Fotó: Vásárhelyi-Nagy Flóra Mária

I. Mi a baj a CEU-val?

Lehet, hogy valóban van ennek a törvényjavaslatnak megindokolható szakpolitikai értelme. Lehet, hogy - minden híresztelés, illetve a magyar és a nemzetközi tudományos elit tiltakozásának ellenére - a Magyarországon működő, külföldi oktatási intézmények, legfőképp a Közép Európai Egyetem (Central European University - CEU) a rájuk kiszabott új terhektől és plusz feltételektől mégsem lehetetlenülnek el. Sőt a törvény életbe lépése Magyarországnak, a magyar felsőoktatásnak és a hazánkban folyó tudományos életnek tán még direkt hasznára is válik, olyannyira, hogy még az alaptalan vádaskodások, sőt még a felsőoktatásból korábban kivont százmilliárdok is mind-mind nemes célt szolgálnak. Ebben a relációban az sem elképzelhetetlen, hogy a törvényjavaslat gyorsított, soron kívüli megtárgyalását és megszavazását csupán a határtalan jóindulat vezérli, nem pedig a kormányzat eddig is nyilvánosan vallott nyugatellenessége, és mindennek a zsigeri gyűlölete, ami nem az ő közvetlen ellenőrzése alatt működik, és ami nem a gránitszilárdságú ultrakonzervativizmust, a Fidesz örök hatalmát, valamint az azt biztosító általános elbutulást szolgálja.

Az viszont tagadhatatlan, hogy a kormány boszorkánykonyhájában már megint egy olyan ötlettel rukkolnak elő, amiről előtte egyetlen érintettel se kérdeztek meg, amit előtte senkivel sem egyeztettek, amit nem előzött meg semmilyen hatástanulmány vagy kommunikáció, és amire ők maguk sem tudnak semmilyen épkézláb indokot bevetni, csupán nyugtatgatni a nagyérdeműt, hogy a gaz, liberális, sorosista összeesküvés már megint rémhíreket terjeszt. Na jó, Harrach Péter már coming out-olt: számára a CEU bezárása konkrét győzelem lenne valamiféle ellenséges hadsereggel szemben. Már megint a jó öreg háborús retorika, ahol Magyarország egyenlő a kormányal, a Fidesszel, Orbán viktor birodalmával, és a bigott álkereszténységgel. Ami pedig ennek nem felel meg, az egy nemzetközi összeesküvés része, mely célja mindezeknek - azaz a komplett magyar nemzetnek - az elpusztítása.

II. Mi a baj a tudománnyal?

Ilyen ellenség a tudomány, aminek célja minél újabb kutatások elvégzése, új eredmények elérése, új tudások megszerzése, esetenként új tudományágak létrehozása és a régi dogmák lerombolása. Ilyen új tudományág például a gender studies, azaz az ELTE fordításában: "társadalmi nemek tanulmánya", amit Magyarországon a CEU-n már jó pár féléve oktatnak. Ez a társadalmilag kialakult férfi-női szerepeket kutatja, ergo ellentmond azoknak az ultrakonzervatív tanoknak, amik ezeket a szerepeket valamiféle Istentől vagy természettől eredő, erkölcsileg megváltoztathatatlan alapvetésként fogják fel. A hatalom pedig ahelyett, hogy haladna a korral, csakazértsem hunyászkodik meg a XXI. század előtt, és inkább létrehozza a saját képzését: a "családtudományt". Itt tudomány címén már a helyes ideológiát tanítják, működtetését pedig olyan rendszerhű figurák végzik, akik a modern tudományokat vagy nem értik, vagy tudatosan félremagyarázzák. Például a gendert, a feminizmust és az LMBTQ-jogokat, csak hogy minél tökösebben érvelhessenek ellenük - vagy az ellen, amit ők annak gondolnak. (A Heti Válasz kettős interjúja a témában igen tanulságos ebből a szempontból.) Ez pont olyan, mintha a csillagászat tudományát helyeznék erkölcsön kívül, és megalakítanák a "földészetet", ami szerint a Föld továbbra is lapos, és a Nap kering körülötte. A lényeg, hogy a honfiakat és honleányokat ne zavarja össze semmi újszerű vagy önálló gondolkodásra készető információ.

