A magyar politika hajléktalan huszárja, Vágó Gábor még múlt hónapban bejelentette népszavazási kezdeményezését, és mostanra sikerült is magának támogatókat gyűjteni. Eszerint az állami cégvezetők fizetése ne haladja meg a köztársasági elnök tiszteletdíját, vagyis (jelenleg) másfélmillió forintot. Ezzel sikerült megalkotni a 2018-as választási kampány (eddigi) leginkább értelmetlen és népbutító akcióját.
Bár ez a másfélmillió forint is az egyszeri, minimálbérből vagy annyiból sem élő, munkaadónak és államnak egyaránt kiszolgáltatott melós fülének bicskanyitogatóan magas, de - mint arra a 24.hu is felhívja a figyelmet - az üzleti szférában ez egy középvezetői fizetésnek felel meg. Márpedig a a magas beosztást, illetve az ahhoz tartozó szaktudást és felelősséget rendesen meg kell fizetni, ha azt akarjuk, hogy hazánk ügyeit a leginkább szakavatott kezek irányítsák. Sőt az se lenne baj, ha ugyanezt a választott politikusainktól is elvárnánk. De amíg az az általános hozzáállás, hogy ha már nem dolgozik rendesen, akkor legalább olcsó legyen, akkor ez a társadalom még sokáig nem termel ki magából egy hiteles politikai elitet.
Arról tehát lehetne külön értekezni, hogy akik jelenleg ezen állami cégeket vezetik, azok szakmailag és munkailag mennyire alkalmasak rá, és egyáltalán milyenek a kormányzati célkitűzések, amiket ők felügyelnek. Akinek a Nemzeti Együttműködés Rendszerével van baja, annak ezernyi területe és módja van rá, hogy azt megtegye. Van is rengeteg ügy, amin ennél sokkal inkább föl lehetne háborodni, a lóvét is jobban falja, és még népszavazásra is alkalmasabb lenne - szerintem bármelyikünk tudna ilyet mondani hasból ötöt-hatot. Mert azért az is egyértelmű, hogy nem az állami cégvezetők fizetései jelentik a legnagyobb fölösleget terhet az államkasszának, hanem például a már nem is talicskán, hanem pórkocsis Ifán kihordott és elsikkasztott közpénzek.
Persze arról fölösleges népszavazást rendezni, hogy "Egyetért-e Ön azzal, hogy ne lehessen állami szinten lopni?" Jobb helyeken erre szükség sincs, ahol meg lenne, ott sem ez a megfelelő elintézési mód. Ez az egész népszavazósdi mára már egy kiüresedett pótcselekvéssé vált. Az MSZP kezdeményezése a vasárnapi boltzár ellen még teljesen értelmes volt, és a maga módján eredményes is. Hiszen egyrészt erre már a Fidesznek is ki kellett villantania a foga (és fejbőre) fehérjét, másrészt az értelmetlen intézkedést is sikerült visszavonatni. Azóta viszont minden elképzelés és tehetség nélküli politikai formáció mindenről csak népszavazást akar: hátha az egyik bejön, és attól a kormány is jól megbukik. És akkor netán a pártépítést, támogatószervezést, szakpolitikai ráteremettséget, programalkotást, röviden: ún. munkát meg is lehet spórolni a hatalomba kerüléshez.
Vágó Gábor kezdeményezése tehát vagy egy ügyes szelep, aminek a célja, hogy elterelje a figyelmet a valós problémákról és a helyes megoldásokról. Kevésbé rosszhiszeműen pedig csak egyszerűen egy hangzatos, emberek tudatlanságát kihasználó és bátorító, csupán társadalmi feszültséget szító, de a valós problémákra valós megoldásokat egyáltalán nem kereső akció, ami alig különbözik a kék plakátoktól vagy a "rezsicsökkentéstől". Ha pedig mégis sikerülne átvinni az ötletet, azzal nem a kiépített klientúrával rendelkező NER-rel szúrna ki, hanem az utána következő kormányokkal. Ilyet tehát vagy olyasvalaki talál ki, aki egy esetleges kormányváltást követően is mielőbb szeretné a Fideszt viszontlátni a hatalomban - vagy csak olyan, akit a kormányzás egyáltalán nem érdekel, csak a partvonalról szeret bekiabálni, de csak amíg saját magára nézve nincs semmi tétje. Összegezve tehát: hogy egy Vágó Gábor-féle, huszadrangú hordószónok miket hord összevissza, az az ő dolga. De valóban kormányváltásra és kormányzásra készülő erőnek az ilyesmi mögé nem hogy beállnia nem lenne szabad, hanem meg se kéne érintenie az ingerküszöbét.