Mikor? Melyiket?

A november 23-i, Budapest 11. választókerületében tartott időközi országgyűlési választáson Horváth Imre, a Magyar Szocialista Párt jelöltje győzött. Ebben a hírben látszólag semmi extra nincs: volt egy választás, amit az egyik párt és az egyik jelölt megnyert. Néha ez nyer, néha az, az élet pedig megy tovább. De itt ennél jóval többről van szó.

I. Előzmények

A Fidesz kommentárja szerint semmi nem változott, hiszen ez a terület: Újpest és Észak-Angyalföld mindig is baloldalinak számított. Igaz, ez az országgyűlési körzet a 2013-as átrajzolással jött létre, a korábbi nyugat-újpesti 5-ösből, kelet-újpesti és nyugat-palotai 6-osból és az angyalföldi 20-asból. A régi 6-osban már emberemlékezet - azaz 1994 - óta,  mindig Kiss Péter nyert (kivéve 2010-ben), a régi 5-ösben az első Gyurcsány-kormány munkaügyi minisztere, az azóta a DK-ba igazolt Csizmár Gábor (kivéve 2010-ben), a 20-as pedig egyike volt azon két körzetnek, ahol az MSZP mindig megverte a Fideszt - még 2010-ben is! Szóval korábban stabil balos körzetként volt elkönyvelve, egészen amíg 2010-ben ez a kategória megszűnt létezni. Egyetlen ciklusnyi kihagyás után 2014-ben pedig Kiss Péter - aki nem csak helyben volt közkedvelt, hanem országos politikusként minden baloldali kormányban volt miniszter, sőt egyszer még a miniszterelnökségig is majdnem eljutott - ismét piros szegfűbe borította Újpestet.

Azonban önkormányzati szinten az MSZP-nek hiába volt több cikluson át többsége a közgyűlésben, polgármestert soha nem adott a kerületnek. Ezt a tisztséget 1990-től húsz éven át az SZDSZ-ben kezdő, aztán függetlenné váló, hol a Fidesszel, hol nélküle nyerő Derce Tamás viselte. 2010-ben meg az MSZP-s Trippon Norbert alig ezer szavazattal maradt alul a fideszes Wintermantel Zsolttal szemben, 2014-ben pedig annál is jóval többel. Tehát nem igaz Újpestre, hogy ha a szocialisták egy széklábat indítanak el, az akkor is bármit megnyerne. És bár a 2014-es országgyűlési választásokon az Összefogás/Kormányváltás az egyéni mellett listás választást is hozta, nyilvánvaló volt, hogy ehhez Kiss Péter személye rengeteget adott hozzá - mondhatni nem is az MSZP nyert, hanem Kiss Péter. Az ő elhalálozása után pedig már egyáltalán nem volt biztos a baloldali győzelem, amit az októberi önkormányzati választások is igazoltak. Eszerint csupán hat hét elég volt hozzá, hogy egy százezres lakosságú (egy magyarországi nagyváros, kb. Székesfehérvár méretű) kerület politikai földrajza átrajzolódjon.

Horváth Imre sem volt az a tipikus jelölt, akire bárki biztos győzelmet épített volna. Az önkormányzati körzetét kétszer is egyedüli nemfideszesként megnyerő, de az országos politikában ismeretlen, aranyos, kedves öregúr, aki ráadásul a plakátokon is pont úgy néz ki, mint fideszes ellenfele, Hollósi Antal Gábor. Utóbbi ráadásul egyszer már nyert itt, de egyébként is az újpesti kórház igazgatója, szóval helyben is ismertebb. Ám az ismeretlenség annyiban előny is, hogy negatív kampányelemként csak annyit sikerült Horváth Imre ellen fölhozni, hogy határőr korában részt vett egy Szovjetunió-beli továbbképzésen (akkoriban Oxfordba még nem volt olyan könnyű kijutni), amit a szervezetileg a KGB alá tartozó szovjet határőrök tartottak. Ebből a Magyar Nemzet rögtön kihozta, hogy Horváth Imre KGB-kiképzést kapott - de tekintve, hogy miniszterelnökünk legújabb legjobb barátja a KGB-alezredességig vivő Vlagyimir Putyin, ráadásul a Jobbiknak is van egy KáGéBélája, ezt a szálat a jobboldal se nagyon akarta továbbvinni. Meg ugye nem is lett volna hova.

