Ígérem, nem fogom elsütni az "Angela Mer Kell" szópoént - leginkább azért, mert én voltam az, akinek ez legelőször az eszébe jutott, olyan 2009 körül, egy azóta megszűnt blogban. Persze így referencia nélkül bármit állíthatok, például hogy én találtam föl a kereket vagy a zöld színt, de a lényeg, hogy én tudom magamról, és ez éppen elég.
Tehát Angela. Szerencsére nem igazolódott be sokak félelme, hogy az egész látogatása kimerül majd egy kis ejnye-bejnyében és buksi-simiben, amúgy meg az egész arra lesz jó, hogy a kormánypárti sajtó megmutogatja a közös fényképeket, a Merkelt messianizáló ellenzék meg majd jól hoppon marad. Persze nem kell szeretni őt se, hiszen Merkel egyben a konzervatív Kereszténydemokrata Unió (CDU) elnöke is, így a mai, magyar demokratikus ellenzék túlnyomó hányada az európai politikai szféra másik oldalán helyezkedik el. De Magyarországon ma már a fő politikai törésvonal nem a bal-jobb kategóriák mentén húzódik, mint ahogy az holmi modern, európai államokban szokás - hanem a nyugatos-keletes törésvonal mentén, mint a balkáni országok többségében. Eszerint pedig Angela Merkel egyértelműen a demokratikus nyugat egyik (ha nem A) vezető politikusa, és oldaltól függetlenül felülmúlja az egész mai magyar politikai elitet együttvéve. (A "kereszténydemokrata" és "konzervatív" szavak valós jelentéséről nem is beszélve, ami ugyebár teljesen más, mint ahogy azt itthon használják.)
"She's got the look" - az a híres nézés
Tehát Angie azért megtette, amit megkövetelt a hazánk. Igaz, csak finoman, a diplomácia nyelvén, amin ugyebár a kormányoldalon se nem beszélnek, se nem értenek. Orbán Viktor kézcsókja nem csak azért kínos, mert ez a mi civilizációnkban nem szokás, és különben is a prosztóság csimborasszója - hanem azért is, mert egyszer ezzel már megégette magát: amikor Indiában járt, Sonia Gandhival is bepróbálkozott, és ezek szerint azóta se magyarázta még el neki senki, hogy mi is volt azzal a vérciki. Az egyik legnagyobb bukta mégiscsak az volt, amikor Merkel az illiberális demokráciát nevezte annak, ami valójában: értelmezhetetlennek. Ráadásul Orbán Viktor maga ment házhoz a lópikuláért, hiszen maga kezdett az illiberalizmus dicsőítésébe, amire Merkel kancellár fölhomályostotta: amiről beszél, az nem demokrácia. Ugyanis az az államrend, amit mi itt Európában demokráciának hívunk, annak a teljes neve "liberális demokrácia". Ez az a rendszer az, ami a feudalizmust elsöprő felvilágosodásból kinőtte magát - ezért szükségszerűen magában foglalja annak ideáit, mint az emberi egyenlőséget, a mindenkire vonatkozó alapjogokat, a politikai racionalizmust (értsd: egyház és vallás kizárását a politikából), egyszóval a liberalizmust. A többi politikai nézetrendszer, mint a konzervativizmus és szocializmus, a liberalizmus hiányosságaira adott válaszokból alakultak ki, de kétségkívül ők is a felvilágosodás szülöttei. Nem így a mi káeurópai jobboldalunk, ami a huszadik századig elnyúlt feudalizmust tekinti követendő példának, annak alakjait (Tisza István, Bethlen István, Wass Albert) nemzetünk nagyjainak, és semmi köze nincs ahhoz, amit Európa földjén konzervativizmusnak hívunk. Így tehát ha valaki liberális gyökerek nélkül akar demokráciát építeni, akkor abból minden lesz, csak nem az. Mint ahogy nem az Putyin Oroszországa sem, ahova Angela Merkel eleve igyekezett, csak előtte még betért az előszobába is.
Persze ezek a finomságok jobboldalon nem jönnek át - egyrészt mert a kormányhű média ezeket ügyesen elhallgatja, másrészt meg a Fidesz célcsoportja alapból az a réteg, akiknek fogalmuk nincs sem politikáról, sem demokráciáról, sem nyugatról, sem arról, mi folyik a saját kis beszűkült világukon kívül, ezért a közmédiának és a "Magyarország jobban teljesít" kampánynak is bármit kritika nélkül elhisznek. Az ő meggyőződésük szerint az európaiság és a demokrácia zsinórmértékét Orbán Viktor adja, és ha bejelenti a szegénység csökkenését, a gazdaság növekedését, hogy ő még soha nem hazudott, vagy hogy 2+2=5, akkor az úgy is van, minden más információ pedig csakis az ellenség aknamunkája. Nekik Angela Merkel mindig "szegény kancellár asszony" marad, aki örüljön, ha "az esernyőjét viheti Orbán úrnak", és az is drága vezérünk kegye, hogy ő ide betehette a lábát.
A német közvéleményben persze Orbán Viktor csak egy balkáni kisdiktátor, a sajtó meg folyamatosan Görögországgal foglalkozik, ahol éppen egy újabb, csak éppen baloldaliként öndefiniált orbánviktor kezdi fújni a passzátszelet, és ezzel sodorja veszélybe az eurózónát és az európai gazdaságot. Ciprasz euroszkeptikus, beforduló, jólmegaszondó politikája éppen ezért nagyobb relevanciával bír, mint Orbáné. Magyarország csak egy kis leszakadó, bezárkózó vadkeleti kupleráj, ami a kutyának nem fog hiányozni, ha kikerül a civilizált világból. Hacsak a benne élőknek nem. Szeretném látni, hogy legalább ez az utóbbi így van.
