A párizsi merénylet hírére azonnal megemlékezési hullám söpört végig a közösségi portálokon. Naná, hogy azonnal megjelentek a károgók is: így nem jó megemlékezni, inkább amúgy kéne, és különben is. A jobbikos Alfahír lehozott egy írást (amit sok más, függetlennek látszó portál is átvett), miszerint a profilképre rakott francia zászló álságos és haszontalan, és a Facebook segíthetne máshogy is. Hogy hogyan, azt már nem írták meg, de azért sikerült egy szittyásat odamondani a Zuckerberg-vircsaftnak. Másik széljobber reakció, hogy "azért nem rakom a francia zászlót a profilképemre, mert Trianon". Szóval a százéves ellenségeskedés mesterséges fenntartása fontosabb, mint a 129 emberéletről való megemlékezés. Oké, ez is egy vélekedés.

A leggyakoribb azonban, hogy előhúznak egy sor régebbi tragédiát, és azt kérik számon a fészbúk népétől, hogy annak idején ezekről miért nem emlékeztek meg, és a profilképüket miért nem orosz, libanoni, török, nigériai vagy kenyai zászlóval fedik be? Ez utóbbira a válasz roppant egyszerű: mert a FB a francia zászlóra alkotott alkalmazást. Azon persze el lehet göcögni, hogy miért pont erre és a többire miért nem - mert tényleg: miért nem? Reméljük, a jövőben erre is nagyobb érzékenységet fog mutatni. A legszimpatikusabb talán az lenne, ha eleve minden zászlóra elkészítené, és mindenki az rakná ki a saját profilképére, amelyiket akarja. Akkor talán megszűnne egymás ekézése is.

Ami viszont igazán idegesítő: az orosz repülő szerencsétlensége, a bejrúti és az ankarai robbantás, vagy a fél évvel ezelőtti kenyai lövöldözés miért most lett egyeseknek hirtelen q*rva fontos? Párizs természetesen ráirányította a figyelmet az egész iszlamista terrorizmusra, így más katasztrófákra is, amik valóban, ugyanúgy megérdemlik a megemlékezést, mint ahogy erre a párizsi mészárlás másnapján is rámutattunk. De különböző tragédiákat egymással konkuráltatni meg versenyeztetni enyhén szólva ízléstelen. Főleg úgy, hogy az orosz repülőgép szerencsétlenségéről hirtelen a párizsi merénylet után lett sürgős megemlékezni, habár az két héttel korábban történt, különösebb visszhang nélkül. Legalábbis annyian biztosan nem osztották meg az orosz zászlót akkor, mint azóta. (

A szíriai polgárháború pedig már 2011 óta tart, és az ukrajnai háború is már bő másfél éve, jó reggelt kívánok. A kenyai vérengzés meg idén áprilisi hír, de - tisztelet a kivételnek - arról is most kezdtek posztolni, hogy mert bezzeg az Afrikában történt, ezért nem is kapott akkora figyelmet. Igen, ez így van, és baj is. De aki ezt fél évvel később kéri számon, az mutatja be igazán az álságosság gyakorlati alkalmazását.

(A zászlók közül Franciaországé a cikk témája miatt lett első, de a többi sorrendje politikai szempontból véletlen. Méretüket pedig a táblázatok automatikus formázása adta meg, és leginkább a hosszúság-szélesség-arányaik befolyásolták. A zászlók forrása a Flags of the World.)

Azóta mindenesetre elszaporodtak az orosz, nigériai, libanoni zászlók a profilképeken, sőt az orosz tragédia kapcsán új szimbólum is született: az Eiffel-tornyosított békejel mentén a repülősített verzió. (Mondjuk ez már nem olyan ötletes, hiszen a) a békejel - némely interpretáció szerint - eredetileg is repülőgépet ábrázol, b) az Eiffel-es változat Jean Jullien képzőművész munkája, szóval az écesz egyértelmű plágium.) Abban viszont biztosak lehetünk, hogy mostantól bármilyen tragédia történik majd a világban, a profilképre műtött zászló lesz a kézenfekvő megemlékezési mód, ami így már többszörösen is a Facebook innovációjának köszönhető.