II. A számok

Itt látható táblázatban Újpest összes idei választási eredménye. Újpest a főváros IV. kerülete, és nagyjából teljesen lefedi a budapesti 11. választókerület, azzal a különbséggel, hogy a 11.vk.-hoz hozátartozik a XIII. kerület (Angyalföld) északi karéja is, ám néhány újpesti szavazókör viszont a szomszédos XV. kerületet lefedő 12. vk.-hoz tartozik. Tehát ezek a számok és százalékok egymással nem teljesen összehasonlíthatóak, de jobb híján - például mert a legutóbbi időközi választás eredményei nem érhetőek el szavazókörökre lebontva - nincs más mód. Áprilisban a 11. vk. 76.701 választópolgárából 9959, azaz kb. 13% lakott az angyalföldi részen, míg az önkormányzati választáson szavazni jogosult 81.259 újpesti 15,2 százaléka, azaz 12.351 fő nem szavazhatott múlt vasárnap. 

Mitől is tudott Horváth Imre mégis több mint tizenháromezer szavazatot szerezni, Fideszes vetélytársa: Hollósi Antal Gábor alig nyolcezrével szemben? Ha azt vesszük, hogy októberben Trippon Norbert polgármester-jelölt tizenkétezer szavazatot kapott, úgy kijelenthetjük: az MSZP lényegében megőrizte hat héttel ezelőtti szavazóit, miközben a Fidesz elvesztette azon tizennyolcezer több mint felét. Igaz, ennek a csökkenésnek egy része betudható az eleve alacsonyabb részvételnek is, és az MSZP szavazóinak kb. öt és fél százalékos növekedése ezért jelent a százalékpontoknál kb. negyven százalékos emelkedést. (Szóval az a 15%, amivel az MSZP növelte a támogatottságát, az októberi 35%-nak kb, a negyven százaléka. Százalék százaléka. Kicsit bonyolult, de szemléletesebb, mintha 1,05-ös meg 1,41-es szorzókról írnánk.) Az meg külön figyelemre méltó, hogy míg Kiss Péter 20 ezer kapott szavazattal és 40 százalékponttal nyerte meg az április 6-i választást, addig Horváth Imrének hétezer szavazattal kevesebb is elég volt ahhoz, hogy tíz százalékponttal még nagy elődjét is megelőzze. Tehát nem valami, célvonalnál kiizzadott, épphogy elért győzelemről van szó, hanem a szavazatok több mint felének megszerzéséről. Ha még kétfordulós rendszerben élnénk, most a második elmaradna. Ez azért nem semmi.

III. Lehetséges magyarázatok

Kétségtelen az elmúlt hetekben éleződő ellenzéki hangulat és az azt kiváltó kormányzati tervek hatása. Vége lett a választásoknak, elmúltak az ünnepek, jött a netadó, a szociális juttatások további szűkítése, ráadásul a megmaradt manyupok megszüntertéséről még szó sem volt. Ezek az események nem csak az ellenzéki dúvadot ébresztették fol, hanem egyáltalán segítettek lerombolni a hallgatás spirálját, azaz kiderült: nem is olyan ciki a kormánnyal szembemenni, vele tartani viszont már egyre inkább az. Ha ezt a választást most a Fidesz nyerte volna, az az elmúlt egy hónapban elindult ellenzéki mozgolódásokat egy az egyben hazavágja. Orbán Viktor személyesen mondta volna be, hogy a tüntetések csak egy törpe kisebbség mocorgásai, a lakosság természetesen továbbra is kitart a kormány mellett. Ám ellenkezőleg: éppen az ellenzéki építkezés kapott most egy még nagyobb lendületet. Tehát akik most a színpadon elmúlhuszonötéveznek, most azok is megköszönhetik az MSZP-nek, hogy megmentette a magyar demokratikus ellenzéket.

És persze azt se felejtsük el, hogy még mindig az MSZP a legerősebb és legnagyobb demokratikus ellenzéki párt, ami rendelkezik szervezettel, infrastruktúrával, aktivista-hálózattal és még némi beágyazottsággal is, amik szűkös anyagi források és minimumra vett kampány mellett is megteszik hatásukat. A DK és, az Együtt és a PM, bár nem támogatták Horváth Imrét, de nem indítottak saját jelöltet. A kereszttáblán pedig jól látható, hogy az ő választóik is minden gond nélkül leszavaztak az MSZP emberére. (Igaz, egyedül a májusi EP-választáson indultak el ezek a pártok egymás ellen, de ezek számait összeadva nagyjából megkapjuk az őszi választások baloldali szavazatait - lásd a táblázatban.) Persze igencsak valószínűtlen, hogy egy mostani külön indulásnál is a májusi adatokkal számolhatnánk, hiszen a három kispárt országos támogatottsága azóta nagyot zuhant, az Együtt-PM szövetség már föl is bomlott. Így az is kérdés, hogy egy közös kampányba mennyit tudtak volna beleadni? Főleg úgy, hogy nem az ő emberük indult, tehát nekik semmi közvetlen érdekük nem fűződött ahhoz, hogy erőforrást fordítsanak Horváth Imre győzelmére. Szóval a kihátrálásuknak a KGB-s ügy inkább jól jövő ürügye volt, mint valódi oka. Legalább Gréczy Zsolt takarított volna meg magának egy kis narcisztikus önünneplést, de ez a lényegen szerencsére nem változtat. (Sőt: úgy néz ki: Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon távolmaradása csak javította Horváth Imre esélyeit.)

