 |
| A nemzet Lajosa - forrás |
- Mi az: F-fel kezdődik, SZ-szel végződik, és tele van g*civel?
- Fidesz.
- hangzik az ősrégi vicc. Most nem is az a fura, hogy ezt a viccet egy belső ember meséli, hanem hogy nem is szánja viccnek. Csak furcsa, hogy éppen arról a figuráról van szó, akinek a herezacskójában ezek eddig laktak.
A Fideszen belül mindig is láthattunk némi belső harcot, leginkább arról: ki fogja Orbán Viktort utódlani a párt élén? Aztán Orbán Viktor mégis mindig meggondolja magát, és rájön: ez a kérdés most nem akutális, térjünk vissza rá egy évtized múlva. 2002 körül Pokorni Zoltán és Kövér László készültek nagyon a stafétára, 2007-8 körül Kósa Lajos, nemrég pedig Rogán Antal és Lázár János között zajlott a csörte. (Melyik lap is leplezte le Lázár lézerblokkolóját? Csak nem az, amelyiket Rogán már korábban bronzba öntette a kerületében?) Továbbá egy jó állampárt dinamikáját a generációk, vagyis inkább ortodoxok és reformerek közti állandó harc tartja fenn. Korábban is láttunk ilyesmit: egyszer az öregek nyernek, egyszer meg a fiatalok küldik el az öregeket kerületi polgármesternek vagy uniós biztosnak.
Ennyire viszont még soha nem csúcsosodtak ki a Fidesz magába zárt, belső konfliktusai: először az ötös számú tagkönyv tulajdonosa adott szívbemarkoló interjút arról, hogy hát mindenki ugyanazt a játékot játssza, ő csak alkalmazkodott a már meglévő szabályokhoz. Mintha nem ő lenne a magyar sajtóvilág legmocskosabb tollú írója, aki önként és dalolva elmond bárkit utolsó féregnek és pondrónak, vagy más oredenáré jelzők birtokosainak, és akinek oroszlánrésze van a magyar, de főleg a jobboldali sajtó értékelhetőségi szint alá süllyedésében. Ám Bayer Zsolt inkább bagatellizál, és saját szalonképtelenségének a sarát megpróbálja ráfröcskölni másokra is, mintha azoknak lenne bármi felelősségük az ő önkéntes lealjasulásában. A Magyar Nemzet és a Magyar Hírlap vezetőségének pedig nem akkor ébredt föl a lelkiismerete, amikor lehozták Bayer Zsolt éppen aktuális zsidózását vagy cigányozását, hanem amikor a kenyéradó gazda és a politikai megbízó cicaharcában állást kellett foglalniuk. Ők a lelkiismereti alapú le- vagy fel- vagy akárhová mondással már régen elkéstek.
Bayer, Navra, Ángyán
Navracsics Tibornak is jókor jön meg a meaculpája: miután igazságügyi miniszterként levezényelte a magyar jogállam lebontását, most észrevette, hogy őt is a kötelességét elvégzett mórként kezelik. (Az megint más kérdés, hogy egy EU-biztosi pozíciót miért kell parkolópályaként használni, de valljuk be: ezt speciel tényleg nem a Fidesz kezdte el.) Az interjút olvasva fölsejlett előttünk Ángyán József ex-államtitkár, akit az ellenzék egy része pajzsra emelt, hogy milyen jól meg meri aszondani a sajátjainak, hogy földet lopni bizony bűn. Hogy addig meg minden mást megszavazott, a világon senkit nem érdekelt, sem azok a kijelentései, miszerint földet csak heteró pároknak kéne adni. Az LMP hiába hozta-vitte magával mindenhova, végül mégis a Jobbik háza táján kötött ki, ahogy az eleve várható volt. A már emlegetett Pokorni Zoltán is mindig olyan jól tudja, merre kéne vinni az oktatás ügyét, míg pl. a trafikmutyival, a bíróságok elpolitizálódásával, vagy az - éppen az oktatás rovására történő - eszetlen stadionépítéssel láthatóan semmi baja. (Hoffmann Rózsa KLIK elleni kirohanása meg már inkább a vicc kategóriájába tartozik.) Illés Zoltán is már többször eljátszotta, hogy az ő hős ellenállására bárki örömtüzeket gyújtson.
(Apdét: Jeszenszky Mekkmester Géza is sértve érzi magát, mert Oslo-i nagykövetként senki nem kérte ki a véleményét norvég-ügyben. Pedig biztos okosakat mondott volna, mint már annyiszor.)
Illés, Pokorni, Jeszenszky
A csupa, egykoron talán szebb jövő előtt álló, de pályafutása végére többszörösen hitelét vesztett alak után pedig most itt van Lajos, az állami szintre emelt korrupció legfőbb haszonélvezője. Igen, aki az állami megbízásokat (értsd: adónkat) egyszerre tíz marokkal tette zsebre - de most hirtelen valamitől kilyukadt a pénzpumpa. Látszólag ez dörzsölt maffiózók háborúja, de valójában olyan ez, mint amikor a suliban a legjobb barinők néha örihariznak, akkor elmondják egymást mindennek, aztán megint öribari és puszi-puszi. (Sőt állítólag ma már az iskolás kislányok is használnak ilyen trágár szavakat. Van kitől tanulják.) Szóval hogy ez a szétválás mennyire tartós, most még nem látni, de sem Simicskát, sem a Fideszt nem kell félteni. Simicska már sokszorosan szedte meg magát, és a jelek szerint nem is egy buta ember. Sőt kifejezetten nagyon mókás figura, nem is tudni, miért rejtőzködött eddig ezzel a humorral? Ha a köztévé a nagy átszervezés után indít saját stand-up show-t, Lajosra feltétlen számítunk. Orbánéknál meg továbbra is ott az államkassza (hacsak a kulcsát át nem adták Simicskának), biztosan találnak mást, akinek a zsebébe azt kitalicskázhatják, és talán még vissza is forgat belőle. Csak legközelebb figyeljenek jobban oda, hogy a látszólag kölcsönös függés szálait ne engedjék ki a kezük közül.
Addig meg vigyázzunk, ne essünk az "ellenségem ellensége a barátom" csapdájába, és hogy az aktuális kormány iránti utálatunkból most hirtelen Simicska Lajosban lássuk az új szimpatikus embert. Nem az.
