A múlt hétvége egészen jól alakult: pont egy napra esett húsvét szombat, széder este és április négy, ráadásul az MTK is győzött. Ehhez képest ezen a hétvégén döntetlent játszott a tök utolsó Dunaújvárossal, a Fradi beelőzte a tabellán, Tapolcán meg a Jobbik jelöltje nyerte az időközi ogy-választást. Nagyjából ennyi történt az elmúlt másfél hétben, és egyik esemény sem érdemel nagyobb körítést.
Abban igaza van sokaknak: alaposan meg kell vizsgálni, hogy mi vezetett a Jobbik sikeréhez, illetve mi vezetett volna sikerre a Jobbikkal szemben? Ám ebből még nem tudjuk meg, mi lenne az aduász a 2018-as győzelemre, hiszen más körzetben ugyanez nem feltétlen működött volna. A Jobbik állítólag helyi ügyek felkarolásával győzte meg a választókat - ám két hónappal korábban, Veszprémben Kész Zoltán fő jelszava a kétharmad lebontása volt, és neki ez jött be. Érthető, hogy az MSZP-nek nem volt oka egy hirtelen stratégiaváltásra, ha ez egyszer (sőt Újpesttel együtt már kétszer) már sikeresnek bizonyult. A Fidesznek meg korábban sem volt más, mint az erőpolitika és Orbán Viktor személyes varázsa, szóval ennél többet ha akart se tudott volna bevetni. Az is örök vita tárgya, hogy egy országgyűlési választáson, még ha időközi is, a helyi kampány vagy a helyi ügyek mennyit nyomnak a latban - szóval minden elemzés és okoskodás a tapolcai választásról csak az utólagos jólmegaszondások tömegét növelheti. (Ez is.)
Az is igaz, hogy a Jobbikkal szemben nem elég a nácizás, az viszont igenis kétségbe ejtő, hogy a magyar választók tetemes részének a nyíltszíni nácizmus nem elég ok arra, hogy egy ilyen párttól és annak embereitől kapásból elforduljanak. Még akkor is, ha a jobbikos szavazók túlnyomó része nem is rasszista (vagy nem jobban, mint a nagy átlag), és igazából leszarja, hogy Magyarország területe éppen hány ezer négyzetkilométer. De akkor is szomorú, hogy ha a szaftos cigányozások holokauszt-emlékműbe csulázások és zsidók összeírása egyre kevesebb választópolgárnak kizáró ok, hogy az ezt képviselő(ket befogadó és nekik teret adó) pártra és jelöltjeire szavazzon. Főleg úgy, hogy míg legalább anno az NSDAP-hoz rengeteg komoly szakember is csatlakozott, addig a Jobbik még egy épkézláb szakpolitikust sem tud felmutatni, ehelyett csupán bűnbakkeresésből, revizionista nosztalgiából és rövid, tömör, érthető(nek tűnő) jelszavakból építkezik. És persze abból, hogy ők még nem voltak hatalmon, szóval ha oda kerülnek, majd biztos nem fognak lopni. Bár abban az országban, ahol a Fideszt kétszer is megválasztották, ráadásul ekkora arányban, nincs is mit csodálkozni a lakosság alacsony politikai tudatosságán és demokráciához való, nemlétező viszonyán. Ebben az állítólag világszínvonalú magyar közoktatásban valami nagyon elromlott, vagy tán nem is volt meg soha.
Azon érdemes-érdekes agyalni, hogy a következő három évben a Jobbik vajon meddig képes följönni, az MSZP visszakapaszkodni, a Fidesz magát leharcolni, valamint lesz-e háromesélyes választás 2018-ban? De ha lesz is, akkor sem Tapolca miatt. Az előző két időközi választáson a Jobbik megmaradt a maga tíz százalékánál, és bár meglepetés, hogy az első egyéni győzelme nem a hagyományos bázisának számító Észak-Magyarországon következett be, de ettől még nem kell nagyon számolni egy elsöprő Jobbik-győzelemmel. A demokratikus ellenzék ellenfele továbbra is a Fidesz. Hacsak nem a Fidesz veszi be maga mellé a Jobbikot koalíciós partnernek, de ezt a vonalat majd folytatjuk, ha aktualitást nyer.