kép: mszp.hu

IV. Jobbik + LMP

Más feltételezések szerint Újpest egy fordított Ózd lett, ahol most a jobbikosok szavaztak volna át az MSZP-re. Az tény, hogy a korábbi futballcsillag, Urbán Flórián (aki a belga első osztályban is éveket töltött, de ott nem sok ragadhatott rá szellemileg, mivel itthon a tévészékház ostromlói között láthattuk viszont) nem hozta a hozzá fűzött reményeket. De a Jobbik szavazói azért nem lettek hűtlenek, a párt hozta a tíz százalék körüli országos és helyi átlagot. Inkább az önkormányzati választásokon elért 5,4% veti föl az átszavazás gyanúját, és a számok alapján is inkább az Fideszre, mint az MSZP-re. Ehhez képest a Jobbik a tíz százalékos részvétel-csökkenés ellenére húsz százalékkal (1876-ról 2254-re) tudta növelni saját szavazóinak számát, amiben viszont már valóban lehetett szerepe Urbán Flórián személyes varázsának is.

Az LMP szavazatainak és százalékainak alakulása érdekes párhuzamosságot mutat a Jobbikéival. (Abszolút számokban: nagy csökkenés, kisebb csökkenés, még kisebb visszakapaszkodás - százalékokban pedig kis csökkenés, nagy csökkenés, aztán ugyanaz.) Valószínűleg itt is hasonló motivációk működnek, hiszen a Lehetmás szavazói is szkeptikusak mindkét nagypárttal szemben, de legtöbbjüknek azért megvan közülük is a "kisebbik rossz" alapú preferenciája. Alighanem szavazási és átszavazási hajlandóságuk is hasonlóan alakul, ám bővebb információk híján ezt a gondolatmenetet nem túl biztonságos folytatni.

V. Utóélet + Hogyan tovább?

A Fidesz tehát magyarázhatja, hogy igazából semmi különleges nem történt, sőt fényes győzelmet arattak, hiszen megőrizték az áprilisi nagy sikerű választás eredményét - ám ezzel csak önmagukat csapják be. Hiszen most beigazolódott, hogy mégsem a Fidesz fújja a passzátszelet és még a házibarkácsban kialakított választási rendszerben sem lehet mindenre abszolút ráhatással. "A kétharmad lebontható" - mondta Tóbiás József, és a közmédia híradója is ezt a mondatát emelte ki. Csak amit az MSZP elnöke bátorításnak szánt, azt a kormányoldal önigazolásként közli, miszerint minálunk a demokrácia teljesne rendben van és az sem igaz,hogy a kormányzat adminisztratív eszközökkel akarná bebetonozni a saját hatalmát. Mindenesetre most már az ellenzék is felbátorodott, és innentől már minden választást győzelemre fog játszani.

Veszprémet is, pedig az lényegesen nehezebb terep: jól beágyazott fideszes előd (Navracsis a Fidesz Kiss Pétere, csak a jó tulajdonságok nélkül), ráadásul más körzet, másféle problémákkal és másféle hírfogyasztással, Újpestnek pont az ellentéte. Szóval a tét hiába a kormánypárti kétharmad, a baloldalnak vigyáznia kell, nehogy a túlzott önbizalom megint a padlóra küldje, mint április 6-án. Török Gábor politológus függetlenként indulása majdnem kapóra is jött, hiszen őmögé a komplett ellenzék pont beállhatott volna, és vagy megismétli a novemberi diadalt, vagy ha nem, akkor is még sokáig Újpest maradhat a legfrissebb szép emlék. Ám a Jobbik kampányhekkje sajnos gyorsabb volt, Török Gábor meg inkább kiszállt. Most meg az MSZP részéről a pont Veszprémben fölcseperedett Mesterházy Attila neve merült föl, jobboldalról meg Simicska Lajosé, bár elképzelhetetlen, ő milyen választói igényeket tudna kielégíteni. Mindenesetre ha az arcát végre nem csak a Magyar Narancs lesifotóin láthatnánk, már megérné. Minden más még a jövő zenéje. Veszprémmel foglalkozzunk akkor, amikor aktuális lesz, addig meg az újpesti tapasztalatait mindenki tegye el magának.