Az Együtt fölvetette, hogy a forint bankjegyei ezentúl nőket (is) ábrázoljanak. Mint ötlet nem olyan rossz, bár jelenleg tényleg nem túl időszerű. Egyrészt az új (pontosabban módosított) papírpénzek bevezetése már 2014 óta folyamatosan tart, idén nyáron a kétezressel le is zárul, szóval egy darabig biztosan nem lesz változás. Másrészt az új bankjegyekkel az MNB (és a magyar állam) azt is üzeni: ne tessünk reménykedni, itt egyhamar nem lesz euró. Ha ezzel az Együttnek az a legnagyobb baja, hogy az új címletek nem úgy néznek ki, ahogy ők azt szeretnék, akkor vagy nem is annyira européerek, vagy csak simán megalkudnak a jelenlegi helyzettel. Egyik sem kifejezetten szimpatikus.
A forint férfi-központúsága kivételesen nem a hímsoviniszta aktuálpolitika számlájára írható, hiszen magyar címleten utoljára a pengőn szerepeltek női alakok, azon is csak modellek. (Tehát ott sem a női történelmi nagyságok előtti tisztelgés volt a cél, ellenkezőleg: a nő csak mint dekoranyag volt fontos.) Az "új forint" 1946-os bevezetése óta viszont még ez sem fordult elő, sem a Petőfi-Dózsa-Kossuth-Ady-Bartók-Széchenyi vonalon, sem pedig a kilencvenes évek végén bevezetett, jelenlegi címleteken. Utóbbiak esetében kifejezetten szempont volt, hogy olyan történelmi személyek kerüljenek rájuk, akik a magyar fizetőeszközök történetében is számottevő szerepet játszottak. Így került legelőször Szent István király a vadiúj tízezresre, majd Károly Róbert, Rákóczi, Mátyás király, Bethlen Gábor, végül Széchenyi István és Deák Ferenc a magyar forintra. (Bár Deák esetében erre valószínűleg már nem annyira figyeltek.)
 |
 |
Pengő a háború előttről és utánról
Kétségkívül rengeteg női történelmi alak szerepel a magyar történelemben, Zrínyi Ilonától Veres Pálnén át Salkaházi Sáráig, akik alanyi jogon simán megérdemelnék, hogy papírpénzen szerepeljenek. Ám ha a fenti célt vesszük alapul, akkor az igencsak leszűkíti a választékot - tekintve, hogy a magyar történelem során nem sok nő volt olyan pozícióban, hogy az országos pénzügyekre számottevő behatással legyenek. Ilyesmire legfeljebb csak uralkodóknak, állam- vagy kormányfőknek, maximum pénzügyminisztereknek vagy nemzetibank-alapítóknak lehetett esélyük, ebben pedig igencsak alul vagyunk reprezentálva nőügyileg. Eddig nekünk csak a legelőbbiek adattak meg, pontosabban két királynő: elsőként Nagy Lajos király lánya, Anjou Mária, aki öt év uralkodás (1382-1387) után hozzáment Luxemburgi Zsigmondhoz, ezzel lényegében le is zárva saját történelmi szerepét.
A másikuk a már jobban ismert Mária Terézia (1740-1780), akinek a nevéhez már kötődnek fontos és haladó intézkedések (is), és a pénz világában is alkotott némi maradandót. Ám ő egyrészt osztrák volt, másrészt pont akkor uralkodott, amikor Magyarország legfeljebb a Habsburg Birodalom egy közigazgatási egységeként működött. Éppen félúton voltunk két elvesztett szabadságharc (a Rákóczi-féle és 1848) között, míg ő végtére is egy elnyomó hatalom fejeként irányította az országot, szóval nem lenne túl ildomos a magyar forinton szerepeltetni.
Mi tehát a megoldás? Vagy feladni az eredeti koncepciót, majd kinyitni egy hosszadalmas vitát arról, hogy ki is volt a nagyobb magyar (férfiban és nőben), aminek a végére így is az MNB tenne pontot - vagy hagyni a fenébe ezt az egész felesleges ötletelést, és küzdeni fontosabb dolgokért. Például a szimbolikus helyett a tényleges női egyenjogúságért, illetve a legújabb magyar forint helyett a még újabb magyar euróért.
Apdét: Ismerősi körömben fölmerült egy olyan ötlet is, hogy mind a hat címletből ezentúl nyomjanak férfi és női verziót is. Ezzel a jelenlegi címleteket sem kéne visszavonni, és a nemi egyensúly kérdése is megoldódna. Ezen tényleg lehetne kezdeni agyalni.
