Azt már elegen kivesézték, hogy az Új Színház közös Radnóti-Wass estje (nekem is kínos ezt a két nevet egymás mellett leírni) mitől is velejéig ízléstelen. Nem csak mert az egyiket pusztán a származása miatt üldözték, a másikat meg bizonyos háborús bűnök elkövetéséért, és mert végig azt az oldalt szolgálta, ami az egyiket üldözte - hanem mert kettejük irodalmi tevékenysége össze nem vethető egymással. Mondhatnánk azt, hogy az egyik költő volt, a másik író, szóval már csak ezért is fura kettejük verseiből közös estet rendezni. De nem mondhatjuk, mert az egyik valóban költő volt, a másik viszont nem volt író. Erre pedig nem más világít rá, mint az ő nagyságát hirdető tévéfilm, amiben először Barta Zsolt Rékasi Károly követeli szorulásos fejjel az ő hegyeinek a visszaadását, miközben sok érdekes adalékot megtudhatunk Wass Albertről is. Például:

- Nem volt ő író, csak huszadvonalbeli ahisztokhata, aki a birtokai jövedelméből és parasztjai (jobbágyai) munkájából élt, közben unalmában írogatott. (18:30)

- Az erdélyi magyar írótársadalom sem tekintette őt sajátjának. Amikor ő rendezett írótalálkozót a saját birtokán, arra is csak páran mentek el, de őt máshová senki nem hívta. (24:30)

- A film a katonai múltját igen nagy vonalakban intézi el (37:30-40:00 - ez barátok között is csak két és fél perc), az ellene indított háborús pert meg elintézi azzal (43:30-46:30 - szintén csak három perc), hogy ő volt a háború fő áldozata, aki eleve csak kényszerből harcolt mindvégig a nyilas rezsim oldalán.

- Azt is megtudjuk, hogy külföldre távozása után azt a szégyent és megaláztatást kellett elviselnie, hogy dolgozzon és abból éljen meg. Bohzasztó. Hallatlan. (51:50)

- Hogy évtizedeken keresztül ontotta a könyveket, amik mégsem kellettek a kutyának se, minden bizonnyal csak a gonosz háttérhatalom műve, és nem azé, hogy tényleg nem kellettek a kutyának se. (1:07:50)

- Mindezek ellenére még mindig nem Wass Alberttal van a nagy baj, hanem sokkal inkább a rajongóival, akik Wass Albertet csupán a saját nézeteik és eszméik hirdetésére használják ürügyül. (1:37:40)

Tanulságos.

UI: Alig várom már a kérdést, hogy én személy szerint olvastam-e már bármit Wass Alberttől, ám erre direkt nem válaszolok. Ugyanis hogy én olvastam-e, és hogy nekem mennyire tetszett, nem bizonyíték az ő írói nagyságára, legfeljebb az én szubjektív véleményemre. Sokkal inkább jelzésértékű, hogy ő soha nem tartozott a magyar irodalom alapvetései közé, és nem az erdélyisége vagy magyarsága vagy mi miatt, hiszen például Tamási Áront az államszocializmusban is elismerték. Ja és ő írni is tudott, nagyon szépen. (Miért van az, hogy a nagy Erdély-mániások Wasst nyomják, Tamásit meg teljesen elfelejtették? Csak nem mert Tamási Áron soha nem volt sem a Horthy-, sem a Szálasi-rendszer kiszolgálója, ellenben a háború utáni rövid demokráciában vállalt politikai és szellemi szerepet? Talán ez összefügg azzal is, hogy a Wass-mániás irodalmárok politikai szerepvállalása is igencsak egy szűk és körülhatárolható keresztmetszeten mozog - magyarul Wass történelmi és irodalmi rehabilitációja mögött csupán színtiszta politikai szándék áll, függetlenül bármilyen irodalmi értékeléstől.)