III. Mi a baj Soros Györggyel?

A kormányzati kommunikáció már úgy 2010 óta minden ellenzéki, vagy akár csak tőle független csoportosulás, tüntetés vagy gondolat mögött Soros Györgyöt látja. Ez nyilván badarság - de mi is a bajuk Soros Györggyel, hogy mindig őt kell hibáztatni, ha valaki ki meri fejezni a nemtetszését a kormány politikájával szemben? Soros György már a rendszerváltás környékén is ösztöndíjakat szervezett magyar értelmiségieknek, hogy nyugati országokban szerezzenek szakmai tapasztalatokat, majd azokat odahaza kamatoztathassák, ezzel segítsék Magyarország nyugati integrációját. Ez már éppen elég bűn egy olyan politika szemszögéből, ami szerint nyugatnak ellen kell állni, és Oroszországgal kell egyre szorosabbra fűzni a kapcsolatainkat. Az ilyen beszűkült gondolkodás fényében egy komplett egyetem, ami idegen nyelven tanít külföldi és magyar diákokat a társadalom, politika és demokrácia korszerű működésére, konkrétan az ellenség előretolt bástyája a mi édes anyaföldünkön. A Corvinus kiherélésével már sikerült egy ellenzéki (vagyis az unortodoxiával ellentétes tanokat osztó) gócpontot hatástalanítani, a CEU csupán a következő a sorban.

A szakadatlan sorosozás már csak cseresznye a tejszínhabon. A háború előtt ugyanez rotschildozással ment, ennek a felújításával semmi csodálkozni való sincs egy olyan kormányzat alatt, ami a Horthy-kort tartja a magyar történelem legfejlettebb állapotának, már a Nemzeti Együttműködés Rendszere után. A kormányzat önigazoló ideológiája úgyis szakadatlan, magyarellenes nemzetközi összeesküvések víziója, ami miatt állandóan nyitva kell tartanunk a szemünket a külső-belső ellenséggel szemben, azaz mindennel, ami nem elég magyar (=fideszes) és nem elég keresztény (=fideszes). Ebbe a sémába remekül belefér az államvezetők minden, nyílt vagy burkolt antiszemita megnyilvánulása, kezdve a genetikai kódoltságú nemzetre rontástól, a szoft holokauszt-tagadáson át a magyar gyerekek jó kereszténnyé neveléséig.

IV. Mi a baj Budapesttel?

No meg itt van ez a "szégyenfőváros" is, ez a "Judapest", ami létezése óta fő darázsfészke a haladó, nyugatias, álnok liberális gondolatoknak. Nem csoda, hogy 2006-ig borítékolható volt a liberális és a baloldal győzelme, majd 2010-ben is itt volt a legalacsonyabb a Fidesz támogatottsága, és 2014-es, tíz ellenzéki választókerületből is nyolc innen került ki. Így nem csoda, ha a Nemzet és Haza letéteményeseként működő hatalomnak szakadatlan erőfeszítésébe kerül folyamatosan megmutatni, hogy ki is a kiskakas a szemétdombon. A Kossuth tér lebetonozása, a Római-part eltörlése, a Városliget beépítése, meg egy önünneplő olimpia (végül sikertelen) ráerőltetése is mind-mind ezt a célt szolgálják: bemutatni, hogy bármi ellen lehet tiltakozni, vonulni, tüntetni, aláírni, az erőgépet mindig ugyanaz a kéz irányítja.

Ez pedig az a kéz, ami mindenre ráveti magát, amit csak meglát és megkíván: most például egy csinos kis lipótvárosi épületkomplexumot, amit Soros-pénzből építettek föl, tehát a hatalomnak főnyeremény lenne, ha ezt is különösebb erőfeszítés nélkül megkaparinthatná. A CEU eltakarítása tehát egyrészt a rablóhadjárat újabb potenciális zsákmánya, másrészt az olyannyira gyűlölt liberális métely egy újabb méregfogának a kihúzása. Mint amikor Tomóceusz Katatiki kivágatja Gyugyu nyelvét, mert azt hiszi, hogy azzal a gondolatait is elhallgattathatja. De téved: lehet akármekkora túlerőben, sújthat oda akármekkora ököllel, azzal mind-mind a saját szellemi gyengeségét és alávalóságát igazolja, és előbb-utóbb csúfos bukásra ítéletetik.

#IstandwithCEU