki, aminek mégis volt némi helyzeti előnye - például hogy amikor a többiek megalakultak, akkor a ő már húsz éve egy országos párt volt, amiből tizenkettőt kormányon töltött. A lényeg, hogy most megint mindenki egyenként fogja magát újraépíteni, hogy 2018-ra a Fidesz váltópártja legyen. Így tehát az MSZP-nek az a nyilvánvaló célja, hogy megerősödjön és ismét egyet jelentsen a baloldali ellenzékkel - a DK-nak és az Együtt-PM-nek pedig az, hogy az MSZP-t eltüntetve, most már tényleg átvegyék annak szavazóit (meg egymáséit). Alapból elég faramuci helyzet, amikor ellenérdekelt pártok kényszerülnek koalícióra - de persze amíg a versenynek még csak az a tétje, hogy kinek lesz egyszer esélye leváltani a Fideszt, addig mindenki mindenkinek az ellenfele, még szövetségben is. És addig az MSZP-nek is az a siker, amíg a többiekhez képest végez láthatóan jobban.
Teljesen természetes, hogy ha egy párt indul választáson, mindig picivel magasabb célt lő be magának, mint amire valóban számíthat, de enélkül nem is érdemes belevágni. Szóval az öt, ellenzéki vezetésű budapesti kerület (MSZP: 3, DK: 1, PM:1) is teljesen jó eredmény. (Közben a XV. kerületben a helyi választási bizottság elrendelte a polgármester-választás megismétlését. Hogy valaki ennyire ne tudjon belenyugodni a választási vereségébe és ilyen pitiáner módon és indokkal akarjon magának még egy esélyt kikaparni.. Annnyyira fideszes.) Ha a Jobbik büszke például Békéscsabára, Tapolcára, Ózdon az ország első emós polgármesterére, meg még a néhány elnyert országúti bokorra, akkor a baloldal is fel tudja mutatni Szegedet, Salgótarjánt, Gyöngyöst, Budaörsöt, Dorogot, Kalocsát, Ajkát, Oroszlányt, Tiszaújvárost, Abonyt, Veresegyházat, Halásztelket, Ürömöt, Ricsét - meg még rengeteg faluban vert független polgármester fideszes jelöltet, akik között szintén akad jó pár baloldali kötődésű. Szóval a baloldalnak azért még a béka feneke alatt is megvan a maga lefedettsége a vidék Magyarországán - legalábbis maradtak még emberei helyi pozíciókban, ez pedig 2018-ig még jól tud jönni.
Bokros Lajosnak pedig itt az ezüst is szépen csillog. Ahhoz képest, hogy a választás előtt az ellenzéki főpolgármesteri kampány (értsd: Falus) egyszerűen minősíthetetlen volt, majd választás előtt három héttel kezdték el felépíteni Bokrost, és a szavazólapon a neve mellett csak a tök ismeretlen MoMa emblémája szerepelt, az igenis szép eredmény, hogy neki a szavazatok egyharmadát sikerült megszereznie. Főleg úgy, hogy míg a fideszes szavazók a fegyelmezettek (azaz mindhárom lapon a fideszes jelöltet ikszelték), addig az ellenzékiek (ideértve az LMP-seket és a liberálisokat is) szavazatai között mindenféle variációk előfordultak, ezt a választási számok is nagyon jól jelzik. Egy rendes kampánnyal talán.. No de ne kapjunk vérszemet, idénre ennyi volt a gyereknap.
Továbbá még egy érdekesség: ez volt az első olyan kampány, ahol az MSZP-n kívül a DK és az Együtt-PM is elkezdte magát nyíltan baloldalinak hívni. (Habár őket a médiában eddig is hívták - hibásan - "baloldali pártok"-nak.) Emlékszünk: 2010 után a "baloldali" általános szitokszóvá vált, sőt a jobboldali sajtóban még mindig az, pont ahogy a "jobboldali" jelző volt az a Kádár-rendszerben. Lényegében csak az MSZP hívta magát baloldalinak, no meg néhány kispárt (Zöld Baloldal, Magyarországi Munkáspárt), akik szerint meg éppen az MSZP nem volt az. Ám 2011-ben a Demokratikus Koalíció eleve azzal a céllal jött létre, hogy egy általános demokrata tömegpárttá váljon, ami a baloldaliaktól (Vitányi Iván), a liberálisokon (Bauer Tamás) át a konzervatívokig (Kerék-Bárczy Szabolcs) befogadjon minden demokratát, aki nem tud Gyurcsány Ferenc nélkül élni. Az Együtt sem deklarálta soha baloldaliságát, sőt ha az idei EP-választáson Szelényi Ágnes kijut Brüsszelbe, akkor most alighanem a liberális ALDE-frakcióban ülne. A Párbeszéd Magyarországért, igaz, megalakulásától kezdve magát baloldali zöldként definiálta, de annak vezetői, amikor még az LMP vezetői voltak, a leghatározottabban kérték ki maguknak, ha valaki "lebaloldalozta" őket. Ehhez képest az (akár még most is) látható plakátjaik szerint ők most az "új baloldal" - bár ez a név egyszer már el lett használva, és akkor sem hozott szerencsét. A lényeg tehát, hogy baloldalinak lenni ma már nem kínos - ellenben szomorú, hogy a "baloldaliságot" ma már nem az ideológiai elkötelezettség jelenti, hanem csupán a Fideszhez képesti elhelyezkedés.
A következő állomás Újpest, itt is az időközi országgyűlési választás, Kiss Péter elhalálozása miatt. A polgármester-választás nagy esélyese az MSZP-s Trippon Norbert volt, aki négy éve is a lehető legszorosabb eredménnyel maradt alul. Idén ez már jóval több lett, pedig tavasszal még az Összefogás nyert. Talán ez lesz az utolsó alkalom, hogy ez az öt (vagy már csak négy?) párt együtt szerepeljen - csak sajnos akárkit indítanának, az alapvető igény vele szemben az lenne, hogy pótolja Kiss Péter hiányát, ami objektíve lehetetlen, és ezt a választók is érzik. Persze november 9-én már túl leszünk pár kormányzati intézkedésen is, szóval Újpesten is alakulhat még az élet sokféleképp, akárcsak az egész országban.
