Miért nyert a Fidesz?
Először is induljunk ki abból, hogy nem történt választási csalás. Vagy ha történt, az legfeljebb a kétharmadot biztosította be, de a Fidesz győzelme anélkül is meglett volna. (A következő, vagyis ez utáni bejegyzés a csalás lehetőségéről és a szombat esti tüntetésről fog szólni.)
A válasz rendkívül egyszerű: a Fidesz politikája remekül működött. Kell kreálni egy párhuzamos valóságot, külső és belső ellenségekkel, a trianoni gúnyhatárokat ostromló, terrorista bevándorlókkal, meg Soros-tervvel, és még hasonló képtelen hülyeségekkel. Ezzel párhuzamosan pedig elzárni minden csatornát, ami ettől különböző tartalmakat oszthat meg. Így került beszántásra a komplett közmédia, a TV2, az Origo, a Népszabadság és a Világgazdaság (a Magyar Hírlap még régebben), és pont ezért tiltották be a választási reklámokat a tévében, míg a "kormány-információ" szakadatlanul ömölhetett minden lehetséges csatornán, még a Kúria elmarasztaló döntése után is. Mert ugye ki járna el a kormánnyal szemben? A legfőbb ügyész? Az Állami Számvevőszék? Tényleg nincs semmilyen akadálya, hogy az állampárt azt hazudozzon összevissza közpénzen, amit akar - még akkor is, ha az önmaga paródiája. A lakosságnak láthatóan ez minden kritika nélkül bejön. Kiválóan felépítették, elültették a magokat, és most megérdemelten aratják.
A valasztas.hu térképe az eredményről. Bocs, ezt volt a legegyszerűbb leszedni.
Miért vesztett a demokratikus ellenzék?
A demokratikus ellenzék kétszeresén is vesztett: egyrészt mert a Fidesz ismét hozta a 2014-es eredményt, másrészt mert a Jobbik átvette a legerősebb ellenzéki párt szerepét. Persze ha a 2014-es állapotokkal vetjük össze, akkor az MSZP-Párbeszéd, a DK és az Együtt szavazatait most is összeadva kell kezelnünk, és az így kapott 18,55 százalék mégsem marad el annyira a Jobbik 19,79 százalékával szemben, de azért mégiscsak kevesebb. Ehhez képest kisebb csoda, hogy míg a Jobbiknak 26, a három demokratikus pártnak (vagy pártszövetségnek) 30 mandátuma lesz az új Országgyűlésben. Az pedig az LMP jövőbeli politizálásától függ majd, hogy ehhez az ő 8 helyüket is hozzáadhatjuk-e? Mert ha csak azt vesszük, hogy az MSZP-Párbeszéd 12 százalékkal 20 helyet szerzett, és így már csak a harmadik legerősebb párt, akkor bizony sokkal kevesebb az esélye 2022-ben legyőznie a Fideszt, és még a második hely visszavétele is nehéz feladat lesz. De ha az ellenzék képes a jövőben koordináltan indulni, és addig is közösen dolgozni, plusz újra felépítenie magát vidéken, akkor ez már olyan eredmény, amire lehet építeni.
A koordinált indulás ugyebár azért fontos, mert ez helyettesíti a korábban a két forduló közötti visszalépegetéseket, csak itt az eredmények ismerete nélkül. Így egyrészt minden párt képzelheti magát legerősebbnek, másrészt az állami kampánytámogatás jelöltek száma alapján történik, amitől sokszor a pártok fenntartása függ, így nyilván senki nem akar a sajátjától elesni. Amíg viszont a pártok a magyar állam - pontosabban a Fidesz - köldökzsinórján lógnak, addig a megosztottság és az iszapbirkózás mindig várható lesz, főleg éles helyzetekben. Ezzel az ímmel-ámmal visszalépegetésnek, bár pár egyénit tényleg sikerült ezzel szerezni (pl. a budapesti 1-esben), különösen sok értelme nem volt. Ha a pártok ezzel nem az utolsó pillanatig várnak, akkor lehet, hogy az erőforrásokat is sikerül ésszerűbben elosztani, és nem költeni olyan jelöltekre (szóróanyag, aktivisták mozgatása) hónapokig, akit a pártja a határidő előtt tíz perccel úgyis visszavon.
Ennek fényében pedig a két legszínesebb lufi: a Momentum és a Kutyapárt kipukkanásának sincs miért örülni. Bár az ő példájukból megtanulható: sem a minden eredetiségtől mentes, egyedül a politikai marketingre és a "mi vagyunk az újak" imidzsre épülő, tartalmilag pedig legjobb esetben is az elmúlt harminc év ötleteiből összeollózott ötleteket lobogtató - sem a kivonulást alternatívaként felmutató, sokszor valóban szellemes, de általában csak destruktív vicceskedés nem mutat semerre, és legfeljebb csak a demokrata szavazóbázis szétszabdalására alkalmas.
Dettó.
Hogyan tovább?
Az MSZP-Párbeszéd szövetségnek el kell döntenie, hogy együtt maradnak-e? Ha igen: szorosabbra fonják-e a kapcsolatukat, netán egyesülnek, vagy inkább külön folytatják? Ez a kérdés alighanem csak a 2019-es önkormányzati választás után fog eldőlni. De addig is rá kell állni egy hiteles, hatékony, baloldali politika megteremtésére, amibe nem fér bele a menekültellenesség és a pengekerítés, csak mert éppen az a népszerű. Éppen az a baloldal dolga, hogy ennek alternatívát mutasson, és használja végre a saját véleményformáló képességét, nem félve attól, hogy ezzel összeütközik a kormánypropagandával.
A Jobbik, most, hogy hivatalosan is a második legnagyobb párttá lépett elő, nyilván 2022-re a választási győzelem a cél. Ám az, hogy 1) második helyét lényegében a baloldal eltűnésének, vagy még inkább külön indulásának köszönheti, de a szavazóit érdemben nem sikerült megnövelnie. (2014: 1,02 M, 2018: 1,09 M) Az örök dilemma, miszerint melyik Jobbik legyen az igazi: a gárdista vagy a cukiskodó, mindig fennáll. Ám úgy tűnik, sok tartaléka egyikben sincs: a szélsőjobbot a Fidesz akkor veszi el, amikor akarja, a jobbközép polgári imidzs pedig egyszerűen hiteltelen, ráadásul Magyarországon azzal már sokan próbálkoztak, de érdeklődés hiányában mindig elmaradt.
A Fidesz előtt meg ott a választás, hogy lekapcsolódik-e a kampányüzemmódról, és az elmúlt hónapok hergelése után is folytatja-e a szakadatlan migráncsozást és sorosozást, vagy végre inkább a csend, a nyugalom, és a puha diktatúra békés építése felé fordul? Csak mert ha tényleg elkezdi beváltani az ígéretét, és az "aki nincs velem, az ellenem" elv mentén nekiáll lakossági szinten is tisztogatni, azzal csak az ellenzéket provokálja, és saját magának okoz nyugtalan perceket és kellemetlen döntéseket. Pedig egyelőre efelé látszik elmozdulni a dolog.
