Aki kutyakakiba lép, az ne csodálkozzon, ha nem engedik be rendes helyre – akkor se, ha nem direkt volt, és még az illető maga se vette észre. Márpedig sajnos a széljobberkedés nem olyan kaki, amit egy egyszerű cipőkefével el lehetne tüntetni, főleg ha az ember olyan helyen készül fellépni, ahol erre különös szenzor működik – például egy zsinagógában. (De szép lenne, ha ilyen szenzorokért nem kéne a budapesti Dohány utcáig menni, hanem komplett magyar társadalomban fellelhető lenne, állandóan bekapcsolt állapotban.)
Bár Petrás Mária sem a Mandineren leközölt interjújában, sem a Hír TV-ben nem cáfolta, hogy szerepelt volna a Magyar Szigeten. (Az interjút egyébként a zsidó-témában minap szintén nagyot alakító Stumpf András készítette, a videóban meg különösen érdekes, hogy Petrás Mária egyetlen kérdésre sem képes egyértelmű, kerek választ adni.) Az azért szerencsésen kiderült, hogy a kárpátiás Petrás János nem a testvére. Az sajnos még nem derült ki, hogy a nyíltan antiszemita Döbrentei Kornél sem a férje, és hogy az ifj. Hegedűs Lóránt, valamint a Horthy-szobor által fémjelzett Hazatérés Templomában sem működött közre Wass Albert-emlékesten, ám itt most nem az ő megítélésükről van szó. Azt viszont lépten nyomon halljuk, hogy Petrás Mária mindenféle alaptalan támadásoknak és megaláztatásoknak volt kitéve. (Ha Petrás János valóban a művésznő testvére lenne, akkor sem lehetne emiatt elítélni. Családot nem magának választ az ember. Férjet és barátokat annál inkább.)
A Muzsikás együttesre egy rossz szavunk nem lehet, hiszen ők csak akkor mondták vissza a koncertjüket, amikor állítólag kiderült: Petrás Mária mégsem járt a Magyar Szigeten. A fentebb említett interjúban viszont a művésznő már „nem emlékszik minden fellépésére” – azaz úgy tűnik: a Muzsikás hiába lépett vissza. De akkor meg mire volt jó az a rengeteg magyarázkodás, amivel Petrás Mária fogadatlan prókátorai elárasztották a médiát? Például miért volt szükség Latorcai Csaba helyettes államtitkár félbeszakadt beszédében arra, hogy úgy adja elő a történteket, miszerint Petrás Mária csak a kultúrák együttélését akarta volna terjeszteni, és éppen a fesztivál szervezőinek valamint közönségének (értsd: zsidók) galád álnokoskodása eredményezte a nagyszerű művészeti teljesítmény meghiúsulását? Ez csak nem a jól bejáratott központi kommunikáció, miszerint a magyar kormány megtesz mindent a zsidókért: emlékévet tart, szobrot állít, múzeumot alapít, sőt még a holokausztot sem tagadja túl látványosan – ám lássátok: ezek a Káin-fajzatok már megint milyen hálátlanok?
Az ügyből természetesen nem maradhatott ki a mindenhez értő Schiffer András sem, aki ezt az alkalmat is megragadta, hogy alulmúlja minden eddigi önmagát, efféleképp:
Hát bizony, a "hipertoleránsok", a "véleményterroristák" és a "bérrettegők". Ők azok, akik tudatosan keltik a feszültséget. Akik minden cigányozásra, zsidózásra, Árpád-sávra, Magyar Gárdára, betyárseregre, félkatonai erőfitogttásra, rasszista sorozatgyilkosságra rögtön náciveszélyt kiáltanak. Ráadásul ott van a nevükben a „bér” előtag – tehát őket még csak nem is a valós aggodalom hajtja, csupán valakik bsásan megfizetik őket, csak hogy az igazmagyar ifjakat és a magyarországi közállapotokat jól lejárassák. Így tehát a bérrettegőzés röviden a „Magyarországon nincs antiszemitizmus, csak a büdös zsidók terjesztik” axióma rövidítése. Köszönjük Schiffer Andrásnak, hogy ismét tökösen kiállt az elfogaádsért.
Az interjú alapján Petrás Mária amúgy csupaszív embernek tűnik, aki legszívesebben mindenkit a keblére ölelne, és mindenhol fellépne, ahonnan azt üzenik neki: szükség van a zenéjére. Közben pedig nem vesz semmilyen más szempontot se figyelembe. Márpedig egy országos hírű művész, egy közsszereplő nem lehet ennyire érzéketlen a közéletre – főleg nem Magyarországon, ahol egyébként is seperc alatt lehet egyik vagy másik politikai skatulyába belekerülni. Készséggel elhiszem, hogy Petrás Mária nemzeti kincsünk, de akkor hadd ajánljam figyelembe egy másik nemzeti kincsünket: az eddigi egyetlen magyar, Oscar-díjas játékfilmet, Szabó István Mephisto című alkotását. Abból is az utolsó jelenetet, amikor (SPOILER!) a főhős a vakító reflektorfényben rájön, hogy miközben ő csak a művészetében akart sikeres lenni, szép lassan eladta a lelkét a politikának. Őszintén kívánjuk, hogy ha Petrás Mária ismét a reflektorfénybe kerül, az ő rádöbbenése majd kevésbé legyen fájdalmas.
"S ehol én elmenek" - Idén nem ment el.