Midőn az Aranycsapat az 1954-es VB-vereség után hazafelé tartott Svájcból, inkább leszálltak Kelenföldön, nehogy belefussanak a Keleti pályaudvaron várakozó, feldühödött tömegbe. Orbán Viktor úgy látszik, valóban magában hordozza Puskás Öcsi bácsiék örökségét, mert - szintén Svájcból hazafelé - ő sem akarta megkockáztatni, hogy akár Ferihegyen, akár a Keletiben beleszaladjon azokba, akik előtte vasárnap és kedden az utcán követelték a netadó visszavonását. Majd előlépett jóságos Viktor apóként, aki eddig hagyta, hogy a kiskutyák ugassanak, amit akarnak, majd jó gazdaként rendet vág és meghallja az Ő népének a szavát.
Pedig nem várta őt a kutya se, sem Ferihegyen, sem a Keletiben. Ez a tömeg nem olyan, sem szervezettségében, sem eszköztárában. Ez a tömeg nem zsarol, nem dobál féltéglákat és Molotov-koktélokat, nem veri szét a várost, a lakóit pedig nem akarja sakkban tartani, hogy féljenek este hét után kimenni az utcára. A keddi tüntetésen a Parlamentbe (de még vasárnap a Fidesz-székházba) sem akartak bemenni, hogy szétverjék, felgyújtsák, a büfét pedig kifosszák. És nem csak azért, mert nem lenne politikai erő vagy politikus, aki mindezt "kulturált szórakozásnak" nevezné, vagy bármilyen módon legitimálná - akár a jogosan fellépő rendőrség számokérésével, akár a valóság bármilyen szándékos eltorzításával.
kép: Index
A vasárnap az Erzsébet-hídon átvonuló, majd a Lánchídon át a Kossuth térre érkező tömeg csak egyet akart: kitűzni az Európai Unió zászlaját az Országházra. Ugyanis - akik nem tudnák - 2010-ben lekerült az uniós zászló, és helyére a székely zászló került. (Pontosabban a "székely zászló" fantázianevű, 2004-ben, Budapesten megalkotott politikai jelkép. Székely zászló van, csak az nem ez. Meg székely himnusz is van olyan, ami nem azonos a szintén Budapesten megalkotott, ilyen címet viselő politikai műdallal - de ez egy másik téma.) Szóval a parlamentnél összegyűlt tömeg előbb a rendőröket kérlelte, hogy legalább vegyék át az elhozott uniós zászlót, majd a patthelyzetnek az immár belülről, az egyik ablakból kitűzött EU-s zászló vetett véget. Így a tüntetésnek végül hepiend lett a vége, és mindenki ment haza. (Egyébként az az ablak az MSZP irodájáé volt. Lehet arról vitatkozni, hogy egy politikai pártnak ebben mennyire kell szerepet vállalnia. Szerény véleményem szerint minden demokratikus pártnak elvben támogatnia kell a tüntetést, a maga eszközeivel - főleg ha az irodája ablaka pont a Kossuth térre néz - ám mindvégig szem előtt tartva és tisztelve a rendezvény pártfüggetlenségét, különben az önreklám nagyon csúnyán visszaüthet.)
Mert ez már régen nem csak a netadóról szól. Ez már sokkal inkább szóól arról a hatalomról, ami az élet minden területére rá akarja tenni a kezét és át akarja venni az ellenőrzést. Szól továbbá arról a kormányzatról, ami a maga alapjaiban elhibázott gazdaságpolitikáját csak újabb adók, megszorítások és lenyúlások árán tudja fenntartani. Szól azokról a vezetőkről, akik az információs szakadék betemetése helyett inkább a világ felé nyitást sarcolnák. Szól arról a kormányzó pártról, aminek az egyik prominense az ez ellen tüntetőket büdösbogárnak nevezi, majd a miniszterelnök őt találja a legalkalmasabbnak, hogy velük konzultáljon. És szól arról az államról, ami úgy akar újabb adókat kivetni, hogy azt eddig is az egészségügy vagy az oktatás fejlesztése helyett a profi foci (szóval még csak nem is a lakossági testmozgás) ésszerűtlen mértékű fejlesztésére fordította - és most már azt sem szégyelli, hogy az adóforintjaink egy olyan ember keze alá kerülnek, akit korrupció miatt már az USA-ból is kitiltottak, de ennek itthon annyi következménye sincs, hogy még az ellene folyó látszatvizsgálatot is saját magával végeztetik.
