Orbán Viktor tusványosi beszédében valóban nem hangzott el semmi új. Az is már elég régi rögeszméje, hogy a baloldaliak nem magyarok. Konkrétan a 2002-es, Kossuth téri „kétmilliós” reichsparteitag óta zeng a fülünkben, hogy „mindenki hozzon magával „a haza nem lehet ellenzékben”. Mármint ha esetleg a Fidesz el is vesztené a választást, és esetleg az MSZP megnyerné azt, akkor is mindenki nyugodjon meg: akkor is a Fideszé az örök legitimitás, mert ők – és szavazóik – a „haza”. Persze efféle diskurzusok korábban is keringtek a magyar politikai közbeszédben, de csak a szélsőjobboldali MIÉP környékén, aminek a táborát a Fidesz ebben a kampányban sikeresen föl is szívta (majd később kinevelte belőle a Jobbikot). Idősebbek emlékezhetnek arra is: ez volt az a kampány, amikor a Fidesz egy nemzeti jelképet: a kokárdát nevezte ki saját pártjelvényének. Ekkor szakadt ketté az ország kokárdásokra és kokárdátlanokra, jobbakra és rosszabbakra, magyarokra és baloldaliakra.
A szeretet ereje. Orbán Viktor a Kossuth téren, 2002-ben.
Ez a vonal jelent meg később, éppen egy évtizede, szintén Tusványoson, amikor Orbán Viktor arról beszélt, hogy a baloldal genetikai okokból "amikor csak teheti, ráront saját nemzetére". Hogy mik ezek a genetikai okok, azóta sem kerültek kifejtésre, ám Kun Béla és Rákosi Mátyás genetikájának a forszírozása megadja az útmutatást az arra fogékony választópolgárnak. (Meg egyáltalán: ha a baloldal nem magyar, sőt nem is szereti a magyarokat önkéntelenül fölmerül a kérdés, hogy akkor meg mi? A válaszra szintén nem kell sokat várni. Isten hozott a húszas években.)
Ám a kettő között történt még valami: a 2004. december 5-i népszavazás, a kettős állampolgárságról (és a kórház-privatizációról, de ez most mellékes). A baloldal kampányáról sok mindent el lehet mondani, de hogy az MSZP azért szavaztatott nemmel a határon túliaknak adandó magyar állampolgárságra, mert megtagadta volna a határon túli magyarságot, ez egyszerűen nem igaz. Éppen a Fidesz állította: a kettős állampolgárság megszavazására azért van szükség, mert a magyar állam ezzel ismerné el a határon túli magyarok magyarságát (amit sem azelőtt, sem azóta senki meg nem kérdőjelezett). Ergo a baloldal nyilván azért akar nemmel szavazni, mert megtagadja a magyar testvéreinket. Ez volt a jobboldal sajátos és hatásos magyarázata a baloldal kampányáról, ám a valóságban erről szó sem volt.
Csupán csak arról, hogy az állampolgárság egy közjogi kategória, nem gesztuspolitikai eszköz. Meg valóban kérdés volt, hogy ez milyen határokon átívelő mozgásokat fog elindítani – ez jött le a sebtében összecsapott, valóban pocsék kampányban úgy, hogy az MSZP 23 millió románnal riogat. A népnemzeti giccsel szemben kellett valami ütős, frappáns válasz, és hát ez jött ki belőle. Azóta is szégyelli az MSZP rendesen, mert van mit. A Fidesz a 2004-es esztendőt pedig azóta is folyamatosan hivatkozási pontként kezeli.
Részlet Orbán Viktor híressé vált tusványosi fotójából,
rajta vaktérképen jelölve a leendő szögesdrót-kerítés vonala.
Ez a „nem szeretik a magyarokat” diskurzus is lényegében ennek a retorikának az eleme. A menekültek és bevándorlók nem jók a magyaroknak – tehát ha az MSZP nem akarja őket Betyársereggel kiűzetni az országból, az azért van, mert a baloldaliak a magyaroknál jobban szeretik a mindenféle szedett-vedett népeket. A jobboldali sajtóban és virtuális térben gyakran előkerül az a szembeállítás is, hogy 2004-ben a határon túliak beáramlásával riogatott, most meg a bevándorlókat a keblére ölelné. Ám ez a szembeállítás is igen torz – legfeljebb akkor lenne mérvadó, ha azt vizsgálnánk meg: amikor a határon túli magyaroknak kellett háború és/vagy üldöztetés ellen menekülniük, akkor mi volt a helyzet? És láss csodát: a ’89-es erdélyi és a ’92-es délvidéki menekültek befogadásáról, bár nem baloldali kormány alatt történt, közmegegyezés uralkodott. Sőt a délszláv háború alatt Magyarország nem csak magyarokat fogadott be. Akkor a magyar határtól pár kilométerre folyt a népirtás, és ha nem is tudta mindenki pontosan, mi is történik odaát, az azért világos volt: a borzalmak elől nekünk is menedéket kell nyújtanunk. És akkoriban, ha bárki is annak adott volna hangot, hogy árammal-pengével ellátott kerítést kell a horvát (vagy bármelyik) határra húzni, a menekültek távoltartása céljából, akkor azzal az illető ki is írta volna magát a civilizált emberek névsorából.
Jelzem: ma is.
