Schiffer András azt kérte számon az MSZP-n, hogy a most vasárnapi, veszprémi időközi választáson miért olyan jelöltet támogat, akinek a politikájával ő maga sem ért egyet? Kicsit szomorú, hogy ezt a rendszerváltás után negyedszázaddal még el kell magyarázni, főleg egy parlamenti párt elnökének, de akkor foglaljuk össze a demokratikus politizálás egyik alapvető játékszabályát: igen, van olyan, hogy alapvetően külön politikai nézetű pártok és politikusok egy közös cél érdekében együttműködnek. "Egy közös cél.." A második Orbán-kormány előtt talán nem is tudtuk, hogy ilyen is lehet. De 2010-ben lényegében készen kaptuk a közös igényt: a Fidesz leváltása és a demokrácia helyreállítása. Ez pedig az az alapvetés, amiért minden demokratikus pártnak és politikusnak együtt kéne dolgoznia. Nem kell egymást szeretni, sőt egymással mindenben egyetérteni sem, hiszen ezért vannak külön pártok. Szomorú is, hogy a demokratikus értékrend elfogadása ma már elég egy összefogáshoz, és nem ez az a minimum, amit kormányoldal és ellenzék magától értetődően elfogad. De ha már ezt dobta nekünk a gép, akkor ebből kell a maximumot kihozni.
Kész Zoltánnal, a demokratikus ellenzéki pártok által támogatott, független jelölttel sem kell mindenben egyetérteni. Mint ahogy az őt támogató pártok között is nagy különbségek húzódnak, úgy Kész Zoltánnak is bizonyára megvannak a saját véleményei. A támogató pártok azonban úgy látták, hogy mégis ő, a veszprémi ellenzéki tüntetések főszervezője az, aki a fenti, átfogó közös célt - és persze veszprémiek és környékbeliek érdekét - a leghatékonyabban képviselni tudná. Schiffer András tehát elfelejtette (ha egyáltalán tudta valaha) a demokratikus együttműködés két alapvető szabályát: 1. demokratikus pártok között az együttműködés lehetőségét - adott ügytől függően - mindig fenn kell tartani, 2. antidemokratikus erőkkel viszont semmim szín alatt nem, például nácikkal. Az LMP legújabb javaslata, miszerint nagy, közös ellenzéki jelölt kell, a Jobbik bevonásával, egyszerűen nonszensz. Az meg, hogy enélkül meg gyakorlatilag a többiekkel semmiben nem akarnak együttműködni, egyértelműen a Fidesz malmára hajtja a vizet.
Kész Zoltán. fotó: népszava.hu
Természetesen minden pártnak van joga indulni és jelöltet állítani, ha összejön a szükséges számú aláírás. De a felnőtt politikához nem csak önmagunk képviselete, hanem a következmények előzetes felmérése és azokkal az utólagos szembenézés is hozzátartozik. Márpedig a veszprémi választás tétje több, mint hogy a parlament összetétele fél százalékban hogyan fog alakulni. Sőt igazából még csak a Fidesz kétharmada sem olyan lényeges kérdés, hiszen amit akartak, már átvitték, és most már annyira ők tartják kezükben az egész államszervezetet, hogy akár a Parlament nélkül is azt visznek át, amit akarnak. (Vagy hoznak egy új törvényt, hogy az Országgyűlés legyen 201 fős, a plusz két tagot meg majd kinevezik ők. Nem egy nagy kunszt megoldani.) Az igazi tét az, hogy ki tudja felmutatni ott és akkor a köz támogatását? A korábban stabil balos Újpest novemberi ellenzéki sikerét nyilván nem sikerül megismételni, de Veszprém meg bármennyire is stabil jobbos, az ellenzéknek csak az első hely az egyetlen elfogadható alternatíva a 2018-as országos győzelem realitásként való eladásához. Egy "majdnem meglett" egyenlő a hajra kenhető pomádéval. A Fidesz viszont több szempontból is előnyösebb helyzetből indul, a falusias környezet demográfiai-politikai összetétele pedig össze nem vethető az újpesti paneldzsungelével. (És nem mindegy ám az sem, hogy tanya a Bakonyban, vagy banya a takonyban - ha már így errefelé járunk.)
Schiffer Andrásnak viszont ez a "nácim nélkül soha" alapállás láthatóan fontosabb a Fidesz legyőzésénél. Ideológialag valahol meg lehet magyarázni, hogy az LMP nem bal-jobb mentén osztja föl a politikai palettát, hanem a rendszerpártok és a rendszerkritikus pártok halmaza szerint. Ebben a felosztásban pedig egyik oldalra kerül a Fidesz és az MSZP, másik oldalra bizony az LMP és a Jobbik. És talán ma már az is elondható - főleg a Lehetmás és a 4K! összeborulása után - hogy az LMP egyre határozottabban tolódik ki a balszélre, és mint tudjuk: a szélsőségek összeérnek. Na jó, az LMP ideológiájában elég nehéz fogást találni, tekintve, hogy ami nem létezik, arról véleményt mondani is lehetetlen. Mindenesetre ha Schiffer András hetven évvel ezelőtt is azokkal spacírolt volna a Duna-parton, mint akikkel mostanában szokott, akkor a mosolya nem lett volna ennyire őszinte.
De ez legyen majd az LMP és a Jobbik dolga dolga. Meg az is, hogy Schiffer ezzel az álcivilezéssel már megint kihez akar hasonlítani? Ám most hétvégén Kész-akaró, vigyázó szemünket Veszprémre vetjük. Ott fog eldőlni, hogy érdemes-e ebben az országban élni. Én azért még szeretnék.