És természetesen még mindig nincs semmi biztosíték arra, hogy a netadót nem fogják bevezetni az eredeti tervek szerint, 150 Ft/GB áron, az amúgy is ujjból szopott 700 forintos plafon teljes elfelejtésével (nem mintha itt az összeg lenne a kérdés.) Hiszen már megint jönnek a legendák a szolgáltatók által fölhalmozott gigantikus extraprofitokról, a netadó nem így és nem most (szóval máshogy és máskor) történő bevezetéséről. Illetve tervbe került egy konzultáció a teljesen szalonképtelen Deutsch Tamással - olyasvalamiről, amit állítólag visszavontak. És bár "az internet ellen tüntető" (by MTVA) főszervező: Gulyás Balázs elutasít erről bárminemű konzultációt, tudjuk: ők a Fideszben saját magukkal bármit remekül meg tudnak beszélni, és természetesen a másikok a hibásak, akik nem olyan nyitottak a konstruktív párbeszédre (=szolgalelkű bólogatásra), mint ők.
kép: Index
De hogy Orbán Viktor egy pillanatra meghátrált, az tagadhatatlan. Régebben kosárlabdáztam: nem voltam túl sikeres, nem tudtam zsákolni, sőt a gyűrűt se mindig találtam el. (A palánk azért többnyire megvolt.) Viszont ha valaki elé odaálltam, máris nem tudta tovább vinni a labdát. Nem egy nagy siker, de legalább egy ponton már nem úgy folytatódik a játék, ahogy azt az ellenfél elképzeli. A kormányzat még sosem adta jelét ennyire világosan, hogy - minden általa sugározott képpel ellentétben - nem mindenható. És hogy minden politikai túlhatalom ellenére, a teljes jogalkotás és a fegyveres szervek kézben tartása mellett is van az a pillanat, amikor ő is megtorpan. Halandó, mulandó, akár még leváltható is, bárhogy csűri-csavarja a saját alaptörvénye nyomán meghozott törvényeit.
Éppen ezért a pénteki, jóval szűkebb tüntetést sem győzelmi bulinak kellett volna szervezni, és nem úgy zárni, hogy köszönjük a részvételt, és ha újra szükséges lesz, majd megint kijövünk. Mert most is szükséges, állandóan szükséges. Most is rengeteg ügy van, amiért utcára lehetne, kellene menni - talán még fontosabbak is, mint az internetadó. Hiszen ettől lehet, hogy másfél évtizedet fiatalodnánk, viszont itt Budapesten még 1998-ban is jobb élet volt, mint most egy zsákfaluban vagy egy cigánytelepen. Vagy itt a nyugdíj-megtakarítások bezsebelése, az állandóan krízishelyzetben lévő egészségügy és oktatás, no és az intézményesített állami korrupció, aminek a mostani NAV-os sztori csak egy sokadik állomása - természetesen szintén következmények nélkül. Ez nem győzelem, mint ahogy azt a színpadon kommunikálták. Csupán a csata megnyerése, vagy még annyi se. De mindenképpen nagyobb, már-már elsöprő rész-siker, mint amit eddig ellenzéki szerveződések a Zelmúltnégyévben el sikerült érnie. Erre pedig valóban büszkék lehetünk, de ez még messze nem ok az elégedettségre.
Apropó: vasárnapra megint szerveződik valami ez ügyben, tessék nézni a Fácsét.
"Es ist nicht deine Schuld, dass die Welt ist, wie sie ist - es wär nur deine Schuld, wenn sie so bleibt."
"Nem a te hibád, hogy a világ olyan, amilyen - csak az a te hibád, ha ilyen is marad."
