Bertolt Brecht - Paul Dessau: Kurázsi mama és gyermekei
Katona József Színház, Budapest
Bemutató: 2015. január 17.
"Megvették a bátorságunkat. Én is, ha megnyikkanok, rontom az üzletet."
Azt reméltük: a XXI. században már elképzelhetetlen lesz, hogy egykoron emberek egymást származásuk, vallásuk, hovatartozásuk miatt gyilkolták - meg úgy egyáltalán bármi miatt. Ám ez olyannyira nem így lett, hogy a népirtás műfaját hajlamosak vagyunk valami modern találmányként kezelni, holott már az 1618-48 között zajló harmincéves háború is pont erről szólt: katolikusok és protestánsok egymás városait rombolták porig, természetesen a benne lakókkal együtt. Nos, ezt a világot járja Kurázsi mama ekhószekerével, benne két fiával és néma lányával. Tudvalevőleg a legjobb üzlet a háború - ez az, ami egyszerre ad nekik megélhetést és szellemi-lelki leépülést. És a háború az, amitől Kurázsi mama már nem csak egzisztenciálisan, hanem mentálisan is függ, még akkor is, amikor emiatt sorban végig kell néznie gyermekei elvesztését és saját életének megnyomorodását.
forrás: Katona József Színház
A Katona József Színház megint megcsinálta. Nem attól jön át egy darab aktualitása, hogy erőltetetten modernizálják, vagy szájba rágják a jelenkor politikai szimbólumait (mint a Radnótiban, legalábbis a trailer alapján - ott mindenesetre elég hamar levették a műsorról), hanem hogy rendesen bemutatják a kisembert, aki várja, hogy elzúgjon fölötte a történelem vihara, de addig is igyekszik magának minden córeszből a legtöbbet kikaparni. Fullajtár Andrea a Katona egyik alapköve, mégis talán ez az egyik első igazi főszerepe - és a lehető legjobb választás. Hiába tűnhet első ránézésre kicsit túl fiatalnak, szikár alakjával és nyers stílusa az első pillanattól végletekig hitelessé teszi a karaktert. Méltó utóda Kiss Manyinak, Psota Irénnek, Törőcsik Marinak, Margitai Áginak. És persze a többiek is remekül nyújtják a karakterüket, akik közül mindenkit föl lehetne sorolni, így csak az ízelítő kedvéért néhány név: Fekete Ernő, Mészáros Béla, Dankó István, Rajkai Zoltán, Keresztes Tamás, valamint a szótlanul is emlékezeteset nyújtó Pálos Hanna. Zsámbéki Gábor rendezése modern, mégis közérthető, a díszlet minimalista, mégis kreatív. A fordítás az eredeti, Nemes Nagy Ágnes-féle változat, minden flancolás vagy bűvészkedés nélkül. ("Csak az írás" - ahogy az jó protestánshoz illik.) Sőt amikor a szereplők a színpad elejére jönnek és a közönség felé fordulva beszélnek, az kicsit visszahozza a harmincas-negyvenes évek német színpadát, amire ez a darab eredetileg készült. A rendezés tehát nem csak hű a darab gyökereihez, de követhető (még akkor is, ha a színészek többsége egyszerre több szerepben is látható), és nem akar többet belepasszírozni, mint amennyi a darabban eleve benne van. Mert az önmagában is szívbe markoló, gondolatébresztő, és elég ahhoz, hogy megfelelően befogadjuk és vonatkoztassuk saját világunkra.
Brecht nem véletlenül a második világégés kitörésekor öntötte drámába a háborúnak az emberi lelket észrevétlenül is maga alá temető mivoltát - de aktualitása békeidőben is félelmetes, aminek Paul Dessau vészjósló dalai is megadják a hangsúlyt. Mert hiába nincs kedvünk énekelni, az ágyútüzet és a dobpergést el kell nyomni valamivel - ha mással nem, akkor korgó gyomorral és a fájdalom csendes kiordításával. A Katona művészei ezt a feladatot megint első osztályúan abszolválták. Ismét bebizonyosodott: ha az ember beül a Katonába, más emberként jön ki onnan. Ismét csak köszönet az élményért.
